A valamikori Magyarország területén több kiváló képességű sportoló látta meg a napvilágot, így Délvidéken is. Az ifjú nemzedék általában továbbtanulás végett került el otthonából, és lett valamelyik patinásabb budapesti vagy ismertebb sportegyesület, klub oszlopos tagja. Volt, aki tanulmányai befejezése után visszatért szülőföldjére, és itthon kamatoztatta a megszerzett sportismereteket, de volt, aki végleg Magyarországon maradt és sportolt.
A statisztikák tanúsága szerint az olimpián részt vevő nemzetek száma a következőképp alakult:
|
1896, Athén |
13 ország |
245 induló (245 férfi) |
9 sportág |
|
1900, Párizs |
26 ország |
1225 induló (1206 férfi, 19 nő) |
18 sportág |
|
1904, Saint Louis |
13 ország |
687 induló (681 férfi, 6 nő) |
15 sportág |
|
1906, Athén |
20 ország |
884 induló (877 férfi, 7 nő) |
11 sportág |
|
1908, London |
22 ország |
2035 induló (1999 férfi, 36 nő) |
22 sportág |
|
1912, Stockholm |
28 ország |
2547 induló (2490 férfi, 57 nő) |
14 sportág |
1906 – ATHÉN
Másodszor a görög fővárosban
Sztantics György távgyalogló
1878. augusztus 19-én született Szabadkán. A Szabadkai Sportegylet – SZSE távgyalogló versenyzője. Edzője Matkovich Miklós, az athletasport kiváló oktatója, a szabadkai gimnázium okleveles tornamestere, az Achilles SE versenyzője és későbbi művezetője (edzője) volt. Sztantics a távgyaloglás meltett az atlétika más ágaival, később labdarúgással is foglalkozott.
Legkiemelkedőbb eredményei:
1900, Bécs, Ausztria* országos bajnoksága
I. helyezett, 50 km gyaloglás, 5 óra 41 perces időeredménnyel
*1898-tól 1913-ig Ausztria bajnokságán részt vehetett a Monarchia valamely sportklubjában hivatalosan leigazolt összes versenyző.
1901, Berlin, nem hivatalos világbajnokság
I. helyezett, 75 km gyaloglás, 8 óra 16 perc 24,0 másodperces időeredménnyel
1906, Athén, pánhellén olimpiai játékok
helyezetlen, 1500 m gyaloglás
I. helyezett, 3000 m gyaloglás, 15:13,2
Eredeti, archivális idézet a magyar olimpiai csapat jeles vezetőjének, Lauber Dezsőnek a tollából: „Tudvalévő, hogy az olimpiai programban az 1500 m-es gyaloglóverseny volt kiírva. Az, hogy Magyarország egy nem várt olimpiai bajnoksághoz jutott: a szabadkai Sztantics György révén a 3000 m-es gyaloglóversenyen, ez egy sportdiplomáciai siker végeredménye és ma már egy igazi archivális anekdota, minek következményeképp előkerültek a Massalás* üvegek. De hát mi is történt valójában? 1906. május 1-én tartották meg (9 induló) az 1500 m gyaloglóversenyt, amely egy nevetséges eredménnyel végződött. A fölényesen vezető Sztantics oldalszúrás miatt kénytelen volt kiállani, a négy következőt tisztázatlan gyaloglás miatt pedig kiállították. Az 1500 m gyaloglóverseny botrányba fulladt a bírók részlehajlása és sajnálatosan naivan rosszindulatú tapasztalatlansága miatt. Történt valójában, hogy az angol Wilkinson és az ausztriai Spiegel (nem éppen szabályosan gyaloglók) párharcát úgy próbálta eldönteni egy vérmes osztrák pályabíró, hogy kiállította a brit gyaloglót, mire az angol »igazlátó« bosszúból leparancsolta a pályáról Wilkinsont. Folytatódott a különös párviadal, amikor azonban alig maradt gyalogló a salakon, betódult a közönség, és tettlegesen is »sértegették« a bírókat, jobb belátásra bírván őket… Konstantin trónörökös, aki egyben a versenybíróság és rendezőség legfőbb feje volt, végül is saját kezűleg zavart le a pályáról 6 szabálytalanul gyalogló versenyzőt és a bírókat…, úgyhogy egy hatodik helyen »sétáló« amerikai lett a győztes 7 p 12,6 mp-es időeredménnyel. (A szerző megjegyzése: Sztantics győztes eredménye Budapesten 1906. április 8-án a margitszigeti olimpiai próbaverseny-válogatón 6 p 49,4 mp volt…) A verseny után a magyar csapat egyik vezetője, Lauber Dezső ajánlatára és hosszas, agilis rábeszélésével rábírta a versenyeket személyesen vezetö I. György görög királyt, hogy másnap (május 2-án) írjon ki egy újabb bajnoki gyaloglóversenyt: 3000 m-en. Ezt a herceg, miután Lauber kérését az összes érdekelt nemzet képviselője támogatta, meg is tette. A másnap lefolyt, helyszínen beiktatott 3000 m-es gyaloglóversenyen (8 induló) Sztantics harmadiknak ért célba… Látható volt azonban, hogy a két első (az előző napi két kakaskodó rivális osztrák Spiegler és az angol Wilkinson), érezvén, hogy Sztantics kitűnő stilusával és iramával szemben nem boldogulnak, az utolsó 50 méteren gyaloglásból megint »átmentek futóba«…! A zsűritagok a két első diszkvalifikálását kivánták, ami nagy többséggel meg is történt, mire Sztanticsot nyilvánították bajnoknak. Ugyancsak diszkvalifikálták a görög Spetsiotist is.” Így lett olimpiai bajnok Sztantics György, s hazatérvén így lett Szabadka „hős magzatja”…!
*A magyar csapat kalandos hajóút után (sokan tengeribetegek lettek) érkezett meg Athénba, ahol enyhén szólva mostoha ellátásban részesültek, állandóan küszködve az ehetetlen kecskehússal és a rossz ivóvízzel. Nem csoda tehát, hogy a fiatal sportolók egy idő után rákaptak az éttermi vacsorákra és a Massala nevű „iható” görög borra, amely azután közvetlenül szerepet játszott jó néhány vendéglő „kirámolásában”. Egy idő után az Osztrák–Magyar Monarchia követénél tiltakoztak ez ellen a görögök. Ettől kezdve a szállásukon ünnepeltek a magyarok, házhoz szállítva a vizet pótló Massalát…
Sztantics György országos csúcseredményei:
1897. szeptember 12., Pécs, 1 mérföld (1609 m) gyaloglás, 8:14 1/2 másodperc
1898. október 9., Budapest, 1 mérföld (1609 m) gyaloglás, 7:54 4/5 másodperc
1898. október 9., Budapest, 2 mérföld (3218 m) gyaloglás, 16:41 4/5 másodperc
1899. október 1., Budapest, 1 mérföld (1609 m) gyaloglás, 7:50 2/5 másodperc
1899. október 1., Budapest, 2 mérföld (3218 m) gyaloglás, 16:28 3/5 másodperc
1899, 30 kilométer gyaloglás, 3 óra 8 perc 48 másodperc
Az olimpia után Sztantics visszavonult az aktív versenyzéstől, és Szabadka szabad királyi város törvényhatóságának tisztviselője lett. 1918. július 10-én hunyt el Szabadkán.
