A Nikola Grbić irányította szerbiai röplabda-válogatott a legjobbjának tartott, de sérült Aleksandar Atanasijević nélkül is óriási sikert ért el, hisz Krakkóban, a sportág történetében először, megnyerte a Világliga titulusát és az azzal járó egymillió dolláros fődíjat. Csak néhány nappal az után, hogy Grbićet beválasztották a sportág Hírességeinek csarnokába, a kapitány neveltjei a rangos sorozat zárótornáján legyőzték a világbajnok lengyeleket, majd a csoportelsőséghez éppen még megengedhető 3:2-es vereséget szenvedték el a címvédő franciáktól, hogy a legjobb játékukat az utolsó két meccsre tartalékolják, amikor előbb a mindig kellemetlen olaszokat, végül a vasárnap esti döntőben a sportág élcsapatát, a brazilokat is nagy stílusban, három játszmában felülmúlják. Az ezüst a braziloké lett, a bronz pedig a franciáké, akik a 3. helyért játszott meccsen könnyedén nyertek az olaszok ellen.
Az olaszok elleni elődöntő szoros volt, a szerbiai válogatott tagjainak pedig, részben indokoltan, sok kifogása volt a bíráskodásra. A másik meccsen a brazilok kiváló játék során verték a franciákat, így Szerbia a 6. döntőjét játszhatta, s a brazilok elleni negyedik zárómeccsből végre győztesként került ki, ezzel is igazolva, hogy az egy hónappal ezelőtti belgrádi győzelem nem volt a véletlenség műve. A zárótorna eszményi csapatában két szerbiai, Marko Ivović és Srećko Lisinac is helyet kapott, előbbit pedig a döntő legjobb játékosának nyilvánították. E kettőn kívül dicséretet érdemel Nikola Jovović irányító, Marko Podraščanin center és a leütő Uroš Kovačević, valamint Dražen Luburić is.
Utólag nehéz megmondani, hogy mi döntötte el a zárómeccset, amikor a szerbiai válogatott minden egyes tagja képességei felső szintjén teljesített. Szembeötlő volt mégis, hogy a múltban is sok szép sikert aratott szerb válogatott soha ilyen jól nem nyitott, hogy a sáncolás nagyszerű volt, és imponált a gárda pszichikai felkészültsége. Mindenek után megjegyezhető, kár, hogy Szerbia nem lehet ott a riói olimpián, ami elsősorban a példátlan, az európaiakat hátrányba szorító kvalifikációs rendszer következménye, hisz egyetlen kisiklás után már nincs esély a javításra, amire viszont az amerikai, ázsiai és afrikai csapatoknak volt lehetőségük.
