„Amíg lesz, aki bejön próbálni, addig én itt leszek”

Hét év után új vezető állt a temerini Jáccunk Trupp élére, a társulat azonban nem torpant meg, hanem újabb sikert aratott: Molnár Ferenc Liliomjával fődíjat nyert a Vajdasági Amatőr Színjátszók Találkozóján (VAMASZT).

A temerini magyar nyelvű amatőr színjátszás nagy múltú hagyománya 2017-ben kapott új lendületet a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesületben, amikor László Sándor, az Újvidéki Művészeti Akadémia tanára megalapította a Jáccunk Truppot. A társulat azóta több nagyszabású produkcióval és szakmai díjjal bizonyította rátermettségét, a Tyúklétra, az Éjjeli menedékhely, a Portugál és a Rómeó és Júlia után pedig az idén Molnár Ferenc Liliomjával ért el újabb sikert.

A stafétaváltás nem lezárásként, hanem egy folytonosságot őrző új fejezet kezdeteként rajzolódik ki, ugyanis a társulat vezetését Gusztony Endre vállalta, aki maga is a Jáccunk Truppban vált a színház szerelmesévé. Azóta elvégezte az Újvidéki Művészeti Akadémia színész szakát, mesterképzését pedig vizsgaelőadásával zárta le a közelmúltban. Elmondása szerint nem volt számára egyszerű vezetőként lépni egy olyan közösség élére, melynek nemrég még ő volt az egyik legfiatalabb tagja.

– Amikor a Rómeó és Júliát készítette a csapat, engem és Greguss Lillát, az osztálytársamat, kért fel László Sándor tanár úr, hogy készítsük el a szövegkönyvet. A főpróbahéten is besegítettem neki. Nekem már jelezte, úgy érzi, az elmúlt hét évben nagyon szép, hasznos és felfelé ívelő időszakot vitt végig a társulattal, s eljött az ideje annak, hogy átadja a stafétabotot. Örültem a felkérésnek, ugyanakkor fájt, mert én is vele kezdtem a Jáccunk Truppot. Azt már rég megtanultam, ha a tanár úr azt mondja, hogy képes leszek erre, és meg fogom tudni csinálni, akkor mindegy, én mit gondolok, úgy kell legyen. Attól viszont tartottam, milyen lesz a közhangulat – ecsetelte Gusztony Endre a társulat vezetésével kapcsolatos dilemmáit. Mint mondta, kezdeti bizonytalanságán a csapat profizmusa segítette át.

– A csapat vérprofi. A hozzáállásuk, a munkamoráljuk, a fegyelmük mind ezt mutatja. Annyira tisztelettudóak, hogy nekem nem kellett másképp viselkednem. Ők pontosan tudják, hogyan kezdünk egy próbát, hogyan viselkedünk a próbán. Az általam vezetett próbákon talán könnyebben megkérdőjeleztek egy-egy utasítást, vagy más megoldást javasoltak. Ezekre sokszor vevő voltam, máskor viszont nem engedtem az elképzelésemből. Minden esetben együttműködést tapasztaltam, pedig néhány társulati tag már rég a színpadon volt, még mielőtt megszülettem volna.

– László Sándort annak idején én hívtam meg, hogy foglalkozzon a csapattal. Fontos tudni, hogy nemcsak Endre a tanítványa, hanem bizonyos értelemben az egész társulat – csatlakozott Endre szavaihoz Nagy Sándor, a Szirmai Károly MME korábbi elnöke, aki hosszú évek óta részt vesz a színjátszó társulat munkájában is. – Az a módszer, amellyel Sándor dolgozott velünk, a régebbi tagokban már beidegződött, az újak pedig figyelik az idősebbeket, tapasztaltabbakat. Ez nagyon fontos, mert így a munka zökkenőmentesen haladhat.

– Nem is az a lényeg, hogy kivel dolgoztunk, hanem az, hogy igyekszünk tenni a kultúránk megőrzéséért – tette hozzá Balogh Sándor, aki a temerini színjátszás több meghatározó alakjával dolgozott. – Van, aki ezt már harminc-negyven éve csinálja, ezért szinte létszükségletté vált számunkra. A rendezőváltás valóban fájdalommentes volt, aminek mi, régebbi tagok nagyon örülünk.

– Az a nyolc év, amelyet Sándorral töltöttünk, rengeteget adott nekünk. A színészi mimikától kezdve a mozgáson át sok mindent megtanultunk, de talán a legfontosabb a fegyelem volt – folytatta Sándor gondolatmenetét Sziveri Béla, aki szintén a trupp tapasztalt színjátszója. – Amikor jelezte, hogy nem szeretné tovább vezetni a társulatot, és Endrét ajánlotta, örültünk a döntésnek. Endre elvégezte az akadémiát, majd visszatért a trupphoz, és a szakma előtt is bizonyított.

Gusztony Endrét a társulat fegyelme és összetartó ereje átsegítette a saját vezetői képességeivel kapcsolatos kételyein, a szakmai kihívás azonban nem lett kisebb.

– Nem szeretnénk elmozdulni teljesen más irányba, mert a truppban az elejétől kezdve jelen volt a kísérletezés, a művészibb darabok, de a hagyományosabb, közönségbarát előadások is. A Rómeó és Júlia a maga nemében nagyon magasra tette a mércét, nagy kérdés volt, mit lehet ezután csinálni. László Sándor tanár urat továbbra is rendszeresen zaklatom telefonon a kérdéseimmel. A Liliomot is alaposan átrágtam vele, biztatott, hogy szerinte jó ötlet, és a következő tervvel kapcsolatban is egyeztetünk, vagyis szerencsére nem engedte el teljesen a társulatot – mondta Endre, akinek rendezői gondolkodásában fontos szerepet kap a dramaturgiai munka.

– A Rómeó és Júliánál László Sándor rendezői koncepciója hozta, hogy Shakespeare szövegét kevertük olyan jelenetekkel, amelyeket mi írtunk. A Liliomnál az volt a fő szempont, hogy mindenkinek legyen lehetősége megmutatni magát. Az egyetemi évek alatt jöttem rá, hogy az alapszöveg esetenként csak javaslat, lehet rajta dolgozni, lehet változtatni. A szemlén ki is emelték, hogy érdekes ez a hozzáállás, ugyanis amatőr csoportoknál a darabválasztás gondot jelent. Figyelembe kell venni, kik vannak a társulatban, kinek milyen szerepet lehet adni, hogyan ne maradjon ki senki. Én ebben talán fiatalosan pofátlan vagyok, hisz ez mindig kétesélyes: lehet bátor és izgalmas döntés, de lehet hiba is. A szemle előtt a csapattal meg is beszéltem, melyek voltak azok a döntések részemről, amelyeket szakmai szempontból meg lehet kérdőjelezni. A zsűri jelezte is, hogy nem volt minden esetben helyén a módosítás, de dr. Góli Kornéliától azt tanultam, hogy egy mű esetében fel kell tenni a kérdést: mit nyerünk és mit veszítünk, ha változtatunk. Én úgy éreztem, ezek egyelőre bejöttek – fejtette ki a szakmai megmérettetés kapcsán Endre.

A Jáccunk Trupp egy szilárd maggal rendelkező, de rugalmas közösség, amelyben a fiataloknak mindig lehetőségük van a szárnypróbálgatásra. A legfiatalabb tagok az általános iskola nyolcadik osztályába járnak.

– Régóta vágytam arra, hogy kimozduljak a megszokott közegemből, és más formában is adhassak magamból. Az egyesületben énekelek és néptáncolok, de a színjátszás különösen sok magabiztosságot adott – mondta Győri Csenge. Deli Evelin viszont az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpadával már szerzett színpadi tapasztalatokat. – Az első próba kicsit ijesztő volt az ismeretlen emberek miatt, de már a második-harmadik alkalomra mindenki felszabadult. Minden előadásban bátrabban megyek fel a színpadra, és közben a szókincsem is szépen gyarapodik – mondta.

A társulat egyetlen, nem temerini tagja Kerekes Zalán, aki feketicsi egyetemistakén újvidéki tanulmányai alatt került kapcsolatba Endrével. – Korábban is dolgoztunk együtt, ezért úgy gondoltam, ez a társaság jó lehetőséget ad arra, hogy tovább fejlesszem a színpadi tudásomat. Nagyon jó a közösség, szeretek itt lenni.

Fina Kevint édesanyja lelkesedése csalta a deszkák közelébe: – Édesanyám tavaly lett a társulat tagja, úgy éreztem, jó lehetőség számomra, hogy kilépjek a hétköznapi komfortzónámból. Nem bántam meg, sőt nagyon örülök annak, hogy kipróbáltam magam. Megtetszett az egész közeg, a munka folyamata és a csapat hangulata.

Popović Ildikó a visszatérők sorát erősíti. Két évad kihagyás után, családi elfoglaltságai mellett tért vissza a trupphoz. – Endrével a színpadon is szerettem dolgozni, és most is jó volt a munka. Érződik rajta Sándor keze nyoma, a szó legjobb értelmében. Másfél éves kislányommal foglalkoztam az elmúlt évadokban, de követtem a társulat munkáját, és büszke voltam a sikereire. Amikor megkerestek, nem haboztam, szerencsére a családom támogatott a visszatérésben. Különösen a férjem, aki tudja, mennyit jelent nekem a színjátszás – fejtette ki Ildikó.

A Jáccunk Trupp a temeriniek számára is sokat jelent, sokszor telt ház fogadja az előadásokat. Ez azt bizonyítja, hogy a közönségnek is fontos az a munka, amelyet az egyesület tagjai számos elfoglaltságuk mellett végeznek.

– Az a cél, hogy mi, magyarok minél tovább itt maradjunk, erős kultúrával, erős közösségként. Ez a lényeg, de természetesen a szórakozás is fontos. Az ember élvezi a sikeres munkát és annak végeredményét. A fiatalság üdeséget hoz, mi, idősebbek pedig mellettük új erőre kapunk – fogalmazott Balogh Sándor, Endre pedig a következőkkel zárta gondolatait: – Nagyon örülök, hogy ilyen közösség alakult ki, amelynek az is fontos, hogy aki nem lehet részese egy produkciónak, az igyekszik más módon hozzájárulni a trupp sikeréhez. Amíg lesz itt Temerinben, aki bejön próbálni, addig én itt leszek.