Szinte mindenki ismeri Ravel világhírű művét, a Bolerót – akár mint szimfonikus zenekari művet, mint balettot, vagy sok-sok modern feldolgozású zeneművet.
Ravel – Debussy mellett – a francia zenei impresszionizmus képviselője.
1875. március 7-én született a déli Pireneusokon levő Cibour városban. Bár már kétévesen próbálgatott zongorázni, nem volt csodagyerek. Tizenhat évig tanult a párizsi konzervatóriumon. Első művét – a Szökőkutat – 1901-ben adták ki, ezt követte egy vonósnégyes, a Histoires naturelles dalciklus, a Spanyol rapszódia, a Lúdanyó meséi és más zongoradarabok.
Kétszeres próbálkozás ellenére sem kapta meg a presztízsértékű zenei Római-díjat – nem fogadták el a zeneművét, harmadik alkalommal pedig már túl idősnek tartották, elmúlt 30 éves.
Együttműködött az orosz Szergej Pavlovics Gyagilevvel, aki az orosz cári balett igazgatója, zenekritikus, mecénás volt. Neki ajánlotta a La Valse című kompoziciót, de Gyagilev, bár kifizette, nem használta fel. Ravel ezért megsértődött, és legközelebbi találkozásuknál nem nyújtott kezet. Erre Gyagilev sértődött meg, és párbajra hívta ki Ravelt. Szerencsére a barátoknak sikerült őt erről lebeszélni.
Ravel alacsony ember volt, alig 150 cm magas, elegánsan öltözködött, sohasem nősült meg, bár kapcsolatban állt pár nőismerősével, azt suttogták, a saját neméhez vonzódik. Ő magáról ezt mondta: „Az egyedüli szerelmi kapcsolatom a zenével volt”. Lassan komponált, egyesek szerint mesterkélten, óramű pontossággal – Igor Stravinsky szerint Ravel olyan volt, mint egy svájci órásmester.
Ida Rubinstein
Ravel Párizsban megismerkedett Ida Rubinstein (1883–1960) orosz származású balett-táncosnővel, aki a párizsi zenei élet híres művésznője volt, egzotikus alkat, ismert volt botrányos öltözködéséről, erotikus életviteléről. Ida Rubinstein megkérte Ravelt, a következő fellépésére írjon neki egy spanyolos művet. Így született meg a Bolero, a világ egyik leghíresebb és legtöbbször előadott zenéje.
A szokatlan mű egy ¾-es ütemű spanyol táncról kapta a nevét, szinte végig egyetlen C-dúr téma ismétlődik benne, 16 percenként egyre több hangszer – főleg ütőshangszerek – szólalnak meg, feszültséget okozva, katartikus erővel.
A mű az 1928-as párizsi bemutatón hatalmas sikert aratott, amin maga a mester lepődött meg legjobban: „Egyetlen mesterművet alkottam, de sajnos ebben alig van zene!” – mondta.
A legenda szerint a közönségben egy nő felkiáltott: „Ez őrült!” Mire Ravel azt válaszolta: „Ez a hölgy megértette a darabot!”
1929-ben a New York-i bemutatón Arturo Toscanini vezényelt, gyors tempóban. Ravel nemtetszését fejezte ki, mire Toscanini ezzel érvelt: „Maga nem ismeri a saját művét – ez az egyetlen mód eljátszani és megőrizni!” Mire Ravel azt felelte: „Akkor ne vezényelje!”
1932-ben Ravel autóbalesetet szenvedett, a sérüléseket nem vette komolyan. Egy év múlva komplikációk jelentkeztek, nem tudta használni végtagjait, beszédbeli nehézségek, emlékezetkihagyás, szellemi leépülés állt be. Végül 1937-ben koponyaműtétet hajtottak végre rajta, de az operáció után kómába esett, egy hét után, december 28-án meghalt a kórházban.
A Párizs melletti Levallois-Perret temetőben helyezték örök nyugalomra, ateista lévén, egyházi szertartás nélkül.
A Bolero filmplakátja
A Boleró számtalan feldolgozást élt meg, a mai napig nagyon népszerű. Budapesten – Ravel utolsó koncertútján – 1932-ben mutatták be a Pesti Vigadóban. Az 1984-es szarajevói téli olimpiai játékokon is felhangzott a Boleró, a híres brit műkorcsolyázók, Jayne Torvill és Christopher Dean erre a szerzeményre előadott jégtáncukkal nyertek aranyérmet, szereplésüket mintegy 24 millió néző figyelte.
2024-ben film készült a Boleróról és Ravel életútjáról a luxemburgi Anne Fontaine rendezésében, Marcel Marnat monográfiája alapján.
2025-ben a Ravel-jubileum keretében minden jelentősebb zenei helyszínen műsorra tűzik a Bolerót.
Nyitókép: Maurice Ravel
