„Szevasz! Hol vagy, mit csinálsz?” – szegezte a kérdést számos zentai Surányi László vízilabdázónak, aki több sikeres idény után otthagyta a Pécs csapatát. Surdát hónapok óta nem láttuk, így félig-meddig jogos volt az érdeklődés, főleg azok után, hogy a nyár elején még a kétszer műtött könyökével meg súlyfelesleggel küszködött. Mint kiderült, Surányi Franciaországban folytatta a pályafutását.
– Onnan nincs hazaszaladgálás. A klubomtól kaptam két repülőjegyet. Az egyik az őszi idény végén érvényes, a másik pedig a bajnokság végére szól, így most vagyok itthon, meg majd nyáron jövök.
• Sok pletyka terjengett azzal kapcsolatban, miért is hagytad ott a Pécset. Mi az igazság?
– Ha lett volna igazi szerződésem a Péccsel, akkor most erről nem nyilatkozhatnék, hiszen van egy olyan kitétel benne, miszerint a klubról 10 évig jót vagy semmit. Az igazság az, hogy nagyon el akartam onnan jönni, mert nem éreztem már jól magam Pécsett. Rossz volt a politikai, de főleg az anyagi helyzet a városban. A klubban hónapokig nem kaptunk fizetést, egymástól kéregettünk kölcsön, s ennek következményeként egy idény végén 9 játékos távozott az első csapatból. Én közben befejeztem ott a sulit, világot akartam látni, a franciák kerestek, én meg mentem. Ennyi.
• Szóba került Miami is.
– Az úgy történt, hogy Lukács Gergely pécsi csapat- és edzőtársammal együtt versenyzési lehetőségeket kerestünk az általunk edzett 14 éves csapatnak, és akkor jött a képbe Miami. Két hetet töltöttünk ott. Mit mondjak? Egy álom! Az összes nagyobb amerikai csapattal játszottunk, plusz a Bahamák, a Dominikai Közársaság, Peru és Venezuela válogatottjával. Az amcsiknak játszottam két meccset felnőttmezőnyben, akkor kérdeztek rá, nincs-e kedvem kimenni. Ott azonban amatőr szinten zajlik az egész, tehát a játék mellett munkát akartak keresni nekem, ám én még egy pár évig profiként szeretnék játszani. A kapcsolat azért nem szakadt meg, s megígérték, ha olyan csapatot sikerül nekik összeverbuválni, amely jó esélyekkel indulna az amerikai bajnokságban, továbbra is számítanak rám.
• Milyenek a feltételek a franciáknál?
– A városka az Alpok tövében van, közel Lyonhoz, Grenoble-hoz és Alberville-hez. Az azonos nevű Aix les Bains-tó partján fekszik, festői környezetben. A csapat három éve a LEN-kupában is szerepelt, jelenleg pedig több francia válogatott a tagja, és ott vagyunk mi, légiósok. Rajtam kívül csapattag a szlovén Jure Nastran, aki előtte a Partizant és Olimpiakoszt járta meg, Ivan Maksimović, aki Partizan-nevelés, valamint a felvidéki Gyurcsi Gejza, aki előtte oszlopos tagja volt a szlovák válogatottnak, Šoštar idejében pedig egy alkalommal a világválogatottba is beválasztották. Ő már volt a liga MVP-je is, a felesége pedig a szlovák női kosárlabda-válogatott csapatkapitánya.
• Az őszi idénnyel elégedettek vagytok?
– Csak részben, mert a 4–5. helyen tanyázunk, de együttes vélemény szerint a dobogón a helyünk. Az ősszel három vereségünk volt. A Marseille és a Montpellier objektíven nézve jobb csapat, de idegenben kikaptunk a Douai gárdájától is. Erről még külföldön is cikkeztek, mert 27 kiállítást fújtak ellenünk, és így kaptunk ki 11:9-re. A többi csapat verhető, bár a franciáknál is sok minden a bírókon múlik. Az őszi idényben például otthon 7 góllal vertük a Nizzát, a tavalyi ezüstérmes együttest, amely most esett ki a LEN-kupából.
• Neked hogy megy a játék?
– Meg vagyok elégedve. Immár tudják, ki vagyok, jönnek a gólok, 4-5 meccsenként, de még mindig van bennem tartalék, s remélem, lesz egy olyan tavaszi meccsem, amelyen 6-7 találatot is szerzek. Klasszikus centert játszok, sokat zónáznak rám, én meg kénytelen-kelletlen végigjátszom a meccseket, mert ezen a poszton nincs megfelelő cserém.
• Kétszer műtötték a könyöködet. Felépültél?
– Ez is az egyik ok, hogy otthagytam a magyarokat. Nem tudtam, hogyan bírnám azt az iramot. A franciáknál is szenvedtem az első két hónapban, fizioterápiát, akupunktúrát, mindent végigcsináltam. Elhatároztam, addig vízilabdázok, míg bírja a könyököm, mert nekem harmadik műtétem már nem lesz, az az egy biztos!
• Azért van egy kis szabadidőd is.
– Azt főleg intenzív nyelvtanulással töltöm, mert meg szeretném tanulni a franciát. Addig nem jövök haza, míg ez nem sikerül. A város egyébként gyönyörű, 3 éve Franciaország legszebb, legtisztább városának választották meg. Tetszik a környezet, bár ott nem ugranak az ember nyakába. Egy kicsit maguknak valók, ami abból is látszik, hogy se egy múzeumban, de a pályaudvaron sincs egyetlen más felirat sem, csak francia. Egyébként egy francia lakótársam van, meg Nastrannal haverkodok. Tőlem nem messze, Chambéryben játszik a magyar válogatott Császár Gábor kézilabdázó, akit szintén gyötör egy kicsit a honvágy. Vele kijárunk kávézgatni.
• Az ínyencek hazájában találtad magad.
– Ennyi salátát még életemben nem ettem, mint az elmúlt hónapokban! Heti 3-4 alkalommal hal a menü, de az a szerencsém, hogy sajt meg minden mennyiségben és minőségben van. Tizenegy kilót fogytam kint, pedig a sajtokat nagyon szeretem. Hoztam is volna haza vagy 8 kilót, de pechemre, vagy inkább a haverjaim és a szüleim pechjére, ellopták a bőröndömet a genfi repülőtéren. Pedig svájci csoki is volt benne! Ennyit a svájci precizitásról. Remélem, a tolvaj csak napok múlva bontotta ki a jófajta büdössajtokat!
• Mikor kell visszautaznod?
– A tavaszi idény január 23-án kezdődik, amikor az Aix en Provence ellen játszunk idegenben. Újonc csapatról van szó, de nem szabad őket félvállról venni, mert három magyarral erősítettek. Az alapszakasz április 24-én ér véget, majd következik a rájátszás. Ez azt jelenti, hogy kb. fél évig nem jöhetek haza. Nyáron azért az anyaegyesületemet, a Zentát szeretném erősíteni a bajnokságban.
