Egy iskola születése

A település elemi oktatása gyökeres fordulatot vett, amikor 1968-ban felépült a Kókai Imre Általános Iskola központi épülete. Az új iskolaépület felépítéséhez azonban hosszú és göröngyös út vezetett. 

Maga az iskola a Szerb Népköztársaság Oktatási Minisztériumának 1. sz. 21865, 1950. augusztus 2-ai, valamint a Vajdaság Autonóm Tartomány Oktatási Bizottságának GIONS APV 9994. számú, 1950. augusztus 22-ei határozata alapján jött létre, amely elrendelte egy magyar tanítási nyelvű nyolcosztályos iskola megnyitását Temerinben. Az intézmény a Kókai Imre Elemi Iskola elnevezést az iskolaszék 1955. június 3-án megtartott ülésén meghozott döntése alapján kapta.

 AGGASZTÓ KÖRÜLMÉNYEK AZ ISKOLÁKBAN

Az oktatás helyzete viszont már ezekben az időkben is tarthatatlan volt, és a község vezetősége minden fontosabb megbeszélésen felhozta az új iskolaépület létesítésének szükségességét. Az 1950-es évek második felében, a falu telepi részén átadott iskolaépületet leszámítva, ahol három tanterem volt kialakítva, az intézmény által használt további 12 terem nem felelt meg az 1960-as évek derekán hatályos egészségügyi követelményeknek. A használatban lévő épületekben fennálló állapotokról Matuska Márton, lapunk egykori kiváló tollú újságírója, a következőket jegyezte le: „…a padozat kivétel nélkül mindenütt rossz, a tető beázik, a tornatermül használt épület kocsiszínnek is silány, tanári szoba tulajdonképpen nincs is.” („Nagy és gyökeres bajon segítendő”, Magyar Szó, 1966. január 16.)
A korabeli törvényi előírások szerint egy-egy diák számára két négyzetméternyi területet irányoztak elő a tanteremben, ezzel szemben ez az arány az 1835-ben átadott Öreg iskolában 0,72, míg az 1881-ben épült zárdában 0,95 négyzetméter volt.

A KÖZÖSSÉG ÖSSZEFOG

A polgárok már 1965 decemberében a moziteremben megtartott gyűlésen elhatározták, hogy akkor is meg kell építeni az új iskolát, ha a szükséges összeget belső kölcsönből, a lakosság teremti elő. Ekkor már tudni lehetett, hogy az iskolaépület a Tanító és a Kossuth Lajos utca sarkán, a plébániakertben fog megépülni, amit már a Járekon felépült iskola tervezésekor kijelöltek. Vondra Gyula akkori plébános szívügyének tekintette az iskolaépítést, hiszen erre a célra átadta a plébániakert egy jelentős részét, amit nyilvánvalóan a községgel folytatott egyeztetések előztek meg. Ezeket a megbeszéléseket Gódor Imre, a községi képviselő-testület elnöke, majd a tisztségében őt követő Ökrész Károly bonyolította le, aki szintén elkötelezett volt az építkezés mellett. Uracs Pál, a Szocialista Szövetség elnöke és Slobodan Milaković, a Kommunista Párt községi titkára szintén támogatták az elképzelés megvalósítását.

A napilapunk csütörtöki mellékleteként megjelenő Temerini Újság 1966. február 3-ai számában közölték először a hírt egy új iskola tervezett felépítéséről, amelynek költségét mintegy 300 millió (régi) dinárra becsülték. (A kunalipa.com horvát numizmatikai portál adatai szerint 1965. december végén egy amerikai dollár 1250 dinárt ért.) A tervek alapján a lakosságnak 40–50 millió dinárt kellett volna kölcsön formájában biztosítania, ötéves visszafizetési határidővel, ami háztartásonként nagyjából 10 ezer dinárt jelentett. Emellett számoltak azzal is, hogy a községi költségvetésből, különféle alapokból és vállalatoktól mintegy 100 millió dinárt gyűjtenek össze, amelyet bankhitel felvételével egészítettek volna ki, hogy elérjék a teljes, 300 millió dináros keretet.

A járekiak azonban kifogásolták az iskolaalap javasolt felosztását az iskolák között, ezért a képviselők élesen felvetették, hogy Járekon tornaterem, vagy Temerinben iskola épüljön. A községi képviselő-testület végül az iskola felépítése mellett határozott. Az 1966 áprilisában tartott ülésen a költségvetésből 60 millió dinárt különítettek el erre a célra, emellett ugyanekkora összegű belső kölcsön kibocsátásáról is döntöttek. A kölcsönjegyzést eredetileg május 1-jére tervezték, ám ténylegesen csak szeptember közepén indult el, a határidőt pedig az év végéig meghosszabbították. Ennek oka az volt, hogy a testület a kölcsön kiírásáról szóló végleges határozatot csak a május 31-ei ülésen fogadta el.

A kölcsönjegyzés lebonyolítására a Szocialista Szövetség aktivistáiból, a tanügyi dolgozókból és a képviselő-testület tagjaiból bizottságok alakultak. A mintegy kétszáz aktivista sorra járta a háztartásokat, sőt még a tanyákra is kimentek, az akció pedig olyan jól sikerült, hogy már szeptember végére mintegy 21 millió dinárt jegyeztek a polgárok. Az emberek sokszor 100-200 ezer dinárt is jegyeztek, ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy Vondra atya is 100 ezer dinárral járult hozzá az ügy megvalósításához. Sajnos néhány nappal a kölcsönjegyzést követően, szeptember 28-án váratlanul elhunyt.
 

MEGÉPÜL AZ ÚJ ISKOLA

A község vezetői sem tétlenkedtek, ugyanis az iskola építésére három tervet is megrendeltek, amelyek közül a Kossuth Lajos utcára néző, háromszárnyas épület mellett döntöttek. Az újvidéki Neimar Építővállalat által végzett építési munkálatok 1967. július 24-én, a kora reggeli órákban kezdődtek el, Elek Károly építésztechnikus irányításával. Ekkor még a talaj egyengetésén dolgoztak, a fölösleges földet két tehergépkocsi szállította el, majd a temerini kubikusok vették át a munkát, akik az alapásást végezték el.
„Hétfőn megérkeztek a kubikosok. Giric Antal csoportja állt munkába, és megkezdte az alapásást. Ha a munkát valaki megtekinti, kifogásolnivalót nem talál. Olyan egyenes a vonalvezetésük, mintha vonalzóval húzták volna meg. A szorgos munkások között a legidősebb Sára István. Sorrendben így következnek: Lócz József, Majoros Sándor, Micsutka István, Sörös Sándor, Kugli István, Béres János, Majoros Mihály, Majoros László és Pápista Imre.” (Temerini Újság, 1967. augusztus 3.)

A munkálatok végül 1968 nyarának végére befejeződtek, az új iskolaépületet pedig szeptember 8-án népünnepély keretében adták át rendeltetésének. Az ünnepség reggel 9 órakor kezdődött, több mint ezer ember gyűlt össze. A népünnepélyt számos közéleti személyiség mellett Kosta Nađ hadseregtábornok is megtisztelte jelenlétével, aki fel is szólalt, a Szabadkai Népszínház pedig alkalmi műsorral tette emelkedettebbé az eseményt.

Az átadása óta eltelt csaknem hat évtized alatt többször végeztek el az épületen kisebb-nagyobb javításokat, az első átfogó és teljes körű felújítási munkálatokat 2019 júliusában kezdték el. A több mint fél évszázados építményen naponta mintegy 60 mester dolgozott, a munkálatok 2020 nyarára már befejeződtek. A felújítás több mint 155 millió dinárból valósult meg, ebből 150 milliót a köztársasági költségvetésből biztosítottak, míg 5 millió dinárral az önkormányzat járult hozzá a munkálatokhoz. 

A Kókai Imre Általános Iskola a vajdasági oktatási hálózat azon ritka példái közé tartozik, ahol mindmáig kizárólag magyar nyelven folyik a tanítás, ezért a Magyar Nemzeti Tanács 2007-ben kiemelt jelentőségű intézménnyé nyilvánította.