„Szülővárosában, Messkirchben 86 éves korában elhunyt Martin Heidegger ismert német filozófus. Edmund Husserl tanítványa és követője, Jaspers mellett a német egzisztencializmus fő képviselője, a német imperializmus kozmopolita ideológiájának vezető teoretikusa volt. Egy ideig egyetemi tanárként tevékenykedett, 1951-ben azonban visszavonult egy fekete-erdői kisfaluba. Fő műve a Lét és idő (1927). Magyarul is megjelent műve: Mi a metafizika?” – e nyúlfarknyi szöveggel adott hírt napilapunk 1976. május 28-ai száma Martin Heidegger 26-ai haláláról. Persze az akkori marxista szemlélet nem is tette lehetővé a nagy német filozófus objektív értékelését. Heidegger valójában a múlt század egyik legnagyobb gondolkodója volt, aki alapjaiban forgatta fel a hagyományos metafizikát. Jelen írásunkkal előtte tisztelgünk halálának 50. évfordulója alkalmából.
Martin Heidegger 1889. szeptember 26-án született a fekete-erdei Meßkirchben. Édesapja előbb bognármester, majd a helyi templom sekrestyése volt, édesanyja pedig a környék legrégebbi családjából származott. Családfáját egészen 1510-ig tudta visszavezetni. Heidegger szülőhelyének környékét egy ötéves marburgi tartózkodás kivételével sohasem hagyta el. Fiatalkorában pap szeretett volna lenni. Tanulmányait Konstanzban, majd Freiburgban végezte el.
Heidegger 1909 és 1911 között teológiát tanult, de érdeklődése fokozatosan a filozófia felé fordult. 1907-ben apja egyik lelkész barátjától kapta Franz Brentano A létező többféle jelentése Arisztotelésznél című, 1862-es disszertációját. E könyv címoldalán a következő Arisztotelész-idézet szerepelt: „A létező (létére tekintettel) többféle módon nyilvánul meg.” Heidegger e mű hatására kezdett el foglalkozni a metafizikával, azon belül is az ontológiával, vagyis a lételmélettel, a létről szóló tudománnyal. 1909-ben olvasta Edmund Husserlnek, a nagy német filozófusnak, a fenomenológia irányzat megalapítójának Logikai vizsgálódások című könyvét. A fenomenológia egy, a Husserl által megalkotott leíró módszert jelent. Heidegger azt remélte, hogy e módszer segítségével választ talál a létre vonatkozó kérdéseire. Husserl műve oly nagy hatással volt rá, hogy a következő években újra és újra áttanulmányozta. Így végül 1911 nyarán végleg szakított a papi hivatás gondolatával és a filozófiának szentelte életét. Egyetemi tanulmányait 1913-ban végezte el, akadémiai előmenetelét azonban az I. világháború kitörése hátráltatta. 1914 augusztusában vonult be katonának, de már októberben egészségi okok miatt leszerelték. 1915-től a postánál dolgozott, de később ismét behívták, és 1918-ban, az 1916-os véres csata helyszínén, Verunnél egy időjárásjelző állomáson teljesített szolgálatot. Közben 1915-ben benyújtotta habilitációs munkáját, s ezt követően magántanár lett a freiburgi egytemen. 1916 áprilisában Husserl Freiburgba érkezett. Heidegger nyomban kapcsolatba lépett vele, és az év szeptemberében már Husserlnek köszönhetően jelent meg nyomtatásban habilitációs írása. Nem mellesleg 1917-ben Heidegger feleségül vette egyik tanítványát, Thea Elfride Petrit.
Az I. világháború után Heidagger elsősorban egyetemi előadásokat tartott. 1923 és 1928 között a marburgi egyetemen tanított. De habilitációs munkájának megjelenésétől egészen 1927-ig, azaz több mint tíz évig filozófiai értekezése nem jelent meg. Persze a filozófus nem tétlenkedett. 1923 telétől egy átfogó metafizikai művön dolgozott, amely a létezésre vonatkozó meglátásait összegzi. Heidegger legfőbb kérdései: Mi a lét? Mi a lét végső meghatározása? Mi az alaplét? E munkája, amely fő műve is volt egyben, 1927-ben jelent meg Lét és idő címmel. Ebben a fundamentálontológia alapjait kívánta lerakni, amely a lét értelmét vizsgáló tudományt jelent. Heidegger különbséget tesz létező és lét között. E különbséget ontológiai különbségnek nevezi. Megállapítja, hogy a lét a létező alapja, áthatja, felülmúlja azt. A lét túl van a létezőn, vagyis transzcendens. Magát a létezőt egyszerűen úgy határozza meg, mint ami különbözik a semmitől. Tegyük hozzá, hogy Heidegger munkája befejezetlen, inkább előkészítő elemzésnek szánta. Ettől függetlenül a filozófus a Lét és idő megjelenésével egy csapásra a fenomenológiai irányzat fő képviselői közé emelte. Sőt 1928-ban, amikor Husserl visszavonult, Heideggert hívták meg Freiburgba a mester megüresedett helyére. Így Heidegger visszatérhetett abba a városba, ahol elkezdte pályáját, és azt már el sem hagyta. 1929. július 24-én tartotta meg Mi a metafizika? című székfoglaló előadását, amelyben a lét és a semmi összefüggéseit vizsgálta. Előadása nyomtatásban is megjelent, és szintén nagy hatást gyakorolt a kortárs filozófiára.
Nem szabad azonban elhallgatni, hogy Heidegger kimagasló filozófiai pályáját beárnyékolja politikai szerepvállalása. Mint ismeretes, Németországban 1933. január 30-án hatalomra jutott Adolf Hitler, aki ezután megkezdte a náci diktatúra kiépítését. Az év áprilisában a nácik eltávolították a freiburgi egyetem szociáldemokrata értelmű rektorát, Wilhelm von Möllendorff professzort, aki nem mellesleg Heidegger szomszédja és barátja volt. Helyébe Heideggert nevezték ki, aki májusban a náci pártba is belépett, és a háború végéig tagja maradt. 1933 után a zsidó származású Huserllel is megromlott a kapcsolata. Rektorként azonban nem tett eleget a zsidó könyvek egyetemről való eltávolítására vonatkozó követeléseknek, és nem engedélyezte a könyvégetéseket az egyetemen. A zsidó szerzők könyveiből, köztük Husserléből ugyanúgy tanított, mint a nácik hatalomra kerülése előtt. Rektori pályafutása sem tartott sokáig. A badeni kultuszminiszter azt követelte tőle, hogy a náci párt számára elfogadható jelölteket nevezzen ki az orvosi és jogi kar élére. Heidegger ezt elutasította, és 1934 tavaszán lemondott a rektorátusról. Ugyanaz év augusztusában, miután Hindenburg meghalt, Hitler a kancellári tisztség után az elnöki jogokat is átvette, és teljhatalomra tett szert. Heidegger ezután oktatói feladataira koncentrált. A hatalommal való viszonya közben fokozatosan megromlott. Műveinek kiadása egyre több akadályba ütközött. Előadásait és szemináriumait az SD (Sicherheitsdienst, magyarul Biztonsági Szolgálat, az SS hírszerző szolgálata) figyeltette, sőt figyelmeztették is egyes előadásainak hangvétele miatt. Heidegger a harmincas évek második felére fokozatosan hallgatózásba burkolózott.
Heidegger 1947-ben törte meg a másfél évtizedes csendet, amikor egy a humanizmusról írt levelet publikált. A II. világháború után a már szinte feledésbe merült filozófus gondolatai is ismét az érdeklődés középpontjába kerültek. Gyűjteményes kötetekben megjelenő művei Európában, sőt Dél-Amerikában és Japánban is nagy hatást gyakoroltak az ottani filozófiai gondolkodásra. Németországban pedig, aki filozófiát akart tanulni, Freiburgba ment Heidegger előadásait hallgatni. Egy 1962-es előadásában megismételte fő művének alapvetéseit, igaz, ekkor fordított címmel: Idő és lét.
1976. május 26-án halt meg Freiburgban. Meßkirchben, a katolikus templom temetőkertjében helyezték örök nyugalomra; 1992-től feleségével együtt alussza itt örök álmát. Bár életében kevés műve jelent meg, kiadatlan életműve tetemes. Ezek zöme előadások és szemináriumi anyagok, naplófeljegyzések, levelek. Ezen anyagok feldolgozása napjainkban is zajlik. Jelentős részük tovább mélyítik a Lét és időben megismert ontológiai meglátásait. Heidegger kétségkívül a XX. századi európai filozófia legnagyobb alakja, aki nélkül elképzelhetetlen a fenomenológia, az egzisztencializmus és a dekonstrukció.
Felhasznált irodalom:
Fehér M. István: Martin Heidegger. Egy XX. századi gondolkodó életútja. Göncöl Kiadó, Budapest, 1992; Filozófiai kisenciklopédia. A Nyugat filozófiája és filozófusai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1993; Filozófia. Szerk.: Boros Gábor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2013.
Nyitókép: Heidegger és felesége sírja Meßkirchben, a katolikus templom temetőkertjében
