Az újvidéki konyhakertészet nagyjából két évszázados múltra tekint vissza, így joggal mondható, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idejében ez a város volt a zöldségtermesztés központja.
Mintegy 200 évvel ezelőtt a Monarchiában sehol nem foglalkoztak olyan méretű kertészkedéssel, mint Újvidéken, ezért ez a város volt az egész állam zöldségellátásának fő forrása. Abban az időben még nem termeltek annyit, mint ma, kevesebben is fogyasztották a zöldségféléket, ezért kis halmokban vagy darabszámra árulták őket. Néhány évtizeddel később, amikor kiderült, hogy Újvidéken és környékén jól terem a zöldségféle, maguk a termelők is belátták, érdemes ezzel foglalkozni, hisz jobban fizet, mint a gabonafélék.
A zöldségnövény-termesztés 1870 táján kezdődött, akkoriban Bécs és Pest is érdeklődést mutatott iránta. Néhány évvel később, amikor Újvidéknél is megépült a vasút, megkezdték a zöldségfélék vonattal való szállítását Pestre, Bécsbe, Komáromba, Prágába. A konyhakertészet rohamos fejlődésnek indult, és a háború előtti években érte el tetőpontját: Újvidéken 1910–1912-ben már 1500 holdon termesztettek paradicsomot (és padlizsánt), ebből évente 4000 vagont szedtek le.
Nagy mennyiségben szállították Bécsbe és Pestre a zöldbabot, jelentős volt iránta a kereslet, úgyhogy a termés 75–80 százalékát ezekben a nagyvárosokban értékesítették. 1000–1500 holdon termett a petrezselyem, ebből 300–350 vagont takarítottak be. Keresett volt az újvidéki korai burgonya, a káposzta és a többi zöldségféle is. Kiderült, hogy az újvidéki zöldségfélék a legjobb minőségűek, ez a város lett a Monarchia konyhakertje, a nagyobb településeket innen látták el áruval.
Az első világháború után más irányt vett a konyhakertészet. Az akkor már egész Nyugat-Európában híressé vált újvidéki konyhakertészek kénytelenek voltak korlátozni a termelést, ugyanis megjelent a konkurencia: a külföldi, főként a bolgár zöldségnövény-termesztők szintén ügyesen kertészkedtek, s náluk is megfelelt az éghajlat a zöldségtermesztésnek, így aztán már annyi volt az áru, hogy csökkenteni kellett a termelést. A vámok és az emelkedő szállítási költségek csak tetézték a gondokat, sokszor nem is hozott hasznot a rengeteg munka. Ez történt 1929-ben és 1930-ban is, ebben a két évben az újvidéki konyhakertészek kénytelenek voltak kidobni több mint 20 vagon dughagymát, mert fél dinárt sem kaptak kilójáért. A városi illetékesek segítségét kérték: a szállítási költségek és a vámok csökkentését, a tisztességtelen konkurenciától való védelmet. Leginkább mégis azt követelték, hogy építsenek konzervgyárakat, hogy ne vesszen kárba a sok termény, amit frissen nem lehet értékesíteni, valamint hogy nyissanak boltokat, amelyekben a polgárok beszerezhetnék az olcsóbb zöldségféléket.
Akkortájt alakult meg a Mezőgazdasági Termelők Egyesülete, amely konkrét javaslatokkal állt elő a termelés előmozdítását illetően. „Az államnak nagyobb érdeklődést kellene tanúsítania a mezőgazdaság ezen ágazata iránt, és támogatnia az itt alapított Egyesületet, hogy különféle korszerű gépeket és szerszámokat szerezhessen be, például vetőmagtisztító és burgonyaválogató gépeket, melyeket a konyhakertészek Németországból hoznának be, és ezzel is az egyesület szövetkezeteibe vonzanák a termelőket. A szövetkezetekben megkezdődhetne a termelés ésszerűsítése és tipizálása, többet és jobbat szállíthatnánk a külföldi piacra, ismét a legjobb termelők közé kerülhetnénk, a konyhakertészetet ismét egészséges alapokra helyeznénk”. (A Külkereskedelem-fejlesztési Intézet Közlönye, II. évf., 6. sz.)
Az Újvidéken termelt zöldségféléket a Monarchia legtávolabbi piacaira, sőt még Németországba is szállították, ahol a központi raktár Berlinben volt. Főleg vasúton jutott ki az áru, aztán hajókon, csónakokon, akár talicskákkal vitték tovább a kereskedők vagy maguk a termelők.
„Amint az újvidéki bosztános eladja az árut, siet vissza a kertjébe, hogy szedje a zöldségeket a másnapi piacra. Aztán késő estig ott dolgozik a napszámosaival, akik még hajnali 3-kor kimentek. Hazamegy, vacsorázik, előkészíti az árut másnapra, egy-két órát alszik, s már kevéssel éjfél után indul a piacra vagy napszámosokkal alkudni.” Így töltötték az újvidéki konyhakertészek az év legnagyobb részét, s ha tél nem lett volna, „talán még meghalni sem lett volna idejük” ahogyan akkoriban tréfásan mondták.
Mindenféle korai és kései zöldséget termesztettek, nem volt náluk ügyesebb ebben, csupán – de csak a sok napsütést hozó években – a bolgár kertészek tudtak versenyre kelni velük, akik öntözték az ültetvényeiket. Az újvidéki kerteket csak az égiek öntözték, ízletesebb is volt a termés, mint a bolgároké.
Az újvidékiek nemcsak a város környékén, hanem Káty, Kovilj, Titel, Futak, Begecs, Kamenica és Pétervárad körül is beültették a kerteket, összesen mintegy 1500 holdat.
Az állami összeírás adatai szerint Újvidéknek 1900-ban 28.763 polgára és 535 katonája volt, azaz összesen 29.298 lakosa. A több mint 10 000 szerb lakos kétharmada földműves volt, s ezeknek is a kétharmada zöldségtermesztéssel foglalkozott. Utóbbiak közül a legjelesebbek: Živko Sarlaćanin-Jasik, aki tíz láncon termesztett zöldségféléket, továbbá Joca Jovanović-Vakin, Panta Jovanović-Beba, Stevan Miličić-Vrag, Laza Petrović-Tandalo és mások. Érdekes azt is tudni, hogy a földek legnagyobb részét bérelték. Az árendára kölcsönt vettek fel a város pénzintézeteitől, erre nagy kamatot fizettek. Hogy mégis kifizetődően gazdálkodjanak, igyekeztek minél jobban kihasználni a földet, a fő terményeken kívül úgymond mellékesekkel is foglalkoztak. S hogy minél korábban beérjen a zöldség, üveg alatt hajtatták, locsolták a palántákat. A jó termés érdekében bőségesen trágyázták a földeket, ehhez pedig mindenki feltétlenül tartott legalább egy lovat vagy tehenet. Kukoricát is vetettek afféle tartaléknak arra az esetre, ha szűk esztendő jönne, hogy ha az időjárás miatt vagy bármi más okból gyenge lenne a termés, legyen miből indítaniuk a következő gazdasági évet.
*********
A szerzőről: Zoran Knežev krónikás és publicista (Eddig három könyve jelent meg Újvidék múltjáról. További érdekes történeteket olvashatnak a blogján, http://proslostnovogsada.simplesite.com/)
