Ahogy puhán
Bőröm alá
Nyúl
Szíve nem
Mozdul
Csak szeme
És keze
Testemben
Meglágyul
A(z) (sz)ívem
Pedig len
Nem tudlak
Összehasonlítani
A macskámmal
Felismer
Amikor megérkezem
Látja a repedéseket
Az ívemen
A hangja
A csendje
Összetartja
Múló
Nyúló
Izmaim
Szívizmaim
Macska van
Ember nélkül
Az emberek
Meghalnak egymásban
Az állat örök
Bársony
Belesimul
A létbe
Emlék
Mielőtt (f)élne
