2024. július 13., szombat
CÍMLAPTÖRTÉNET

Opera-szerelem

Szimbiózisban az életben és a színpadon – Nánási Helga és férje, László Boldizsár Topolyán adott nagy sikerű koncertet

Topolyai Zeneiskola nemzetközi versenye márciusban több mint 300 versenyző részvételével zajlott. A Topolyai Zenei Napok elnevezésű rendezvénysorozat egy nagy sikerű nyitókoncerttel kezdődött, a budapesti Magyar Állami Opera művészei, Nánási Helga és párja, László Boldizsár népszerű opera, operett- és musicaldarabokkal ajándékozták meg a hallgatóságot.

Helga gyermekkorát Pacséron töltötte, zenei tanulmányait a Szabadkai Középfokú Zeneiskolában végezte zongora és magánének tanszakon, majd a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Főiskolai Karán 2006-ban diplomázott magánénektanár, ének-kamaraművészként. 2008 óta a Szegedi Nemzeti Színház operatagozatának tagja, 2016 óta a Magyar Állami Operaház magánénekese, de számos egyéb színházban ért el sikereket, többek között Offenbach-emlékéremmel és Vaszy Viktor-díjjal jutalmazták.

Helga férje, László Boldizsár, a könnyűzene és az opera világában is aktív. Keszthelyen született, Pakson nőtt fel, ahol zenei pályafutását hétéves korában a helyi zeneiskolában kezdte. A Cotton Club Singers alapítójaként vált ismertté, majd operaénekesként folytatta pályáját. A zenekar megszűnése után az opera műfajában folytatta karrierjét. Operaénekesi karrierje 2008-ban kezdődött, amikor a Szegedi Nemzeti Színház magánénekesként szerződtette. A Simándy- és Melis György-díjas művész 2018 nyarán a Fidelio KULT50 kiadványában 2018 legkiemelkedőbb férfi operaénekese lett. A szegedi társulaton kívül rendszeresen énekel főszerepeket a Magyar Állami Operaházban, de vendégszerepelt Szlovákiában, Csehországban, Romániában, Olaszországban, Mexikóban és Kínában is.

A házaspár Opera-szerelem című közös műsorában az operairodalom nagy slágereit dolgozza fel, Puccini, Verdi, Donizetti, Erkel Ferenc szerzeményeiből válogatva, de kirándulást tesznek a könnyebb műfajokba is.

A munkájuk sok utazást követel, ezért viszonylag ritkán tudnak hazalátogatni, főként, hogy kislányuk, Gréti elsős lett. Különleges alkalom volt ez a topolyai koncert a rokonoknak, barátoknak, hogy láthassák, hallhassák a két ismert énekest, és Gréti számára is, hiszen találkozhatott a pacséri mamával és a dédivel – ezek különlegesen kedves pillanatok, ha négy generáció együtt tud lenni.

Hogyan készültetek a topolyai fellépésre?

– Valójában ez egy koncertsorozat része, mert a világjárvány után, amint megnyíltak a lehetőségek, kitaláltuk, összeállítottuk az Opera-szerelem című műsorunkat, és Magyarországon már több helyen koncerteztünk vele. Mindig különbözőképpen válogatjuk össze a darabokat, alakítjuk aszerint, hogy hova megyünk. Topolyán most elsődleges szempont az volt, hogy szórakoztassunk, és mivel nem hoztunk zongoristát, lényeges volt az is, hogy miből találunk jó alapot – válaszolt kérdésemre Helga, majd Boldizsár a közös produkció hátterére, születésének körülményeire is rávilágított:

– A koronavírus-járvány előtt nagyon felhígult a mi szakmánk, és a világjárvány lezárásai megmutatták, hogy kik az életképesek, és valójában erre a pályára alkalmasak, kellőképpen elhivatottak. Akik csak úgy jobb nincs alapon csinálták, színpadon nem igazán tudtak működni, nem találták fel magukat. A tehetségkutatóknak is van egy hozadéka: az évek során már eljutottunk oda, hogy aki nem volt tehetségkutatón, azzal nem foglalkozik a sajtó. Azután a koronavírus-járvány helyre rakta a dolgokat, azok a produkciók tudtak fennmaradni, amelyekben volt bármi kurázsi, elszántság... Minket is szeret a média, de nem abból élünk. Egy színpadi produkciót összerakni egy több hetes, több hónapos feladat, ezt mi bevállaltuk, és mikor elmegyünk egy kicsit könnyedebb koncertet adni, akkor is ezt a szemléletet képviseljük, értéket közvetítünk, hátunk mögött a sok-sok szereppel.

Különleges alkalom volt ez a topolyai koncert a rokonoknak, barátoknak, hogy láthassák, hallhassák a két ismert énekest… (Benák Tünde felvétele)

Különleges alkalom volt ez a topolyai koncert a rokonoknak, barátoknak, hogy láthassák, hallhassák a két ismert énekest… (Benák Tünde felvétele)

Csaknem tízéves házasság, sok operában és operettben való együtt szereplés után került erre sor.

Helga: – Az operetteken és a musicaleken volt a hangsúly a topolyai fellépésen, komolyabb, de dzsesszesebb hangzású dalok is szerepeltek a repertoáron, de egy kis opera is volt benne. Nagyon vegyesre sikeredett, de a közönség nagyon hálás volt érte. Összeszoktunk, abszolút működőképes dolog a közös koncertezés.

Boldizsár: – Verdi születésének kétszázadik évfordulójára Paksról kapott támogatással vált lehetővé az, hogy kiadjunk egy lemezt Verdi műveiből ugyanazzal a zenekarral, akik a Cotton Club Singers-et kísérték, és ebben a stílusban hangszerelték. Nagyon jó zenei alapjaink lettek, ezeket is berakjuk ezekbe a műsorokba, ettől igazán nagyon egyedi lesz a dolog. S ezt mi előszeretettel használjuk a kettőnk koncertjein, és úgy érzem a közönség is szereti. Közelebb hozzuk ily módon az operát a közönséghez, az is élvezi, aki még az életében nem látott operaelőadást. Egy szoprán, egy alt, egy tenor és egy basszus hang szerepel abban a produkcióban, váltogatjuk egymást, a személyekkel szoktunk variálni.

Az együttmunkálkodás tehát nem kihívás számotokra? A szerepek mennyire formálnak benneteket?

Helga: – Amíg Szegeden voltunk, addig viszonylag sokat dolgoztunk együtt, és valahogy úgy hozta az élet, hogy más városokban is viszonylag sokat dolgoztunk együtt, nálam 70–80 százalékban előfordult Boldi, hiszen viszonylag kevés a tenorista, ő nyilván több produkcióban benne van, ő más szopránokkal is dolgozott. Jól kezeljük a közös munkákat, hiszen úgy gondolom, ha itthon, a családban jó a viszony, akkor a színpadon is jó a kapcsolat. Természetesen kezeljük a helyzetet. Szerintem az élet változtatja meg a szerepeket, a tapasztalás, a szerepeket változtatjuk meg mi, és nem minket a szerepek.

Boldizsár: – Ez oda-vissza hat, ami a szerepet és az életünket illeti. Az ember megtanul egy szerepet fiatalon, aztán később, évek múltán, ha újra előveszi, másként nyúl hozzá. Az a jó a mi szakmánkban, hogy mondhatjuk, életünk végéig tanuljuk, és nemcsak a lexikális része, hanem az oda-vissza ható műfaj rezdüléseit, hogyan jutunk el a nulláról odáig, hogy közönség elé álljunk. Az mindig ad egy tartást az embernek, ha van hol megmutatnia önmagát. Ha ez a lehetőség megadatik, akkor ezt kötelező fejleszteni, és szinten tartani. A rutin, ha egy pillanatra is beteszi a lábát a színpadi létezésbe, akkor nagyon össze tudja kuszálni a szálakat. Akkor tud az ember alulteljesíteni, ha azt gondolja, hogy a rutinnal megold mindent. Amikor felmegyek a színpadra, a hátam mögött vannak az eltelt évek, évtizedek. Ez a titka annak, hogy amikor időseket látunk a színpadon, iszonyú erőt látunk, mert ott van velük az a negyven év, amit eltöltöttek a színpadon.

Jelenleg min dolgoztok?

Boldizsár: – A jövő szezonban több mint 40 előadásban láthatnak az Operaházban, folytatódik a munka, az István, a királyban például, és lesz középszerep, kis szerep is, a nyáron a Singersszel is lesz néhány munkám. Az elmúlt időszakban valóban sok volt egy kicsit a vállalás, sikerdarabokban szerepeltem.

Helga: – A jövő évadban szláv évad lesz, orosz és más művek bemutatójával, nekünk is friss a dolog. Orosz, cseh, lengyel és délszláv szerzők művei is szerepelnek az Magyar Állami Operaház szláv szezonjának programján, de témájuk, alkotóik és más vonatkozások nyomán összesen 40 olyan mű található a 2023–24-es repertoáron, ami valamilyen formában kötődik a szláv kultúrához.

...és Gréti számára is, hiszen találkozhatott a pacséri mamával és a dédivel (Benák Tünde felvétele)

...és Gréti számára is, hiszen találkozhatott a pacséri mamával és a dédivel (Benák Tünde felvétele)

Játszi könnyedséggel, vidáman, jó kedvvel, humorral, energiával, ötletekkel adtátok át az ismert és kevésbé ismert dallamokat Topolyán. A közönség reakcióiból ítélve – mosolygós arcok, teltházas vastaps a végén – egy nagy adag pozitív energiát adtatok át.

Boldizsár: – Régen ez volt a munkám valójában, ha valami klasszikusat csináltam, szinte hobbiként. Most fordítva van, ez a hobbi, tobzódom benne, nem az operán belüli igazodás szerint kell létezni, lehet benne reflektálás a napi dolgokra, vidám történet, vicc is elhangozhat, a topolyai koncerten is ilyen típusú volt a jelenlétem, de a Bánk bánból is elhangzott a nagyária, hiszen március 15-én volt a fellépésünk. A koncert egy adok-kapok viszony a közönséggel, egy színdarabban nincs meg ez a lehetőség.

Helga: – Nagy lelkesedéssel jövök mindig haza, a vajdasági fellépésekre. Nekem a szűnni nem akaró taps szinte zavarba ejtő volt, hogy ennyire ki vannak éhezve az emberek az ilyen jellegű hangversenyre. Vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban: ilyen fokú rajongást nem tapasztaltunk máshol, megható volt.