A teherautó felfelé tart majd a hegyre
A sofőr elálmosodik
De nem foglal szállást a hegy lábánál
Mert megpillantja a fiút aki a szálloda
Előtt fogadja a vendégeket
És a fiú nyakában a gondosan megkötött sálat
Így hát folytatja a keresést
A legritkább lótuszvirágra gondolva
A pótkocsiban termesztett virágra
Kitör a vihar tajtékzik tombol
Megkerüli a tejüzemet a fenyőtűk
S az üreges cserepek szeszélyes
Gyermekét hagyva ott örökül
A sofőr beáll a piros táblás
Fogadó parkolójába
Gyűrött bankjegyekkel fizeti ki a szobát
Ám ez senkit sem érdekel
Majd lefekszik azt álmodja
A lótuszvirág kinyílt
Végre s gazdaggá tette őt
Reggel egy kis csipkekesztyűre bukkan
A kabátja zsebében a vidék legjobb reggelije
Várja az asztalon lassú tűzön sütött ínyenc kolbász
Aztán a teherautóhoz megy s a pótkocsiba pillant
Egy sápadt arcot lát a virágba merülve
Jelena Šarković
(Kovács Jolánka fordítása)
