Egy szép mediterrán város: Pula

Pula Isztria legnagyobb városa. Nem hallani róla annyit, mint amennyit megérdemelne, de a város egy igazi, kellemes turistaparadicsom, sok látnivalóval, zöld parkokkal, olaszos hangulattal.

Már a római időkben katonai bázis volt, kereskedelmi és kézműves központ, várfallal körülvéve. Római neve Colonia Julia Pola Pollentia Herculanae.

Egy akkori történetíró ezt jegyezte fel: „Pulában élni a gazdag számára gyönyör, de a kevésbé módosnak is szerencse!” 1371-ben a genovaiak feldúlták a várost, később a velencei köztársaság része lett. 1631-ben csak 300 lakosa volt. Ekkor egy francia utazó ezt írta: „Pula őrsége mindössze 9 fő, akik jobban félnek az éhségtől, mint az ellenségtől!”

A XIX. században, az osztrák–magyar fennhatóság alatt a város fellendült, fontos haditengerészeti bázis lett. Ma Pula 60.000 lakosú nagyváros, fontos kikötő. Az óvárosban sétálva láthatjuk a római kori épületeket, régi velencei stílusú palotákat, gyönyörű butikok, ízléses italboltok sorakoznak, pár méterre pedig ott a tenger.

Pula jelképe az Amfiteátrum – Aréna. Az ellipszis alakú látótér 23.000 nézőt fogad be. Augustus császár idejében épült, i. e. 30–i. sz. 14 között. Ma koncerteket, filmfesztiválokat rendeznek itt.

Az Aréna előtti nagy parkolótól indulhatunk az óváros felé, mely nincs messze. Elérkezünk a főtérre, a Fórumra, ahol valamikor a római események zajlottak. A Fórum egy hangulatos tér, tele kávéházakkal. Itt áll az Augustus-szentély, melyet négy korinthoszi oszlop díszít. Ez Horvátország legrégebb római kori épülete. Ma antik szobor és kőfaragványok gyűjteménye látható itt. Mellette áll a szép gótikus stílusú városháza a XIII. századból. Tovább sétálva a Sergius diadalívhez jutunk, Salvius postumus építette családja nevében.

A diadalív előtt az Ulysses kávéház található, teraszán egy érdekes szobor James Joyes íróról. A bronzszobor 2009-ben készült, alkotója Mate Čvrljak szobrász. James Joyes (1882–1941) ír származású író európai utazásai során 1904-ben, mivel nem kapta meg az ígért állást Triesztben, Pulában telepedett le, egy évig angolt tanított a Berlitz iskolában. Joyes nem szerette Pulát, mely akkor katonai központ volt. „Tengeri Szibéria Isten háta mögött” – mondta a városra.

A Hercules kapu i. e. I. században épült, a zárókő Hercules fejét ábrázolja, aki az ókori időkben Pula védőistene volt.

Az osztrák–magyar időkben több erődöt építettek a város körül a törökök ellen. A legnagyobb a Kaštel erőd, egy dombon helyezkedik el, 1630–1633 között épült Antoine De Ville francia hadimérnök tervei alapján, négy bástyája kitűnő kilátóhely, 24 ágyú őrzi. Itt található a Történeti és Tengerészeti Múzeum. A földalatti alagútrendszer egészen különleges, négy irányban ágazik szét, ahol kiállítások várják a látogatót. Például bemutatásra kerül a Barun Gauch gőzhajó tragédiája. Az osztrák luxus gőzhajó 1908-ban épült Skóciában, osztrák–magyar „büszkeségnek” számított, 300 utast fogadhatott be, Kotor és Trieszt között közlekedett. 1914-ben elindult Kotorból, a kapitány és az első tiszt pihent, míg a másodtiszt nem értette, hol van aláaknázva a partszakasz az olasz támadások ellen, és ráfutott egy aknára Pula és Rovinj között. A hajó 3 perc alatt elsüllyedt, 250 utas vesztette életét. A partról látták az eseményt, de féltek a segítségükre sietni az aknák miatt. Végül az aknázóhajó, valamint a Csepel és a Balaton hajók segítettek a túlélőkön. Ma a hajó roncsai 425 méter mélyen fekszenek a tengerben Pula környékén, búvárok kedvenc felfedező céljai.

Pulához apró köves strandok tartoznak, ezek között van egy kisebb homokos is. A strandok körül sok szálloda épült.

Pulán 1954 óta minden évben az Arénában megrendezik a Nemzetközi Filmfesztivált, sok híres színész részvételével. Az idén nívós koncertek is lesznek, augusztus 26-án José Carreras híres tenor énekes lép fel, a könnyűzene kedvelői pedig Sir Tom Jonest hallhatják június 24-én.