Simita Zsolt neve ismerősen cseng errefelé, főleg Szabadkán, ahol a fiatalember a 90-es évek végén négy évet légióskodott. A felnőtt kötöttfogású Eb egykori negyedik helyezettje azóta is a birkózásban jeleskedik, s szakértelmét, jó szervezőkészségét jelenleg a Magyar Birkózószövetségben kamatoztatja, ahol szakreferensként dolgozik. Emellett azonban nem távolodott el a szőnyegtől sem, s amikor a múlt héten a zentai fiúk három napig a legjobb magyar és szlovák válogatottakkal edzhettek fenn Budapesten, az egyik edzést ő tartotta.
Kemény volt, mint ő maga, de emlékezünk mi még egy csúnya könyöksérülésére, amit sajnos pont itt szedett össze, mert a Spartacus légiósaként parázs csatákat vívott annak idején a Vojvodina büszkeségével, Aleksandar Jovančevićtyel, amikor a Spartacus a bajnoki címekről döntött a székvárosi csapat ellenében.
– Boldog vagyok, hogy Szabadkára járhattam csapatbajnokságokra, sőt a bajnokcsapatok Európa-kupájában a második helyet is megszereztük. Nagyon jó emlékek kötnek Szerbiához, Szabadkához, és az a sérülés nem is a Spartacus színeiben történt, hanem a magyar válogatott mezében vívtam egy döntőt, és ott. Akkor engem megműtöttek, később sikerült Európában a 4. helyezést elérnem. Nem haragszom tehát Jovančevićra, hiszen a szerbiai szereplésem nekem csak szakmai fejlődést jelentett.
• Nagy dolognak tartom, hogy a Zenta fiataljai itt lehetnek Pesten, és a Héraklész-program keretében a legjobb magyarországi fiúkkal edzhetnek. Minek köszönhető ez a megtiszteltetés?
– Régóta tervezzük mi már ezt a tábort, ahová nemcsak a zentaiakat, hanem a felvidéki birkózókat is meghívtuk. Ebben az évben sikerült erre egy kis támogatást szerezni, így jött össze ez a közös néhány napnyi edzés.
• A magyar birkózásnak jó másfél éve volt, hiszen az olimpiai ezüst után világbajnoki arany született. Hogy csapódik ez le a szövetségben?
– Azért vagyunk külön büszkék ezekre az eredményekre, mert a tavalyi világválság óta nagyon nehéz a magyar sport helyzete. A Magyar Birkózószövetség megoldotta ezeket az anyagi nehézségeket, világbajnokunk lett, s ebben szerintem a szakágvezetőknek volt óriási szerepük.
• A Héraklész-program már évek óta működik, s a világversenyről hozott érmek azt mutatják, jó úton halad a magyar birkózás. A szövetségben mely korosztálytól várják az újabb sikereket?
– 2001-ben indult ez a program Bacsa Feri bácsi és Sztruhács György vezetésével. Ebből a kis csapatból került ki például Lőrincz Tamás. Jelenleg 5-6 olyan fiatal van a látókörünkben, akiktől sokat várunk.
• Jövő évben Budapesten rendezik meg a junior-világbajnokságot. Hogy készültök erre és mik az elvárások?
– Az utolsó itteni felnőtt-vb-n csapatban másodikok lettünk, így most is nagyok az elvárások. Természetesen világbajnokot is szeretnénk, de elég nehéz most ezt elérni, mert erős a mezőny. Gondolok itt főleg a volt szovjet tagköztársaságokra.
• Hogy lehet azokkal egyáltalán tartani a lépést?
– Szerintem pont az ilyen sportiskolákkal, mint a miénk. Feri bácsi tavaly betegeskedett, de már felépült, és Sike András olimpiai, valamint Bánkuti Zsolt Európa-bajnok segítségével igen komoly munka folyik. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a válogatott munkájához Repka Attila és Veréb István is csatlakozik, akkor egyértelmű, hogy kiváló az edzői gárda. Erre alapozzuk az optimizmusunkat.
• Szakreferensként neked mi a munkád?
–Az egész szakmai részt kell átfognom. Én szervezem az edzőtáborokat, jelenleg pedig az iskolának azzal segítek, hogy toborzom a fiatalokat.
• Milyen az együttműködés a környező országokkal?
– Nagyon szoros és baráti, mind a felnőtteknél, mind pedig az utánpótlásnál. Ezt mutatja a Zenta mostani vendégszereplése is.
