Április 9-én lesz kereken négyszáz éve annak, hogy Francis Bacon, a kimagasló angol filozófus és államférfi, az empirikus filozófia megteremtője örökre lehunyta a szemét. Munkásságával megalapozta a modern, megfigyelésen és kísérletezésen alapuló tudományos módszertan alapjait. Ezzel pedig irányt adott az elkövetkező korok tudományos fejlődésének. Nem mellesleg ő a híres, „A tudás hatalom” szállóige szerzője. Bár két korszak, a reneszánsz és az újkor, határán élt világnézete már az új korszak hírnöke volt. De Bacon nemcsak a filozófiai gondolatokat, hanem hazája közéletét is formálta. Ezért az évforduló alkalmából jelen írásunkban Francis Bacon politikai pályafutását és filozófiai nézeteit egyaránt felvázoljuk.
Francis Bacon 1561. január 22-én született Londonban, előkelő családban. A nyelvész és teológus anyai nagyapja VI. Eduárd angol király nevelője volt, édesapja, Sir Nicholas Bacon pedig I. Erzsébet angol királynő főpecsétőre. A kis Francis így kimagasló oktatásban részesülhetett. Tizenkét éves korában már a cambridge-i Trinity College-ban tanult. Tanulmányai során jutott arra a meggyőződésre, hogy korának tudományban alkalmazott módszerei és eredményei hibásak. Bár tisztelte a nagy ókori görög filozófust, Arisztotelészt, a filozófiáját alapvetően tévesnek és terméketlennek ítélte. 1577-től két évig dolgozott Franciaországban, az ottani angol követ kíséretében. 1579-ben, miután apja hirtelen elhunyt felfelé ívelő pályafutása megbicsaklott. Kénytelen volt visszatérni Angliába, és csak rokonai anyagi támogatása mellett tudta elvégezni a jogi egyetemet.
Politikusi karrierje 1581-ben kezdődött, amikor egy időközi választáson parlamenti képviselővé választották. Bacon fogalmazta meg először azt a gondolatot, hogy a természettudományos célok sok kutató összehangolt munkájával érhetőek el. Meglátása szerint azonban ez csak az uralkodó támogatásával képzelhető el. Ezért törekedett arra, hogy politikusként, majd tudományszervezőként a király szolgálatába álljon. A parlamentben nagy hatású szónoklataival hívta fel magára a figyelmet. Különösen nagy feltűnést keltett 1586-ban Stuart Mária, skót királynő kivégzését sürgető beszédeivel. Stuart Máriát 1587. február 8-án fejezték le. Később megismerkedett Robert Devereux-vel, Essex második grófjával, I. Erzsébet királynő kegyencével. Bacon azonban fokozatosan eltávolodott Essex grófjától miközben I. Erzsébet jogi tanácsosává küzdötte fel magát. 1601-ben egykori pártfogoltja sikertelen államcsínyt kísérelt meg. Másokkal együtt Bacont nevezték ki az Essex gróf elleni vádak kivizsgálására, majd tagja volt annak a jogi csapatnak is, amelyet Sir Edward Coke főügyész vezetett Essex grófjának felségárulási perében. Robert Devereux-et 1601. február 25-én fejezték le. I. Jakab 1603-as trónra lépése még nagyobb lendületet adott Bacon karrierjének. Már a király hatalomra kerülésének évében lovaggá ütötték, 1607-ben koronaügyész-helyettessé, 1613-ban főügyésszé nevezték ki, majd 1617-ben egy hónapra Anglia ideiglenes régense volt, végül 1618-ban lordkancellár lett. Francis Bacon befolyását leggyakrabban arra használta fel, hogy közvetítsen a király és a parlament között. Bacon közéleti pályafutása 1621-ben ért véget, méghozzá igencsak dicstelenül. Egy, a törvények alkalmazását vizsgáló parlamenti bizottság 23 különálló korrupciós váddal vádolta meg. Pechére a vádakat egy örök ellensége, Sir Edward Coke készítette elő. Így végül 40 ezer font pénzbírságra ítélték, és a hírhedt Towerbe zárták. I. Jakab azonban megkegyelmezett neki; a pénzbírságot elengedte, a börtönből pedig néhány nap után kiengedte. Viszont száműzték az udvarból és eltiltották a közügyektől. Ezt követően a tudományos munkának szentelte életét.
Portré az ifjú Francis Baconről
Bacon filozófiai nézeteit egy átfogó filozófiai-tudományos műben tervezte leírni, mely A tudományok nagy megújítása címet viselte volna. Munkája hatrészesre tervezte. Ebből azonban csak két rész készült el, a harmadikról pedig csak vázlatok maradtak fenn. Ezek közül a legismertebb a második rész, amely a Novum Organum címet viseli. Ebben írta le Bacon filozófiájának kiindulópontját:
„Emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz, mert ha az okot nem ismerjük, az okozat is elmarad. A természet ugyanis csak engedelmességgel győzhető le, és amilyen szerepet játszik az elméletben az ok, ugyanazt a szerepet játssza a gyakorlatban a szabály.”
A fenti sorok rövidítve a következőképpen váltak ismertté: „A tudás hatalom”, vagyis az ember oly mértékben válhat a természet urává, amilyen mértékben azt ismeri. Ezért akarta Bacon a filozófiát és a természettudományokat új alapokra helyezni. Nézete szerint a tudományos megismerésnek magából a természetből kell kiindulnia, és nem abból, amit korábban mások a természetről mondtak. Éppen ezért a modern tudományosság megalapozása érdekében az elfogulatlan vizsgálatot akadályozó előítéleteket kell leküzdeni, amiket Bacon ködképeknek nevezett. Ezen ködképek megszabadulása után lehet meghatározni a helyes tudományos módszert. Bacon szerint a megfigyelés és kísérletezés révén állapíthatjuk meg a tényeket, és ezekből a tényekből vonhatunk le általános következtetéseket.
Ironikus, hogy Bacon halálát is a fent leírt új tudományos módszere okozta. Télvíz idején vizsgálta azt, hogy egy hóval kitömött csirke húsa tovább eláll-e. A kísérlet sikerrel járt, de Bacon tüdőgyulladást kapott és 1626. április 9-én elhunyt. Bár a filozófus távozott az élők sorából, gondolatai az elkövetkező korokra nagy hatást gyakoroltak. A XVII. század tudósai fő művére, a Novum Organumra alapműként tekintettek. Bacon filozófiáját leginkább a XVIII. századi francia felvilágosodás tartotta nagy becsben. Bacon tudományszemlélete nagyobb hatást gyakorolt az akkori francia filozófusokra, tudósokra, mint kortársa a kiváló francia racionalista filozófus, René Descartes. A Nagy Francia Enciklopédia előszavában hosszasan dicsérik az angol filozófus munkásságát. Voltaire, a felvilágosodás egyik legnagyobb alakja Bacont a tudományos módszer atyjaként tisztelte. Egyszóval Bacon módszere nagy lendületet adott a tudományok fejlődésének. Nélküle a későbbi nagy korok olyan nagy elméi, mint Charles Darwin vagy Albert Einstein sem értek volna el eredményeket.
Felhasznált irodalom
Filozófia. Szerk.: Boros Gábor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2013; Rokay Zoltán: Filozófiatörténet II. (Újkor), Szent István Társulat, Budapest, 2010; Francis Bacon: Új Atlantisz/Novum Organum. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 2001.
Bacon fő művének, a Novu Organum címlapjának metszete a XVII. századból
Nyitókép: John Vanderbank olajfestménye Francis Baconről (Fotó: wikipedia.org)
