először csak a kulcsot, a szemüveget, a pénztárcát, a tollat keresed, aztán hosszan eltöprengsz a boltban a polcok útvesztőiben, mit is kellene venni, a lista valahol a bicegős konyhaasztal sarkán hever, aztán kimarad az olaj, a cukor, a liszt, állítólag ezek alapvetőek, de neked épp a tejföl hiányzik ebédfőzéskor, még jó, hogy szemben van egy boltocska, de így se lett jó a leves, kár volt megsózni, telnek a napok, de nem mész fodrászhoz, meg akarod várni, hogy lenőjön a festék, ettől a rozsdavöröstől olyan az arcod, mint egy összegyűrt papírlap, elfelejted a postás nevét, és nem adod neki oda az aprót, amikor a nyugdíjat leteszi az asztalra, kicsit szánakozó mosollyal megjegyezve, hogy na kiskegyednek se lehet könnyű, egek, mióta nem mondták neked, hogy kiskegyed vagy hölgyem, mostanában néni-mamika, ettől kilel a hideg, miért nem lehet inkább asszonyom, úgyhogy kerülsz minden olyan helyet, ahol szóba akarnak veled elegyedni, a bal füled rest egy kicsit, a jobb vállad meg nehezen akar bebújni a kardigán ujjába, ki hord mai napság kardigánt, és senki se mondja, hogy mai napság, néha úgy érzed, valami távoli bolygóra kerültél, ahol lila hajvégű nemtelen lények üvöltöznek a színpadon, és a tömeg rángatózik és telefonnal világít, mikor még néztél tévét, volt benne ilyesmi, de már régen nem kapcsolod be, zúg estére a fejed, meg a széltől, melegtől, hidegtől is, ezért fényképeket se nézel, minek látni, hogy milyen boldog napokat töltöttél a férjeddel a tónál, bár ez se úgy volt, mert a férfi kigúvadt szemmel nézte a félpucér nőket, neked ez fájt, de aztán legyintettél, ez a rossz szokásod megmaradt, meg az, hogy mindenre azt gondolod, hogy jól van ez így, de nem hangosan, a gondolkodásban az a jó, hogy titok marad, mert ha kimondod, már tudja valaki, és ez kínos, mint amikor kimentél az állomásra, de mire kiértél elfelejtetted, hova és miért akartál utazni, a háziorvos meg azt mondta, örülj, hogy ilyen jó erőben vagy és ki tudtál menni abba az irdatlan messziségbe, és fejts keresztrejtvényt, az jót tesz az agynak, te meg tudod, hogy a zárt betűket se írod be, mert minek, nincs itt már értelme az ilyesminek, és a szürke kiskosztümöt már alig tudod begombolni, pedig csak csipegetsz, nincs íze semminek, vagy túl édes, vagy savanyú, teríteni se szoktál, csak úgy a lábasból kanalazol, egyszer elmentél arra a megnyitóra, mert olvastad az ingyenes városi újságban, hogy mindenkit szeretettel várnak, elég sokan voltak, de nem ismertél senkit, hosszú érthetetlen beszéd volt, idegen szavakkal teletűzdelve, utána meg egy hegedűs cincogott hamisan vagy ez az új irányzat, és mindenki tapsolt, persze te is, nehogy kilógj a tömegből, ez olyan régről maradt kényszerű cselekvés, aztán odamentél egy nagy szakállú piros kabátos férfihez és gratuláltál a műveihez, amik értelmetlen pacaként lógtak a falon, ezen nevettek, mert nem ő volt a kiállító, hanem egy fiatal-csinos-őzikemosolyú lány, ez csak úgy átsuhant rajtad, hogy őzikemosolyú, mostanában olyan szavakat találsz ki, amiket sose hallottál, és nem attól félsz, amiket elfelejtesz, hanem amik az eszedbe jutnak, mint az abúzus meg afázia, meg események, milyen volt, amikor több mint 60 éve munkába álltál, és hajtottál, és nem volt látszatja, mert keveseknek adatik meg a tehetség, és azzal se élnek, csak a mának, mert ki lát a jövőbe, ha te beleláttál volna, sose jössz vissza ebbe a városba, amit kezdettől fogva utáltál, de nem volt szabad bevallani, meg építkezni kellett, meg haladni, és elfogadni megcsinálni, összerakni, bevállalni, kitalálni, de a legfontosabbak csak úgy maradtak lógva a levegőben, mint a sose kapott válaszok a legfontosabb kérdésekre, a sose megismert emberek, a félrenyelt falatok, az elrejtett mosolyok, a kaján hazugságok, mostanában meg a levegő, ami egyre kevesebb, és a bizonyosság, hogy a világ lassan millió darabra hullik, és tudod, hogy a neved majd rosszul írják le, idáig is mindig szólnod kellett, hogy kihagytak egy mássalhangzót, de utoljára már nem fogsz, csak figyeled némi kis kíváncsisággal a világ apró darabkáit, de már ez se biztos, hullik az tovább nélküled is
Nyitókép: pixabay.com
