Szabadkai műkorcsolyasikerekről eddig általában Leona Rogić révén számoltunk be, a junior-világbajnokságon részt vett tehetséges versenyző mellé azonban egyre többen zárkóznak fel, ezáltal is öregbítve a szabadkai műkorcsolya hírnevét. Egyikük Kovács Anita, aki a közelmúltban Újvidéken megtartott vajdasági nyílt bajnokságon országos szinten a 3., vajdasági szinten pedig az 1. helyet szerezte meg az interpretáció B kategóriában.
Az Október 10. Általános Iskola tanulója háromévesen, tehát kilenc éve kezdett műkorcsolyázni a Spartacus Műkorcsolyaklubban, a nyitott szabadkai műjégpályán. A folyamatos munkának köszönhetően egyre jobb eredményeket ért el a tehetséges versenyző. 2013-ban a tartományi nyílt bajnokságon bronzérmet nyert, két évvel később ugyanezen a versenyen szintén a dobogó harmadik fokára állhatott fel, a tavalyi szabadkai versenyen és idén, a január végén Szegeden megtartott Napfény-kupán aranyérmet akaszthattak a nyakába, majd a már említett vajdasági nyílt bajnokságon országosan a 3., Vajdaságban pedig az 1. helyet szerezte meg. Anita felkészülését edzői, Marija Terezija Ćurčija és Paulina Majnarić irányítják, és a sikerekben elévülhetetlen érdemei vannak szüleinek is, akik mindig Anita mellett állnak.
– Nagyon örülök az arany- és a bronzéremnek, a befektetett munka egyre jobb eredményeket hoz. Februárban nem sok alkalmam volt edzeni a szabadkai jégen, így a márciusi versenyen elért siker még értékesebb. Arra ösztönöz, hogy a következő idényben még nagyobb energiával vessem bele magam a munkába. A műkorcsolya rengeteg lemondással jár. Hétköznap nagyon kevés a szabadidőm, hétvégén kicsit több, akkor főleg pihenek és tanulok. Versenyidényben naponta edzek, az iskolától függően délelőtt vagy délután, a foglalkozások hossza általában másfél óra. A kűr előadása maximális összpontosítást igényel, mindig a következő ugrásra vagy lépésre kell figyelni, emellett megfelelő erőnlétre is szükség van. Egy-egy adott ugrást hónapokon át, sőt a nehezebbeket akár egy idényen keresztül gyakoroljuk, de a megtanult elemeket összerakva a kűr begyakorlása egy-két hetet vesz igénybe. A gyorsabb fejlődés érdekében napi nyolc órát kellene gyakorolni, de iskola mellett ez nem kivitelezhető, és a feltételekről is tudjuk, milyenek. Nyáron szárazedzésekkel, futással és görkorcsolyázással tartom kondiban magam. Szeretnék minél tovább a sportágban maradni, egyre jobb eredményeket elérni, mert szükség van a sportra. A jövőben edzőként és sportpszichológusként szeretnék tevékenykedni, azon gondolkodom, hogyan lehetne e kettőt valahogy ötvözni – mondta Anita.
Anita a népszerű kánkánt adta elő kűrjében, amivel teljesen lenyűgözte a zsűrit. A még jobb eredmények eléréséhez azonban nem elég a versenyző kitartása és tehetsége, ehhez a feltételek rohamos javulására is nagy szükség lenne.
– Már sok-sok éve szó van a jégpálya befedéséről, de őszintén szólva, én már ebben nem hiszek – mondta Takács Erzsébet, Anita édesanyja, aki 2010 óta, amióta lánya versenyez, minden jégre lépésén jelen van. – Három éve már majdnem összejött, de akkor meghiúsult, azóta pedig egyre csak várjuk, hogy történjen valami. Sajnos, Szabadkán egyáltalán nincsenek meg a feltételek ehhez a sporthoz. Nagyon le vagyunk maradva Európától és a világtól. A junior-világbajnokságon szerepelt lányok tizenkét hónapon keresztül napi nyolc órát edzenek, emellett balettórákra, erőnléti edzésekre járnak. Mi viszont november végén léphetünk először jégre, és február végéig élvezhetjük a jég örömeit. Szabadkán csak szeretni lehet a műkorcsolyát, aki itt marad, az valóban elkötelezettje ennek a sportágnak. Ezért is vagyunk nagyon büszkék Anita eredményeire, hiszen a riválisok, az újvidéki és a belgrádi versenyzők sokkal jobb feltételek között edzhetnek. Esőben, hóban vagy erős napsütésben, a jég állapota miatt gyakran elmaradtak az edzéseink – mesélte Erzsébet.
A műkorcsolya nem olcsó sportág. A klub kap egy bizonyos összeget a városi költségvetésből, a többi kiadást a szülők fedezik.
– A versenykorcsolyák ára 200-300 eurónál kezdődik. Vannak olyan korcsolyák, melyek szimpla ugrások kivitelezésére alkalmasak, és olyanok is, melyekkel a dupla ugrások hajthatók végre. Minél magasabb a kategória, minél komolyabbak az ugrások, annál erősebb korcsolyára van szükség, olyanra, amely bírja az edzésekkel járó terhelést. A legolcsóbb kűrruha 50 euróba kerül, a versenyeken való részvétel díja 4000 dinártól 45-50 euróig terjed, plusz itt van még az útiköltség, az edzőknek járó összeg. Az sem mindegy, milyen is az a kűrruha, ugyanis összhangban kell lennie a zenével – tudtuk meg Erzsébettől.
A műkorcsolya eredményes űzéséhez tájainkon a rengeteg munka mellett valóban igazi fanatizmus és határtalan szeretet szükséges. Anitában e tulajdonságok megvannak, már csak a feltételeknek kellene magasabb szintre emelkedniük ahhoz, hogy a fiatal versenyző megfelelő körülmények között készülhessen a jövőben rá váró megmérettetésekre.
