Az ünnepek közeledtével fontos ismét emlékeztetni magunkat arra, hogy gyermekeink biztonságáért és jólétéért nemcsak a fizikai világban, de az online térben is mi vagyunk a felelősek. Ahogyan megválogatjuk, melyik intézménybe íratjuk be őket, az embereket, akik körülveszik őket, az ételeket, amiket eléjük teszünk nap mint nap, úgy azt is meg kellene gondolnunk, hogyan legyenek jelen az online térben, ha egyáltalán ott a helyük, és ha igen, mégis mikortól, milyen korlátok között, milyen határvonalakon belül. Mert ezzel igenis foglalkoznunk kell, méghozzá attól a pillanattól kezdve, hogy a világra jönnek.
Azt már jó előre, még a gyermekeim születése előtt eldöntöttem, hogy soha egyetlen fotót sem fogok közzétenni róluk online. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a döntésnek, ennek a szülői magatartásnak neve is van, hozzá kapcsolódó irányelvekkel és tanácsokkal arról, hogyan is védhetjük meg jól és hatékonyan gyermekeink személyi jogait az online felületeken. Attól, hogy valaki digitálisan tudatos szülő – mert így hívjuk azt a szülőt, aki ügyel gyermekei online jelenlétének egészséges korlátozására – még nem kell azt gondolnunk, hogy soha nem posztol a gyermekéről, vagy hogy később eltiltja őt az online világtól. A digitálisan tudatos szülő, ha posztol is, úgy teszi, hogy azzal ne ártson gyermekének sem a közzététel pillanatában, sem a jövőben.
A mai gyerekek nagy többsége tízéves korára nagy digitális lábnyommal rendelkezik. Egy 2023-as, az Európai Gyermekorvosok Egyesületének (European Paediatric Association) tudományos folyóiratában megjelent cikk* szerint, a nyugati országokban élő gyermekek 81%-a már kétéves kora előtt jelen van az online térben – ez a szám az USA-ban 92%, Európában 73%. Minthogy az anyák nagyjából 30%-a rendszeresen tesz közzé fotókat újszülött gyermekéről (sőt, ultrahangos képeket a még meg nem született gyermekéről), a sharentingnek (sharenting – az angolszász share [megoszt] és parent [szülő, nevelni] szavakból alkotott összetett szó, amely a gyermekeikről túlzottan sokat posztoló felnőttek szülői magatartását hivatott magába foglalni) köszönhetően a csecsemők egy része előbb születik meg digitálisan, mint fizikailag. A digitális születés okán pedig néhány héttel a természetes születésük után a gyerekek 33%-ának legfontosabb személyes információi mind megtalálhatóak online: arc, név, születési dátum, születés helye. Olyan információk ezek, amelyek normális esetben a személyes okmányainkban szerepelnek. Olyan információk, amelyek nyilvánvaló okok miatt, rajtunk és az illetékes hatóságokon kívül nem tartoznak senkire, legalábbis nem válogatás nélkül. A mai gyerekek nagy részének a legszemélyesebb adatai azonban, tehát arcuk és nevük, születésük pillanatában felkerül a világhálóra. Szóval még egyszer: arcuk és nevük, személyes adataik, születésüktől kezdve a világ elé tárva.
Ne gondoljuk azt, hogy csak az ismerőseink látják a fotóinkat. Ne higgyük, hogy biztonságban vagyunk, csak mert a kék logós techcég azt ígérte, felelősségteljesen kezeli az adatainkat. Azzal veszítjük el a kontrollt, hogy rákattintunk a feltöltés gombra. A különböző online platformok, adatbrókerek (cégek, melyek adatokat gyűjtenek, elemeznek, adnak el), reklámcégek naponta több millió vagy akár milliárd képet fésülnek át, gyűjtenek be, beleértve a gyermekekről készült képeket is, hogy aztán MI-modelleket képezzenek ki, adatbázisokat hozzanak létre, vagy olyan eszközöket, melyek megfigyelés alatt tartják a közösségi média platformjaink hírfolyamát, pontosabban bennünket, felhasználókat. Az talán még ijesztőbb, hogy az ártatlan gyermeki képek egyre gyakrabban kerülnek szexuális bűnözők kezébe, akik egyetlen fotó alapján könnyen gyártanak szexuális jellegű tartalmakat az MI segítségével. A mai előrehaladott technológiákkal, az MI robbanásszerű fejlődésével olyan képeket és videókat képesek létrehozni, amelyeket egyre nehezebb megkülönböztetni a valóságtól.
Sokszor elgondolkodom azon, van-e még értelme jelen lennem a közösségi média különböző platformjain, mennyire hasznos, mennyire éri meg ezt nekem. Amin egy percig sem kell gondolkodnom az, hogy a gyerekeimnek semmi keresnivalója az interneten. Semmilyen formában sem. Kiszámíthatatlan világban élünk, ingatag alattunk a talaj, kicsit minden bizonytalannak tűnik, egyszerű átlagemberként pedig fogalmunk sincs arról, valójában mi is zajlik a világháló rejtett bugyraiban. Nem jó politika a teljes tiltás, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust sem, hogy homokba dugjuk a fejünket, és úgy tegyünk, mintha semmi közünk nem lenne ahhoz, mi történik a gyerekeinkkel és az általunk közzétett fotóikkal ebben a virtuális valóságban, aminek ugyan mind részei vagyunk, de ami felett valódi hatalmat nem gyakorolhatunk. (Források: Catharina Doria [Instagram: @cahdoria], Mesterséges Intelligencia etikus * Online „Sharenting”: The Dangers of Posting Sensitive Information About Children on Social Media – The Journal of Pediatrics)
