Ribnica kb. 3000 lélekszámú szlovén falu, Ljubljanától 45 kilométerre. Mint minden szlovén falu, szép, rendezett, virágokkal díszített házsorok, iskola, könyvtár, templom és aszfaltozott utcák jellemzik. A települést 1220-ban említik az írások, nagyobb vár állt itt. Az 1300-as években a lakosság legnagyobb részét németek alkották, ekkor a település neve Reiffnitz volt. A XV. században a törökök többször felégették a falut, a lakosság már-már elvándorolt. Ekkor III. Frigyes német-római császár kereskedelmi kedvezményt adott a falunak – szabadon utazhattak és kereskedhettek Ausztria egész területén – ők voltak a „házalók”.
Ribnica ma múzeumáról lett híres. A régi vár megmaradt részeiben Miklova Hiša néven két tárlatot nyitottak a látogatók számára. A múzeum körül szép park húzódik, a falu híres embereinek szobraival, egy fákkal körülvett ligetben a fiatalok körében igen népszerű kávézó található.
Az első tárlat bemutatja a település kézműves mesterségét. A múltban és napjainkban minőségi fából különböző tárgyakat készítettek: tálcákat, vödröket, kanalakat, késeket, rostát, fogvájót, játékokat. Fonással is foglalkoztak, fűzfavesszőből készültek a jellegzetes kosarak – ezek az ún. holandaricák. A nagy rostákat egymásba rakták a kisebb tárgyakkal és a hátukra erősítették, így vitték eladásra. 1680-tól a fazekasmesterség is megindult.
A második tárlat egyedülálló, ez a Boszorkánymúzeum. Ahogy Európa-szerte, így Szlovéniában is voltak boszorkányüldözések, boszorkányperek. A legtöbb Ribnica, Celje, Maribor térségében. A feljegyzések mintegy 1500 esetről tudnak.
A boszorkányüldözés a XIV. és XV. században kezdődött. Tömeghisztéria alakult ki, a legbanálisabb dolgok – féltékenység, elutasítás, nem megszokott viselkedés miatt vagy nyereségvágyból boszorkánysággal vádolhattak akárkit, 65%-ban nőket.
Úgy tartották, hogy a boszorkányok „boszorkányszombaton” tartják rituális összejöveteleiket, melyen lakomákat rendeznek, táncolnak, szexuális orgiákat tartanak, varázsolnak – megjelenik személy szerint az ördög is (az ördögöt valószínűleg férfi szereplő játszotta el, aki maszkot viselt). A párizsi Nemzeti Könyvtárban fennmaradt metszeteken bizarr jelenetek láthatók boszorkányszombatról.
Németországban az a vélemény uralkodott, hogy a legtöbb boszorka a Harz hegységben él – erről egy térkép is készült. Goethe is ide helyezte a Faustban a boszorkaszombatot.
A boszorkányperek világi törvényszék elé kerültek, a szegény áldozatok kínzásoknak, halálos ítéletnek, máglyahalálnak voltak kitéve. Ribnicán és környékén a legkegyetlenebb ítélőbíró Jurij Hočevar jogász volt, aki Páduában doktorált, a Ljubljanai Akadémia tagja volt, mellesleg 11 gyermek apja.
Angliában 500, Skóciában 1000, Franciaországban 4000 áldozata volt a boszorkánypereknek, érdekes, de Írországban nem tudni egyről sem, Magyarországon kb. 1000 boszorkányperről tudnak, főleg Szeged környékéről.
A ribnicai múzeumban különböző kínzóeszközök láthatók, pl. egy hegyes szegecsekkel kirakott szék, melyben órákat kellett az elítéltnek ülnie. A perekről sok dokumentum olvasható (aki bírja, egy CD-ről jajveszékelést is hallgathat), az emeleten különböző növények láthatók, melyeket a boszorkányok használtak.
Ribnica környékén egyik első boszorkaper áldozata egy nemes családból származó lány volt, Veronika Deseniška. Hermann celjei gróf fia, Friedrich szerelmes lett Veronikába. A szerelem kölcsönös volt, Veronika apja azonban nem engedélyezte a viszonyt, mert Veronika szegényebb nemesi családból származott. A fiatalok megszöktek és összeházasodtak. Hermann gróf katonái megtalálták őket, Friedrichet apja a celjei börtönbe záratta, Veronikát pedig boszorkánysággal vádolta. A per 1427-ben két napig tartott – meglepetésre a bíró nem találta bűnösnek Veronikát, és felmentette. Hermann nem nyugodott bele a döntésbe és egy vizes hordóba fojtotta a lányt. A holttestét Braslovče faluban temették el. Friedrich négy év múlva szabadult ki a börtönből, elsőként szerelme holttestét átvitette Jurklošter kolostorba.
Ez a történet Szlovéniában nagyon népszerű, ez a szlovén Rómeó és Júlia. Leon Firšt musicalt írt a témára, melyet az idén is előadtak a celjei szabadtéri színpadon.
A boszorkányüldözést Mária Terézia tiltotta be az 1720-as években.
A mai korból egy boszorkányper ismert, a második világháború végén Helen Duncan skót spiritisztát boszorkánysággal vádolták meg. Amikor Churchill tudomására jutott a dolog, azonnali hatállyal felfüggesztette az eljárást, melyet „elavult sületlenségnek” nevezett.
