Felháborodás

A mai fiatalok véleménye – alighanem ez a mindenkori ifjúságra vonatkozik –, hogy mi, idősek a múltban élünk, hogy agyban ott ragadtunk, és nem tudjuk megérteni a modern időket. Ilyesmit naponta olvasni a különféle honlapokon, ahol egyesek extrém javaslatokkal is előrukkolnak, például hogy a 60 felettiektől meg kellene vonni a szavazati jogot.

A fentieknek nem sok a valós alapja, bár valóban előfordul, hogy az idős emberek nemcsak azért tekintik saját ifjúkorukat valami soha vissza nem térő gyönyörű időnek, mert akkor fiatalok, vidámak és életerősek voltak, hanem azért is, mert vallják, hogy nem csak a koruk miatt volt akkor minden szebb, jobb és maihoz képest a rendjén is.

Többek között ebben a megvilágításban is megvizsgálnám a teniszkörökben kirobbant olasz „botrányt”, amelynek alapja az volt, hogy Jannik Sinner visszautasította a válogatottságot, és november második felében nem lesz tagja a Davis-kupában címvédő olasz csapatnak.

A botrányt azért tettem idézőjelbe, mert a valóságban az olaszok köreiben nem történt komolyabb felháborodás a teniszező döntése kapcsán, kivéve bizonyos fogyasztói egyesület – amely e kérdésben semmiképpen sem lehet mérvadó – eltúlzott, szélsőséges hangú közleményét, amely nemzeti alapon is kétségbe vonja a dél-tiroli, származása szerint német teniszező hazafiasságát, és komoly büntetést követel.

Jellemző, hogy az olasz teniszező ócsárlásában kivette részét a szerbiai bulvársajtó, felháborodva figyelmeztetve arra, hogy Jannik a válogatottságot visszautasította, de a többmilliós nagyságrendű díjakért játszott Hat Király slamet nem mondta le. Az itteni csúnya reagálás egyetlen oka, hogy Sinner Novak Đoković sikeres riválisa, és doppingügye is volt. Sinnert itt ugyanúgy ki nem állják, mint ahogyan egykor, teljesen indokolatlanul, Roger Federert is szívből utálták.

Az olasz sportkörök, az elmúlt három esztendő eredményeinek tudatában, teljesen semleges hangon mondtak véleményt. Egészen természetes, hogy tisztelettel adóznak a sportolónak a döntő fontosságú részvételért a Davis-kupa kétszeri elnyerése során, a négy Grand Slam-serlegért és további tizennyolc tornagyőzelemért, amiből egy az évzáró mestertornán aratott diadal.

Az olasz körökben elhangzott vélemények között még csak kettő mondható negatívnak. Két hírességük, Sinner előtt a két legjobb olasz teniszező, Nicola Pietrangeli és Adriano Panatta egyformán úgy véli, hogy a válogatottságot nem szabad lemondani, a sportban az mindenek felett áll. Ezzel vissza is kanyarodtunk a bevezetőhöz. Pietrangeli és Panatta emlékeznek a fiatal éveikre, amikor a tenisz még amatőr sport volt, vagy éppen csak elindult a hivatásos vizeken. Ők tudják, hogy egykor kedvtelésből is sikeresek voltak, nem a pénzért játszottak, az anyagiakra volt más megoldásuk. Sinnernek ma nincs. A tenisz egyéni sport, és vagy pénzt keres általa, ha már benne él, vagy jobb, ha felhagy vele. És erről csak ő dönt, ha tetszik másoknak, ha nem.