A kelebiai Nyári Mozi Színházi Közösség két éve a Moving Matters nemzetközi együttműködésen alapuló projekten vesz részt, ami a vége felé közeledik. A Moving Matters kisvárosokra, elzártabb területen levő településekre, és azok művészeti életére koncentrál. Három országot köt össze, Norvégiát, Szerbiát és Spanyolországot, pontosabban Stamsundot, Kelebiát és Tenerifét. A projektum célja az is, hogy a fiataloknak lehetőséget adjon a művészeti tevékenységük fejlesztésére, elmélyítésére, a látókörük szélesítésére, így mindhárom településről két pályakezdő dolgozhatott szakmabeli mentorokkal.
A kelebiai Nyári Mozi Színházi Közösség mellett a stamsundi Eilertsen & Granados és a tenerifei LAV csoport vesz részt a projektumban, de csatlakoztak ír partnerek is, általuk a mentális egészség is fókuszba kerül. A Nyári Mozi Színházi Közösség mentorai Döbrei Dénes, Varga Heni, Oláh Tamás és Salamon Luna, a résztvevők pedig Nagy Anikó és Tóth Dániel. A program több állomást foglalt magába, a két fiatal először Kelebián volt, azután Stamsundba, majd Tenerifébe mentek, és vár még rájuk most szeptemberben az írországi út. Közben monodrámát készítenek, amit novemberben Norvégiában mutatnak be, de minden bizonnyal idehaza is láthatja majd a közönség, a jövő év elején.
Ahogyan azt Döbrei Dénestől hallhattuk a program voltaképpen tavaly februárban kezdődött el, amikor a norvég Mo i Rana városában a mentorok és a résztvevő fiatalok megtartották az első találkozást, ez volt a bemutatkozás pillanata is, és ekkor beszélték meg azt is, hogy milyen lépésekben fognak dolgozni. Nagy Anikónak és Tóth Dánielnek azóta sok kalandban volt része, és értékes tapasztalatokra tett szert.
Nagy Anikó zentai születésű, a Bolyai-gimnáziumba járt matematika szakra. Emellett mindig is érdekelte a versmondás, az előadóművészet, és ez vezette el a MAdT táborba. A gimi után Szegedre ment, kommunikáció- és médiatudomány szakra iratkozott, amit idén fejezett be. Közben a színházat maga mellett tartotta, és idén felvették Újvidéken a színművészeti szakra. Mint mondta, kíváncsian várja merre vezeti ez az út.
Tóth Dániel nagykikindai, Műszaki Szakközépiskolát fejezett be, azután Újvidéken végzett színművészeti szakon. Játszott a szabadkai Népszínházban, az Újvidéki Színházban is, a vizsgaelőadását, a Sunny Sides Hullashowt nagy sikerrel játszotta a Kosztolányi Dezső Színházban, mindemellett pedig az Álompolgárok zenekarban gitározik.
– A projektum fontos része a természet. Az első állomás Kelebia volt. A Nappal keltünk, megpróbáltunk közel kerülni a természethez és önmagunkhoz. A befelé figyelést gyakoroltuk, de improvizációs és mozgásszínházi gyakorlatokat is végeztünk, testmanipulációval foglalkoztunk, és minden alkalommal egy kicsit tágítottuk a határainkat. Egyfajta montázselőadást készítettünk, amit be is mutattunk – hallottuk Tóth Dánieltől.
– Nagyon jó volt kipróbálni a művészetnek ezt a formáját, ami mélyebb és tágabb értelemben foglalkozik a színházzal, magával az alkotóval, az előadóval. Egyik feladatként azt kaptuk, hogy rajzoljuk le magunkat minden nap csukott szemmel. Ez nekem nagyon érdekes és elgondolkodtató volt, a rajzolást azóta is folytatom – tette hozzá Nagy Anikó.
– A második állomás: Stamsund. Az egy nagy utazás volt. Először Budapestre mentünk, onnan Oslóba, azután Narvikba, és négy órás autós utazást követően értünk Stamsundba. Ez egy ezerfős település, de két színházuk és bábszínházuk is van, leginkább külföldi csapatokkal dolgoznak. Az Eilertsen & Granados csoportot egy házaspár vezeti. Megvásároltak egy régi épületet, ami magán hordozza a norvég építészet jellemzőit, és elképesztő a története. A háborúban kötszergyár volt, majd autójavító, és mozi is működött a falai közt. A munkánk alapja is az épület volt, valós és fiktív történeteket írtunk, zenével és koreográfiával is foglalkoztunk, így álltak össze a jelenetek a produkcióhoz. Interakcióba kellett lépnünk a helyiekkel is, ami könnyen ment, mert mindenki tudott angolul és erre nyitottak voltak.
Gyönyörű helyeken jártunk, mindhárom helyszínen a természet magával ragadó a maga módján, Kelebián a homokpuszta, a szúrós-gazos növényzettel, Norvégiában a tengerek és a fjordok, Tenerife pedig a Kanári-szigetek része, nem is csoda, hogy az egyik legközkedveltebb üdülőhely – mondta Tóth Dániel.
– Tenerifébe Darío Bardam táncművésszel és Aleksandar Georgiev macedón származású koreográfussal készítettünk táncperfomance-t. Tenerife egy nagy turistaközpont, de a helyiek tudták, hova vonulhatunk el dolgozni, megfigyelni mindazt, ami az alkotómunkánkhoz kell, hogy közben ne vesszünk el a tömegben. Amikor megérkeztünk épp karnevál zajlott, és a sziget egy hétig ünnepelt. Csodálatos élmény volt. Tenerife kulturális élete színes és virágzó, sok minden történik ott, és sokféle ember fordul meg – tudtuk meg Nagy Anikótól.
Ahogyan azt még Döbrei Dénes leszögezte, a nemzetközi kapcsolatok igazán értékesek, mert újabb kapcsolatokat eredményezhetnek, és a csoportok betekintést nyerhetnek egymás munkájába is.
Nyitókép: Tóth Dániel és Nagy Anikó / Fotó: Lukács Melinda
