MÚLTIDÉZŐ ELŐZMÉNYEK EREDETI ÚJSÁGCIKKIDÉZETEK TÜKRÉBEN
Magyar Szó, 1950. október 2.
Holnap jelenik meg a Sportujság első száma
„Régi vágya teljesül holnap Vajdaság magyar sportközönségének. Magyar sporthetilap indul, és jelenik meg ezután minden kedden, hogy beszámoljon hazánk és a külföld sporteseményeiről. A Sportujság első számában bemutatja fejlődő testnevelésünk vajdasági eredményeit, és beszámol a legújabb sporteseményekről. Riportot hoz tartományunk legjobb falusi sportközösségéről – a moravicai sportegyesületről, a szövetségi kosárlabdaliga új tagjáról – a noviszádi Egységről. Hosszabb cikket közöl Vajdaság legjobb úszóiról – a zrenyanini Proleterről, valamint a céllövészetről. A Sportujság minden számában külföldi és hazai sportérdekességeket hoz, valamint eredményeket, sakkot, rejtvényeket stb.”
*
Indulásunk elé
„Vajdaság testnevelési mozgalma jelentős eseményt jegyez fel. Elhagyja a sajtót az első magyar nyelvű sporthetilap első száma. Lapunk megjelenésének célja röviden: a testnevelési szervezetek fejlődésének hű visszatükröződésével, eredmények, sikerek, gyengeségek és mulasztások bemutatásával hozzájárulni népünk általános testnevelésének fejlődéséhez. Sportújságunk célja, hogy hozzájáruljunk sportolóink neveléséhez, hogy hazánk egészséges, erős, becsületes és öntudatos polgáraivá váljanak, hogy szocialista országépítésünk, függetlenségünk és szocialista hazánk igazsága bátor harcosaivá fejlődjenek. A sportolók és a Sportujság kedvelőinek támogatásával reméljük, hogy teljesíteni fogjuk az előttünk álló feladatokat, s ezzel hozzájárulunk népeink testnevelési kultúrájának fejlesztéséhez és országunk építéséhez.”
Kovács Andrásnak, a Sportujság első főszerkesztőjének vezércikkéből, amely 1950. október 3-án látott napvilágot
*
Magyar Szó – Képes Sportújság, 1960. október 10.
Tízéves a Képes Sportújság
„Nem az évek, a létezés és a munka évei szolgálnak mércéül egy tevékenység eredményeinek megítélésére. Tíz esztendő lehet sok és lehet kevés is. Az eredményeket aszerint értékeljük, hogy milyen hatással volt a tevékenység a kívánt célok elérésére. Ma nemcsak megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából küldjük szerencsekívánatainkat a Képes Sportújságnak, hanem azért is, mert tíz esztendőn keresztül állandó figyelemmel kísérte a testnevelés fejlesztésére tett erőfeszítéseinket, és jelentős példányszámával nagy hatással volt sportközvéleményünkre. Azért gratulálunk, mert sikeresen követett és interpretált egy szükséges emberi alkotó tevékenységet.”
Szerkesztőbizottság
1960. október 10-én a tízéves Képes Sportújság jubileumi száma 42 (!) oldalon jelent meg.
*
„A sport ma az ember helyzetének és szükségletének a képe szerte a világon. Már az antik népek művelődéstörténete is úgy tekinti és úgy értékeli a testi kultúrát, a testnevelést, mint a kultúra alkotórészét. A testi kultúra arra ihlette az antik világ nagy művészeit, hogy sportmozzanatok megörökítésével alkossák meg maradandó értékű nagy műveiket. Művészet ihletett meg alkotó, látható, maradandó, napjainkig fennmaradt művészetet. Térjünk ki a testnevelés élettani vonatkozásaira. Az élet, a városiasodás, az ipariasodás mai lendületes ütemében a testnevelés fontos szabályozója lett az emberi természet egyensúlyának fenntartásában. A munka mind kevesebb testmozdulatot kíván, mert a társadalom fejlődése és a gépesítés folytán megvalósul az ember évszázados álma, hogy minél kevesebb és minél könnyebb munkával minél több anyagi javat termeljen. Minden érték meghozza ellentétét is. Eltűnnek azok a tényezők, amelyek évszázadokon keresztül biztosították az ember biológiai egészségét. A cselekvés teremti meg és fejleszti a szerveket. Minden gépesedik.
Az ember mind kevesebbet mozog. Mindazt, amitől megfoszt bennünket a mai élet gépesítése és városiasodása, pótolhatja a testedzés az aktív, cselekvő mozdulatok révén. Erről a problémakörről is olvashatunk e lapunk hasábjain. Ezzel tudományos területre tört be, tudományos ágazatnak tekintette a sportot. A testnevelés kérdéseinek ilyen taglalása sokban elősegítette annak a felfogásnak az elterjedését, hogy az embernek mozgásra van szüksége, és aktívabban kell viszonyulnia szabad idejéhez. Örömmel és megelégedéssel lapozzuk fel a Képes Sportújság oldalait. A Képes Sportújság szerepe és hatása széles körű és átfogó. Hatóköre és hatósugara nagy. Köteteiben lapozgatva azt látjuk, hogy síkra szállt a testnevelésért, a testnevelés terjedéséért, a testnevelés problémáinak felvetéséért és megoldásáért, a testnevelési szükségletek kielégítéséért. Velünk együtt harcolt, küzdött az erkölcsi nevelési elvek érvényesüléséért, és kíméletlenül bírálta, ostorozta az egészségtelen tüneteket és jelenségeket.
Teljes egészében tekintve a lapot és a problematikát, ami foglalkoztatta, megállapíthatjuk, hogy változatos tartalmával kielégítette széles körű olvasótáborának ízlését, mert mindenki találhatott benne valamit a műszaki nevelésről, a szórakoztató irodalomból, a filmről és más térről. Nagyon fontos és jelentős, hogy a Képes Sportújság első oldalain mindig megtaláltuk a legidőszerűbb politikai és társadalmi eseményeket. Ezáltal ez a lapunk az általános társadalmi haladásunk és a külpolitikai események keretébe állította a testnevelés fejlesztését és eredményeit, és ez napjainkban rendkívül fontos. Térjünk vissza a lap hatásának megítélésére. A problémakör gazdagsága és változatossága, az írásmód, a magyarázatok színvonala, erőfeszítéseink figyelemmel kísérése, munkánk eredményeinek ismertetése és kedvező eredményeink népszerűsítés – ez a tízéves munka gyümölcse, és ennek alapján kell értékelnünk ezt a lapot. Ez az eredmény megengedi, hogy kedvező ítéletet mondjunk a Képes Sportújságról. Végiglapoztuk az újság legfontosabb oldalait. Minden oldal egy egész tárgykör, egy évtizedes munkatükörképe. Kívánjuk, hogy a Képes Sportújság, együttműködve minden érdekelt tényezővel, még jobban elősegítse általános céljaink elérését!”
Milan Ercegan, a Jugoszláv Sportszövetség főtitkára
*
Ceruzával a nomádok nyomában
„Gyermekcipőben tipegett, amikor 1951 kora tavaszán megismertem, s azóta országos viszonylatban is szolid lappá fejlődött az akkori Sportujság, ma Képes Sportújság. Érdemeivel foglalkozzanak az illetékesek, én inkább arról írok néhány sort, hogy az elmúlt tíz év alatt bizony nomádkodtunk, vándoroltunk, és néha kissé hideglelősek voltunk, amikor arról hallottunk rebesgetni, hogy asszimilál majd bennünket az erősebb törzs, magába olvaszt egy erősebb lap, napilap. Szerencsére, egyre erősödött, combosodott a hajdani járni tanuló baba, s ma szilárdan áll a lábán. Jó visszagondolni az elmúlt évek hajrás vasárnapjaira. Az elsőket ott töltöttük a Buleváron, a Duna mellett. A hatalmas épület második emeletén lévő szerkesztőségi szobákba könnyen be-beszaladt melegedni a didergő szél, és néha ugyancsak lihegtünk a pörcünkre, hogy írásra kényszeríthessük a ceruzánkat.
Aztán a sportszövetség Miletics utcai székházába vándorolt a Család, s én – egy-két sportág szerelmese – velük bandukoltam lektori plajbászommal. Egyre izmosodtunk, és nagy gaudiummal fogadtuk a hírt, hogy még jobb helyre hurcolkodunk. Ezúttal a Gorkij utcában vertünk fel komoly sátrat, s ott nyert végleges formát a Vezérség. Nagy és szép évek vitték előre a lapot, melynek sorsát szívügyüknek tartották irányítói, a nomád idők azonban – éreztük – még nem múltak el felettünk. S valóban még egyszer kellett sátort bontani, de most már tudtuk, hogy ez az utolsó, ez itt a Forum palotájának II. emeletén.
Végre otthon van hát a Család. Hugó »apánk«, Lépes László, Nagy György József, Tomka Gábor s az állandóan bedolgozók kara itt serénykedik, száguld, nevet, káromkodik az estékbe nyúló és csak másoknak békés vasárnap délutánokon, hogy hétfőn ott legyen az olvasótábor tízezreinek kezében az egyre közkedveltebbé váló lap, a Képes Sportújság, a Magyar. Gratulálok Neki és Nektek is!”
Benz Mihály lektor, műfordító és újságíró
*
Szép este volt
„1950. október elejét mutatott a naptár. Az akkori Egység (mai NSK) sportegyesületének udvarában ott állt egy fiatal, akkor induló lap kezdő fiatal munkatársa, jegyzetfüzettel és ceruzával a kezében. Egy kissé szorongva állt ott az események sodrában egy nagy feladattal. Az akkor szövetségi ligába jutott kosárlabdacsapatról kellett első riportját megírnia.
A fiatal krónikás feljegyezte, hogy egy fiatal sportegyesület még fiatalabb csapata a legjobbak közé került: Rátgéber László, Pásztor Géza, Kamenkovics József, Kovács Sztipán, Somogyi Ferenc, Kaszper Ferenc, Juhász Ernő, Balaton Béla és a többiek szorgalmasan nyilatkoztak, meséltek. Élmények halmaza került a jegyzetfüzetbe. Izzadtak az interjúalanyok, verejtékezett az újságíró – de a riport megszületett, és megjelent egy új lap első számában mint a fiatal újságíró első riportja.
1960. október eleje. Az NSK sportegyesület nagytermében ünnepi vacsorára gyűltek össze a kosárlabdaklub »öregfiúk«-tornájának részvevői. Rátgéber, Pásztor, Kamenkovics, Kovács, Somogyi, Kaszper, Juhász, Balaton és a többiek ismét ott voltak. De már nem úgy, mint egy fiatal ligás csapat, hanem mint az öregfiúk győztes együttesének tagjai. Bűbájos estén egy évtized eseménye, élménye filmszerű gyorsasággal pergett le előttük. Az egykori szövetségi ligás csapat tagjai, bár még fiatalok, de már férfihez illő komolysággal mesélték a szédületes és pazar torna legszebb perceit. Tíz év pecsétjét hordja magán a társaság. Valamennyien diplomás emberek, példás családapák. És az egykori fiatal munkatárs már szerkesztői ceruzával jegyzi fel a már feledésbe merült eseményeket. Egy afféle jubileumi köntös borult erre a vidám, de alkotóerős társaságra. A tíz év előtti, szinte gyermekes kacaj férfias, magabiztos mosollyá vált. Bizony, mert a tíz év alatt sok minden történt… Te jó ég, hiszen akkor a Sportujság is tízéves!”
Nagy György József szerkesztő
*
Mindig sok barátja volt a Sportujságnak
„Minden újszülött kedves és szeretett. Így volt ez a Sportujsággal is, akkor, tíz évvel ezelőtt – és persze elfogultak voltunk vele mindannyian, akik születésénél közreműködtünk. Különösen most, hogy a jubileum alkalmával átlapozom a régi évfolyamokat, látom, hogy bizony sok benne a szépséghiba és egyéb kifogásolnivaló. Mégis kedves, nagyon kedves újságom maradt a Sportújság, talán éppen azért, mert annyi gonddal és munkával készült, és annyi jóbarát közreműködésével jelenhetett csak meg hétről hétre előbb kedden este, azután kedden reggel, később már hétfőn, úgy, ahogyan az illik, reggel.
Most már kimondhatjuk, hogy akkor, tíz évvel ezelőtt nem voltak meg a reális lehetőségek arra, hogy sportújságot adjunk ki. Újságíró sem volt elég, tapasztalat még kevesebb, a nyomdában pedig – ahol minden magyar nyelvű lap készült – mindössze négy szedőgép dolgozott. Csak az akarat és a jóindulat volt meg, és a lap megjelent minden héten, akkor is, amikor a rotopapír elfogyott, akkor is, amikor a hétezres példányszámot egy egész váltás nyomott, majd hajtogatott – mert egy régimódi, úgynevezett »gyorssajtón« készült. Senki sem kötelezte és nem is kötelezhette Máté Júliát, a testnevelési bizottság gépírónőjét, hogy vasárnap délutántól hétfő reggelig ott üljön a (konyhában és éléskamrában dolgozó) szerkesztőségben, és nézze a kezdő újságírók erőfeszítéseit; senki sem kötelezhette Csernák bácsit és Orbán bácsit, a Zmaj nyomda szedőit, hogy szabad vasárnapjukat feláldozva, éjfél utánig ott üljenek a gép mellett, csak azért, hogy a lap elkészüljön. (A lap nem is a Zmajban készült, a szedést hasábonként magunk vittük a másik nyomdába, ahol tördeltük és nyomtuk.) Eszünkbe sem jutott azon gondolkozni, hogy megerőltetést jelent-e Gál Lacinak és Kollin Jóskának, a vajdasági lapok két legtapasztaltabb újságírójának eljönnie a lapelemzésekre és szerkesztőségi megbeszélésekre, egyszerűen csak telefonáltunk, hogy ekkor és ekkor lesz – és ők jöttek; nem tudom, küldtünk-e egyszer is egy köszönőlapot vagy újévi üdvözletet annak a sok-sok postásnak, vasutasnak, milicistának, akiket vasárnaponként néha a késő éjszakai órákban felhívtunk, hogy »kérem szépen, ma bajnoki mérkőzést játszottak maguknál, szíveskedjék megtudni a mérkőzés eredményét és azt is, kik rúgták a gólokat…« Megtették minden vasárnap, lassan már fel is készültek a hívásra, és mintegy száz emberrel gyarapodott a névtelen tudósítók tábora. És a vidéki barátok, akik tudósításukért és más közreműködésükért esetleg annyit kaptak, hogy kifizethették a postaköltséget: Krémer Rezső, Kohn Zoltán, Lukinich Frigyes, Solymosi János, Danis Lajos, Rapp József, Benkő Vilmos, Laki Mihály és a többiek, akik nemcsak tudósították a lapot, hanem szívügyük volt a Sportújság, mintha a szerkesztőséghez tartoztak volna. Balla László mérnök, Milan Ercegan, Ambrózi Károly, Harangozó Vilmos, Tilly Ernő, Huber Elek és a többiek, klubvezetők és edzők, ifjúsági vezetők és közéleti munkások mindig szívesen közreműködtek, és segítették a fiatal szerkesztőség fiatal újságíróit.
A szerkesztőségi »nagyszobában« a szokásos délelőtti hangulat. Vagy huszonöt újságíró van bent, tehát még vagy harminc asztal mellett nem ül senki. A sportrovat asztalcsoportjánál egy topolyai elvtárs tárgyal, olimpiai élőújságra hívja a Rómában járt újságírókat. Öt újságíró volt Rómában a házból. És most a régi lapokat böngészve, az 1952-es kötetben az Olimpiai Híradókhoz érek. Lépes Laci nyelvtudása és a szerkesztőségi rádió – mert akkor már rádiónk is volt – segítségével háromnaponként Olimpiai Híradót adtunk ki. A tudósítók jelezték, hogy ilyenfajta hírekért nagyon is hálásak lennének a lap olvasói. Hát ha így van, megcsináljuk! – döntöttünk, és megcsináltuk.
Azt hiszem, a Sportujság legnagyobb sikere éppen abban van, hogy mindig a vajdasági sportközvélemény szócsöve volt. Rengeteg barátja és külső munkatársa volt és van is a lapnak, tekintélye és szakvéleménye jelentős, és tárgyilagossága közel vitte az olvasókhoz. (Nem minden lap sportrovata mondhatja el ezt magáról.) A tárgyilagosság jellemzi ma is a lapot, amely most már tapasztalatokban gazdagon, tízéves rutinnal, nagy szerkesztőséggel, korszerű nyomdával készül, és még nagyobb olvasótábora van. Köszöntöm a tízéves lapot, és sok sikert kívánok munkatársainak a további munkában! Minden sikerüknek éppen úgy örülök, mint akkor, amikor az első számokat szerkesztettük, és hiszem, hogy ilyen örömökben gyakran lesz részem.”
Girizd László
*
MÚLTIDÉZŐ IDŐREND
1950. október 3-án látott napvilágot a Magyar Szó mellékleteként a Sportujság első száma mint a Vajdasági Testnevelési Szövetség hetilapja. Szerkesztette a szerkesztőbizottság, felelős szerkesztője Kovács András volt. A Sportujság 1958-ban átalakult önálló Képes Sportújsággá (színes borítóval A/4-es formátumban), majd 1961-től a hétfői Magyar Szó mellékleteként a Képes Sport nevet viselte. 1963 áprilisától a Magyar Szó betétjeként, külön sportrovatban jelent meg Hétfői Sport címen 1971. szeptember 13-ig, amikor a Magyar Szó hétfői kiadásában Sportvilág mellékletként szerepelt 1993. szeptember 20-ig, amikor is az újság ára 30 000 000 dinár volt (!). Tíz nappal később már 100 000 000-ba került, és a következő cikk jelent meg a fejlapon Bálint Sándor tollából:
„Nyolc oldalon jelent meg a szeptember 30-ai Magyar Szó, olyan terjedelemben, amilyenben boldogabb időkben egyes mellékleteink láttak napvilágot. Olvasóink valószínűleg unták már a szerkesztőség figyelmeztető közleményeit, amelyek a Magyar Szó súlyos helyzetéről szóltak. A magunk részéről azonban egyetlen esetben sem játszadoztunk a közvéleménnyel, a szóban forgó vészjelzések valóban akkor jelentek meg, amikor már teljesen kilátástalan volt a másnapi lap megjelenése. Ezúttal szerdai számunkban kellett volna félrevernünk a harangot, hogy a mai, csütörtöki számunk megjelenése ismét kérdéses, és ha nem kapunk külső segítséget, csupán nyolcoldalas újság megjelentetéséhez van nyersanyagunk. A bejelentéssel vártunk, mert reméltük, hogy a lap alapítója a korábbiakhoz hasonlóan intézkedik, s ideig-óráig mégis zavartalanul megjelenhet az újság. Nem így történt. A mesterségesen alacsony szinten tartott lapárak miatt a többi újsághoz hasonlóan a Magyar Szó is felélte minden tartalékát, esetünkben azonban hiányzik az a nem hivatalos külső segítség, amely más lapok esetében lehetővé teszi a katasztrófahelyzetek áthidalását. Már több mint egy éve nincs miből rendesen működtetni a Magyar Szó szerkesztőségét, már több mint egy éve több hónapos késéssel fizetjük ki az éhbéreket. A szerkesztőség minden tekintetben kimerült, s kiszolgáltatott helyzetében csupán arra volt képes, hogy a mai Magyar Szót nyolc oldalon az RTV-újsággal együtt letegye az olvasó asztalára. Előfordulhat, hogy egy ideig szünetelni fog a Magyar Szó megjelenése, s a vajdasági magyarok napilapjuk nélkül maradnak. Tudjuk, hosszabb ideje nem jelenik már meg a 7 NAP, a Jó Pajtás, a Mézeskalács… Ezek után most a Magyar Szón van a sor. A szerkesztőség azonban minden követ meg fog mozgatni a vajdasági magyar napilap megjelentetése érdekében. Tehát nem búcsúzunk, ehelyett reményre és kitartásra buzdítjuk magunkat és Önt is, kedves Olvasó!”
1993. október 3-tól a Sportvilág megjelenése szünetelt, hiszen 1999-ig a lap is csak összevont számként jelent meg csütörtökön és vasárnap. 2003. április 7-től ismét bevezették a hétfő lapszámot, és ezzel együtt megjelent a Sportvilág is, amelynek rovatvezetői feladatait Csordás Árpád látta el október 27-ig, majd november 3-án Laták István vette át a stafétabotot.
„Új köntösben a Sportvilág!
Aki megveszi a májusi ünnepek utáni első Magyar Szót, megújult Sportvilágot tarthat majd a kezében! Önálló mellékletként, 16 oldalon olvashatják ezentúl a legfontosabb híreket a sportrajongók! 8 színes oldalon hétről hétre szebbnél szebb fotókkal illusztráljuk majd a szórakoztató és érdekes írásokat! Tartalmi újításként ezentúl komplett táblázatokban ábrázoljuk a bajnokságok eredményeit, olimpiai arcképcsarnokkal készülünk az ötkarikásra, és megindul a labdarúgó-Eb történetének összefoglalója is” – állt 2004. április 30-án a Magyar Szóban.
Május 4-én az ígéret valóra vált, megjelent a Sportvilág különálló, színes, A4-es formátumú 1. száma. Több szakaszban melléklet formájában (2004. május 4. és 2013. május 13., 2014. január 6. és augusztus 7., 2019. október 7. és 2020. március 16. között) jelent meg, a koronavírus-járvány idején szünetelt, majd 2021. május 7-én a hétfői Magyar Szó részeként indult ismét útjára, és jelenik meg manapság.
