Az idén a dániai Herningben megtartott felnőtt-birkózóvilágbajnokságon 18 éves átok tört meg: megannyi ezüstérem után végre ismét világbajnoka lett a magyar birkózásnak, méghozzá a 96kg-os Kiss Balázs révén.
Balu – ez a beceneve – jelenleg a tatai edzőtáborban készül válogatott-társaival együtt, s egy délutáni edzés előtt volt még annyi ideje, hogy lapunknak nyilatkozzon.
• Balázs, először is gratulálunk a titulushoz. Mi történt veled, miután hazaértél?
– Az első napokban nagy volt a felhajtás, interjú interjút követett, de érdekesmód elég gyorsan lecsengett a dolog. Személyesen nem is bántam annyira, hiszen visszatérhettem a mindennapi kerékvágásba, s zavartalanul folytathattam a felkészülést.
• Magyarországon csak az olimpiai érmekért jár életjáradék. Nem tartod ezt igazságtalannak?
– A birkózók szempontjából mindenképp az, hiszen egy olimpián súlycsoportonként 20 versenyző van, a világbajnokságon meg úgy 40. Herning esetében a 96kg-ban ez a szám 34 volt, s ott volt mindenki, aki számít.
• Dániában nem a te ágadon versenyzett az olimpiai bajnok orosz Kustov. Ezek szerint jó volt a sorsolásod?
– Az orosz stílusa nekem fekszik már egy ideje, hiszen 3:0 a javamra az egymás elleni mérlegünk. Mumusomnak a svéd Lidberg számított, akit később megvertem a döntőben, valamint az észt Nabi, aki viszont az én ágamon volt, s a nyolcaddöntőben sikerült legyőznöm.
• Lidbergnek a pletykák szerint nem nagyon tetszett, hogy a fináléban kikapott tőled…
– Valószínűleg úgy volt vele, hogy az aranyérem máris a zsebében van, ha legyőzi Kustovot. Ez sikerült neki, ellenem is vezetett az első menet után, de a folytatásban végre kifizetődött az a roppant edzésmennyiség, amit a vb előtt végigcsináltunk.
• Egyébként hol keresed a kenyeredet?
– A BVSC tagja vagyok, de kijártam Németországba ligában birkózni. Csapatom, a Freiburg nem rossz kis gárda, hiszen mindent teljesítettek, amit a januári szerződéskötés alkalmával megígértek, de könnyen megtörténhet, hogy jövőre már nem vállalom az ottani fellépést. Ennek több oka is van. Egyrészt kicsit nehezemre esik folyamatosan fogyasztani, másrészt sok értelme sincs, hiszen a csapat még velem sem olyan, hogy a legjobbakat megverjük, tehát részükről az ambíciók valahol a félúton megállnak. Ennek ellenére igen jó kereseti lehetőség a németországi birkózás, rengeteg magyar versenyző van ott.
• 2010-ben az azerbajdzsáni Eb következik, a világbajnokság pedig Moszkvában lesz. Mivel két igen erős birkózónemzetről van szó, külön nyomást jelent-e ez a két színhely?
– Ezek a versenyek mindig kemények, függetlenül attól, hogy hol tartják meg őket. Súlycsoportomban biztosan fenik rám a fogukat, nekem meg nem marad más hátra, mint hogy ezúttal is maximálisan felkészüljek, s beleadjak apait-anyait.
• Az olimpiákkal kapcsolatban nincs szerencséd, egy hajszálon múlott, hogy lemaradtál Athénról és Pekingről is. London?
– Különösen az athéni ötkarikás fájt, mert függetlenül attól, hogy csak 20 éves voltam, kiváló volt a formám. Aztán Peking sem sikerült, így most valóban London a fő célpont. Akkor 29 éves leszek, s véleményem szerint az még bőven belefér.
• Nem ez a te egyetlen aranyérmed világversenyekről, hiszen 1998-ban Pretoriában voltál te már világbajnok, igaz, a kadétmezőnyben, s két korosztályos Európa-bajnoki címmel is dicsekedhetsz. Melyik maradt meg legjobban az emlékezetedben?
– Nagyon szívesen gondolok vissza például a Szabadkán megtartott junior-Eb-re, ahol nyerni tudtam. Jó barátság fűz a zentai Bojan Mijatovhoz, aki szintén Európa-bajnok volt, de aki a felnőttmezőnyben sehogyan sem találta a helyét, a súlycsoportját. Ha találkoztok vele, üdvözöljétek!
Nos, Bojan, biztosan találkozunk nemsokára Zentán, vagy épp Nagybecskereken, de addig is: üdvözölt a világbajnok Kiss Balázs!
