A Sárga Malom Mozi ma este egy nem mindennapi filmmel búcsúzik a horror műfajától. Peter Jackson új-zélandi rendező, aki A Gyűrűk Ura-sorozattal vált híressé, korai munkája úgy vonult be a történelembe, mint az egyik leggyomorforgatóbb horrorvígjáték, amely valaha készült. Miután a mozi felhívta a figyelmet a ma vetítendő film jellegére, a közönség a biztonság kedvéért nem hozott be magával ételt a terembe, de azért mindenki nagyon kíváncsi volt a filmre.
Mordort és Zitát semmi sem tántoríthatta el, hogy a jól megszokott helyükre üljenek az első sorban. Zita bemutatja a filmet:
– Peter Jackson 1992-es fillmje, a Hullajó! klasszikus értelemben véve nem is horror. Nincsenek benne ijesztő elemek, pszichológiailag sem megterhelő megnézni. A Hullajó! mégis két műfaj homogenizált egyvelege: látványvilágban a horroré, a fabulájában és a karakterrajzában pedig egyértelműen a vígjátéké, mely gyakran morbid, fekete komédiába ível át. A történet szerint egy fiatal férfi anyját megharapja egy ún. patkánymajom, melynek hatására zombivá válik. A férfinak a nyilvánosság előtt úgy kell tennie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, csakhogy eközben egyre több zombival találja szemben magát...
– Az elmondottak alapján számomra egy huszonegyedik századi, George A. Romero ihlette paródia, a Haláli hullák hajnala jut eszembe – gondolkodik el Mordor.
– Jó gondolat, a Hullajó!-t is lehet a horror egyfajta paródiájaként értelmezni, mely a slashert, a gore horrort és a zombifilmeket teszi nevetség tárgyává, de én úgy gondolom, hogy a Horrorra akadva-filmek hatására a paródia negatív vagy legalábbis leegyszerűsödött értelmet nyert, a Hullajó! pedig jóval több ennél. A humor forrása nem a fárasztó, logikailag követhetetlen cselekményéből adódik, ennél intelligensebb alkotás mind a Hullajó!, mind az általad említett Edgar Wright-film.
– Intelligens paródia, ez lesz a tökéletes műfajbesorolás – mutat rá Mordor. – Úgy gondolom, a film műfaját és látványvilágát megismerve igen meglepőnek hat az a realisztikus karakterrajz, mely kétségtelenül a legértékesebb része a Hullajó!-nak. Adott egy fiatal férfi, akit egész életében az édesanyja koordinált, tőle függött. Ám miután az asszonyt megharapja a patkánymajom, a férfinak hirtelen meg kell tanulnia egyedül boldogulni, és miközben továbbra is édesanyja árnyékában lépdel, a társadalom gyanakodva nézi őt, lévén anyjának halála gyanús körülmények között történt. Nem emlékeztet téged valamire ez a szituáció?
– De igen – feleli Zita izgatottan. – Albert Camus Közönyére. Sosem gondoltam volna, hogy egy zombis horrorvígjáték, vagy ahogy mi nevezzük, intelligens horrorparódia párhuzamba hozható a klasszikus irodalom egy remekével.
Mordor elmosolyodik, de már nem felelhet semmit, ugyanis elkezdődik a vetítés. A játékidő alatt több ember is rosszul lesz, kiszalad a moziból. Sokan eltakarják a szemüket, vagy fájdalmasan nyögnek, ám akik a végéig kitartanak, nem tűnnek elégedetlennek, legfeljebb sokkos állapotba kerülnek. Amikor a zárójelenetben a két főhős a vérfürdő közepén csókolózni kezd, véget ér a vetítés. Mordor savanyú képet vág, mint aki citromba harapott, de azért lelkesen beszél a filmről:
– Mint tudod, szeretem a polgárpukkasztó filmeket, amennyiben nem öncélúak. A Hullajó!-nál ez fel sem merül, a nagy Peter Jackson jól tudta, mit csinál. Ez a film nemcsak a horrornak mint műfajnak int be, hanem a nézői elvárásoknak is. Akárhányszor azt gondolnánk, hogy tudjuk, mi fog következni, biztosak lehetünk benne, hogy valami egészen más, meghökkentő jelenet kezdődik. Ha a filmből egyetlen rövid részt kellene kiragadni, amely jellemzi az egész alkotást, a sodóevő jelenet a tökéletes választás. Undorító, kiszámíthatatlan, emellett körüljárja a film különös atmoszférája, melyet szerintem a nagyszerű szinkron és a szélsőséges színészi játékok együttesen alakítottak ki.
– Sok mindennel egyetértek, csupán annyit fűznék hozzá az elhangzottakhoz – szólal meg Zita –, hogy bár a ma esti filmnek is megvan a bája, értéket képvisel és van rajongótábora, szerencsére a jövő héttől egy sokkal könnyedebb műfajjal ismerkedhetünk meg a Sárga Malomnak köszönhetően.
