Egy csatatér muzeális lövészárkai
porladnak lassan a semmibe, éveim
a szűk idő, amit testembe zárt
a mindent elöntő Végtelen.
Hogyan is felejthettem idebenn
az ínség zárkájában összetörve:
épp a falakban zúgó tenger
monoton dobverése volt az,
ami tartotta botló szívemet?
