Kishegyes község, illetve a falvak, Kishegyes, Bácsfeketehegy és Szeghegy hírnevét jelenleg és a múltban is sok sikeres ember öregbíti, illetve öregbítette. Közülük a sportolóinkra is igazán büszkék lehetünk. A bácsfeketehegyi Fekete László több mint fél évszázadon át hódolt a testmozgás iránti szenvedélyének: előbb az aranycsapat tagjaként kézilabdában, majd évtizedeken keresztül tekében halmozta a kiváló eredményeket. Olyan ismert vajdasági magyarokkal egy időben aratta sorozatban a sikereket, mint Tóth Margit világbajnok tekéző, férje Tóth János, Szénási József, Tepsa Zoltán, vagy a későbbiekben a fiatalabb nemzedék képviselői, mint Antal Árpád, Bárány Csongor, Zavarkó Vilmos, Loncsárevity Adrián, Tepsa Dániel és sokan mások.
Fekete László sport iránti szeretete már gyermekkorában megmutatkozott. Általános iskolás korában a tornatanára is meglátta benne a hajlamot, tehetséget, amely az erő, a leleményesség és a kitartás mellett a gömbérzékben is megmutatkozott. A bácsfekehegyi Jadran kézilabdacsapat a fénykorát élte abban az időben. Az 1945-ben született László már fiatalon, 1959-ben bekerült a keretbe, Njegovan tanár úr invitálására. Az akkori aranycsapat az első Vajdasági Ligában játszott. Fekete László Nikola Andrićtyal, Rale Kotlašsal, Ratko Matkovićtyal, a Konjević fivérekkel, Marko Kelavával, Gál Ferenccel pallérozódott.
Középiskolai tanulmányait a topolyai Sinkovics József Műszaki Középiskolában folytatta, ahol ugyancsak kézilabdázott. 1964-ben Topolya volt a házigazdája a fémipari középiskolák kézilabdatornájának. Újvidékről, Adáról és más városokból is érkeztek a tehetséges játékosokat felvonultató csapatok, de a topolyaiak nyerték meg a versenyt. Fekete László nem kevesebb, mint 144 góllal lett a torna legjobb góllövője, legeredményesebb játékosa. A serleg, amelyet ezért kapott, ma is ott látható az előszobájában.
A kupadöntős csapat 1987-ben
Időközben elkezdett tekézni is, az egykori Građa Mont fémipari vállalat csapatát erősítette a munkássportban. A későbbiekben, egészen 70 éves koráig a tekére koncentrált. Egyik állomásként említhető, amikor 1967-ben egy makói edzőtáborban magyar válogatott tekézőkkel készültek az újabb megmérettetésekre. Az országokat a makói Vasas és a Jadran képviselték. Ljubo Maroš, Vlado Ilić, Papp Sándor, makói részről Kocsis István, Kasza Sándor volt ott többek között az edzőtáborban. A teke a virágkorát tájainkon a 60-as, 70-es, 80-as években élte, Vajdaságban, Horvátországban és Szlovéniában űzték a legmagasabb szinten. A helyi tekeklubot, a Građa Mont fémipari vállalat csapatát is erősítette, a 80-as évektől pedig a PIK Vrbas csapatának volt a tagja, amely a legmagasabb rangfokozatban versenyzett az egykori Jugoszláviában. 1987-ben a csapat bejutott a szerb kupa döntőjébe, a legnagyobb sikerét aratva.
A törökbecsei Jedinstvo ellen játszották a döntőt. Csapattársai voltak többek között Predrag Pjer Koprivica, Gromán László, Sekulović. Tagja volt a 60-as évektől a Jadran sikeres csapatának, amely a Vajdasági Tekeligában versenyzett. Kasza Sándor, Végső István, Papp Sándor, Ljubo Maroš, Vlado Samardžić, Milivoj Samardžič, Uroš Prentović, Ratomir Ilić alkotta többek között a sikeres csapatot. Néhányan a makói Vasas nemzetközi tornáján is szerepeltek, Fekete Lászlóval együtt. Abban az időben a tekézők közül említhető még Fekete János – Jambi, Barna László, Tolnap Lajos, Bircsár Pál, Utasi Ferenc.
Fekete László nem mellékesen egy rekordot is beállított: 2014-ben 69 évesen ő volt Európa legidősebb, még aktív regisztrált tekézője. Ezt az információt a Szerbiai Tekeszövetség tette közzé abban az évben. Amikor ebben az évben elkészültek a tekepálya felújításával, Fekete László, a csapat legidősebb tagja végezte el az első dobást. Ebben az évben játszották Bácsfeketehegyen a Vajdasági Tekeliga nyolcadik bajnoki fordulóját a mitrovicai Srem ellen, a mérkőzésen 530 fával Fekete László lett a legeredményesebb játékos.
Nyitókép: Fekete László (Fotó: Tóth Péter felvétele)
