Ki kinek
Apámnak
Csak egyetlenegyszer
szólalt meg apám,
széttárta kezeit.
Álmunkban lovak
tiporták szét otthonunkat,
a kígyók is szertefutottak.
Rejtelmes történet.
Nem értettem
vajon ki kinek hízeleg
s bosszút ki kinek forral.
A gyermek halálára
Nikolának
Ha meghal a gyermek,
könnyeiddel el nem sirathatod.
Jajongásod őrjöngő hangjai
a méhfalba vájnak sebet,
oda, hol megfogant.
Ha meghal a gyermek,
nem hull le csillaga,
hanem fölszáll,
föl, még magasabbra,
a csillagösvény várja ott,
hogy elrabolja tőled,
végleg, az átkozott.
A lélek kalligráfiája
Vers lányaimnak
Ha elmegyek
ti tudjátok majd
hogy ez csupán látszat
eltávolodtam csak
a fájdalomtól, mely
mint a pókháló, megsokasodott.
Reggel
mint eddig is
az új nap
első fénysugarával
a napfény özönével
mosolyogva lépek majd be
mindhármótok tekintetébe.
Délben
az ég zenitjéről
felfénylik majd gondolatom
mely lábnyomotokat kíséri
és megvilágítja azt
bármelyik ösvényen lépkedtek.
Alkonyatkor
békességet hozok
lelketekbe
hogy a magányos éjszaka
nyugtalanságát enyhítsem.
Zöld mező leszek álmotokban éjjel
a pirkadat gyöngyeivel megöntözve
hogy a nyárutó érett füvében
pihenjen törékeny testetek
és enyhüljön szeretetéhségetek
velem, bár nélkülem.
