• Mesélj először az új motorodról!
– Az Europetrol jóvoltából van új motorom. Ez egy 2010-es modell, speciálisan a Dakarra készített KTM, amelyről azt kell tudni, hogy szintén 690 köbcentis, 80 lóereje van, végsebessége pedig 202km/óra. Sivatagban tehát 150–170-nel simán lehet vele utazni. Fontos, hogy magasságom miatt kicseréltük rajta a teljes futóművet. Említettem a lóerőt, ami nálam azért előny, mert nem rangsoroltak az első 30-40 versenyző közé, akik a karburátorban valamilyen szűkítőt kaptak, lefojtva a motor erejét. A főesélyesek tehát ezzel indulnak, de biztos vagyok benne, hogy később kiveszik, mert ennyi motort úgysem tudnak napról napra ellenőrizni.
• A 2009-es Dakar után azt nyilatkoztad, néhány szakasz után elgondolkodtál azon, vajon nem lett volna-e jobb kisebb motor. Erről nem is volt szó?
– Abszolút nem gondolkodtam róla. Van nekem odahaza egy 530-as KTM-em, de úgy érzem, az nem bírná ki a dakaros terhelést. Naponta 14-15 órát ülök a nyeregben, sokszor órákig teljes gázzal megyek, s a súlyom alatt előbb-utóbb bedöglene. Jó példa volt erre egy török csapat, amely ilyenekkel indult. A 7-8. nap után már nagy volt az olajfogyasztásuk, később pedig mind kihullottak. A mostani KTM-en a benzincsöveket is kicseréltük, mert a 47-es lábammal elszaggattam őket. Most mindegyik cső gumi. A járművet egyébként már német szerelőm, Kaiser Torsten is átnézte. Ő igen tapasztalt dakaros, így a gyári beállítások mellett kicserélte például a kormány- és kerékcsapágyakat, kicserélte a komplett amortizációt és magasította a kormányszerkezetet. Minden be lett tehát állítva, így nem félek technikai hibától. Ha a motor beszívja például a homokot, nos, az ellen nem tehetünk semmit.
• Termeted miatt tehát több változtatást eszközöltetek. Mi a helyzet a ruhával és a felszereléssel?
– Az egészen biztos, hogy teljesen kitaposott csizmában indulok. Muszáj, hogy minden kellék kényelmes legyen. A tavalyihoz képest minden olyan cuccot leszedek majd magamról, amit feleslegesnek tartok. Nem viszek például övtáskát, a rajtam cipelt szerszámoknak és alkatrészeknek pedig találtunk-csináltattunk az új motorokon olyan kis dobozkákat, amelyekbe be tudtuk azokat süllyeszteni. Itt a lamellákról, a váltó-, a kuplung- és a fékkarokról, valamint a különböző csövekről, szorítókról, gyertyákról és égőkről beszélek, meg a kis késkomplettemről. Mindez összesen akár 6-7 kilót is nyomhat.
• A japán Sugevara csapatban versenyzel az idén. Hogy néz ez ki majd a gyakorlatban?
– Ez a csapat 30 éve van kinn a Dakaron. Nekik van asszisztenciakamionjuk és dzsipjük is. Az én alkatrészeimet, a többletholmimat ez a dzsip szállítja, amelyet Torsten hajt majd. A német szakember kizárólag az én motoromat és a szlovén nagymenő, Miran Stanovnik motorját szereli majd. Örülök, hogy Stanovnikkal leszek, hiszen több mint 10 éves tapasztalata van a Dakaron, s sokkal jobban navigál, mint én. Torsten 11. alkalommal lesz kinn, és maga is jól motorozik kisebb ralikon. A legfontosabb tehát az, hogy az idén nem kell gondolkodnom a motorról, s a szakaszok között pihenni tudok. Fontos még az is, hogy minden napra lesz új gumim, amelyeket a behajózás előtt vásároltunk meg, tehát abszolút frissek.
• Božo Ristić az idén nem indul. Tavaly nagy segítséget jelentett az, hogy tudhattad, mögötted jön, és segít, ha bajban leszel. Idén hogyan kompenzálod hiányát?
– Jó barátom, s valóban nagy baj, hogy ő nem lesz mögöttem, még magyar támaszom sem lesz, mert Dési sem indul. Ez utóbbi érint érzékenyebben, mert vele sokat hajtottam együtt. Božo súlyos kulcscsonttörést szenvedett, Innsbruckban műtötték. Meglátogattam ott, és akkor még nem tudta, indulhat-e, de orvosai tanácsára kihagyja a következőt, mert egy újabb bukás súlyos következményekkel járhat az egészségére nézve.
• A januári versenyen nem egy szakaszon kellemes meglepetést okoztál, s erre minden bizonnyal a szervezők is felfigyeltek. Van-e ennek valamilyen nyoma?
– Jól sült el, mert megkaptam az 51-es rajtszámot, tehát a Dakar-rali első 20 százalékában benne vagyok.
• Ha jól tudom, az idei össztávot lerövidítették, de a szakaszok ettől még nem lettek könnyebbek. Elemezted-e már a szakaszokat?
– A makadám, a sóder és a homok nem gond a számomra, hanem a dűnék. Most már azért van valamilyen tapasztalatom, s az a fontos, hogy a dűnékben minél kevesebbszer essek le a motorról, mert az rengeteg erőmet elveszi. Nem félek tőle, de óvatosnak kell lenni, s menni, menni, mert csak úgy lehet célba érni. A másik gond a por. Az első Dakaromon úgy versenyeztem majd tízezer kilométerből kétezret, hogy semmit nem láttam. Ezt szó szerint kell érteni. Volt olyan, hogy 150-nel hajtottam bele a nagy semmibe, s reménykedtem, hogy jó lesz a talaj. Most gyorsabb versenyzők mennek majd előttem, és a por is gyorsabban felszáll.
• Idén már szponzoraid is vannak. Az elvárás is más?
– A helyezést tekintve nem, de jó lenne most is végigcsinálni.
• Te már többször kijelentetted, félelem nincs benned. Az egy dolog, de mikor ver szét a feleséged a kalandjaid miatt?
– Hál’ istennek ez nem olyan téma nálunk, hiszen megismerkedésünk idejében én már versenyeztem. Megszokta már a család, hogy versenyidényben én vagy 25 hétvégét nem vagyok otthon. Nejem is belátja, a Dakar egy olyan dolog, hogy még csak pár évem van az indulásra. Felettem is eljár az idő, mert 38 éves vagyok, és kezd nehezemre esni a felkészülés, a futás, a kerékpározás, a súlyozás, esőben-sárban motorozni.
• Fiad, Richárd tavaly kezdett el versenyezni. Nem emleget már egy esetleges közös dakaros kalandot?
– Már igen! Neki azonban még sokat kell tanulni, bár minden összejött az idén, mert a 450-es kategóriában én lettem a szerbiai bajnok, ő pedig mögöttem a második helyen végzett, mert minden futamon pontot tudott szerezni. A jövőben a számára komoly edzéstáborozást kell szervezni, meg egy megbízható magyar vagy szlovén edzőt alkalmazni, mert arra biztosan jobban hallgatna, mint az apjára. A termete jó, hiszen magas és könnyű, s szerintem úgy 2-3 év múlva sokat hallunk majd róla.
• A Dakar minden bizonnyal visszatér Afrikába. Te erről mit tudsz?
– Szalay Balázzsal beszéltem a minap, ő is úgy tudja, hogy 2011-ben vagy 2012-ben visszatér Afrikába. Európából indul majd, és két francia, két olasz és egy portugál város pályázik a rajtra, emellett érdekességként Zágráb is. Nekem az az érzésem, hogy ezt a mostanit sokan bojkottálják majd – többek között a magyarok is –, főleg a költségek miatt. Balázs azt mondta, ebből a pénzből 25 kisebb ralit megold. Igaza van, de egynek sincs olyan súlya, mint a Dakarnak. Ez a motorsport olimpiája.
• Az idén is hívhatunk szatellittelefonon?
– Lehet, persze nem mindig kaptok majd meg, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy beérkezéskor néha annyira fáradt az ember, hogy egyszerűen kikapcsolja a telefonokat. Lesz ez így januárban is. A szerb médiapiac azonban fedett lesz, nem lesz hiány az információból! A rali kedvelői ezenkívül a BJBikers honlapján tájékozódhatnak részletesen, s erre az oldalra a munkatársaim is felraknak majd képeket, adatokat.
• KTM, Yamaha vagy BMW?
– A Yamaha nem oda való motor. Fretigné is csak azért fejezte be, mert a ralin 13 (!) komplett motort cserélt ki. Nem is tudom, hogyan engedélyezték neki. A KTM az igazi, bár lesz egy-két BMW is. Ez viszont nem a versenyzők, hanem a szponzorok választása, mert a nagymenőknél úgy van, mindegy, mit adnak alám, csak ne kerüljön pénzbe.
• Említetted, hogy vannak támogatóid. Megoldottad az összes költséget?
– Á, dehogy! Tény azonban, hogy 70-80 százalékban sikerült megoldani. Érdekes, hogy néhány tehetősebb cég simán visszautasított, s olyanok segítettek, akikre nem is számítottam. Régi motoros barátaim hívtak fel, vagy ötvenen, hogy 100-200 euróval támogatnának. Ebből például megoldottam 15 napra a gumikat, ami óriási segítség. Lesznek természetesen még be nem tervezett költségek.
• Tudom, hogy ilyenkor nem is illik mást kívánni, mint azt, hogy sértetlenül célba érjél. Te ezenkívül kívánsz-e még valamit magadnak?
– Kizárólag arra gondolok, hogy célba érjek. Szeretnék bekerülni az első ötvenbe. A baj az, hogy egy kis kavics elronthat mindet. H a motor nem áll meg, akkor biztosan végigmegyek.
