In memoriam Lazar Čurčić

Augusztus 12-én, 99 éves korában elhunyt Lazar Čurčić könyvtári tanácsos, a régi szerb könyvek, időszaki kiadványok és a szerb nyomdászat legkiválóbb ismerője.

Lazar Čurčić 1926. október 24-én született Titelen. A Belgrádi Bölcsészettudományi Kar Szerb–horvát Nyelv és Jugoszláv Irodalom Szakán szerzett diplomát 1953-ban. Szinte teljes munkásságát a Szerb Matica Könyvtárában töltötte, amelyben 1953. december 16-tól 1986 közepéig dolgozott. Aktív pályája utolsó öt évében, egészen 1991-es nyugdíjaztatásáig, a Szerb Nemzeti Könyvtár bibliográfiai munkatársaként tevékenykedett. 1993-tól szülői házában élt Titelen.

Hosszú és termékeny pályafutása során – nyugdíjaztatása után is – kiemelkedő eredményeket ért el a kéziratos és régi szerb nyomtatott könyvek és periodikák feltárása, gyűjtése, nyilvántartása, leírása és népszerűsítése terén. Számos tanulmányt publikált a szerb könyv-, irodalom- és kultúrtörténet témaköréből a középkortól a 19. század közepéig.

Kiemelkedő szakmai eredményei alapján elnyerte a könyvtári tanácsos címet – a legmagasabb szakmai rangot ezen a területen –, és ő az egyetlen könyvtáros, aki a Szerb Köztársaság kormányának döntése alapján nemzeti nyugdíjban részesült.

Munkásságának jelentőségét a szerb könyvtártudomány, könyvtörténet, tudomány és kultúra terén jól tükrözi műveinek több mint 700 tételt számláló személyi bibliográfiája. Írásai megjelentek szakmai és tudományos folyóiratokban, tanulmánykötetekben, heti- és napilapokban. Számos konferencián vett részt, és több folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt, a többi között a Bibliotekar (Könyvtáros) és a Zbornik Matice srpske za književnost i jezik (A Szerb Matica Irodalmi és Nyelvi Közleménye) szerkesztőségének. A Hungarológiai Közlemények kiadótanácsába is beválasztották.

Alapítója volt az újvidéki Ifjúsági Tribün művelődési központnak és a Polja című folyóiratnak. Ő indította el a vajdasági könyvtárak munkáját bemutató évkönyvet (Bibliotekarski godišnjak Vojvodine) és a Szerb Matica Könyvtárának Évkönyvét (Godišnjak Biblioteke Matice srpske), nyugdíjazása után pedig megalapítója és szerkesztője volt két titeli helyi lapnak: a Titel danas és a Titelski letopis s kalendarom címűeknek.

Lazar Čurčić, Ivanka Veselinovval közösen, előkészítette a Szerb Matica Könyvtár történetét feltáró forrásgyűjtemény első kötetét, Građa za istoriju Biblioteke Matice srpske, knj. 1(1830–1864), valamint Pavle Maletin könyvtárigazgatóval együtt megírta a Szerb Matica Könyvtára (Biblioteka Matice srpske) című könyvet. Két nagy hírű kiállítást kísérő tanulmánykötet szerkesztőjeként is ismertté vált a neve a hazai könyvtárosok körében. Az egyik Zaharija Orfelin а Nagy Péter orosz cár életéről írt művének 200. évfordulójához kötődik (Orfelinovo Žitije Petra Velikog 1772–1972), a másik a rimnici nyomda és a szerb könyvnyomtatás 1726-os újjáéledéséről szól (Štamparija u Rimniku i obnova štampanja srpskih knjiga  1726). Čurčić továbbá sajtó alá rendezte Ivan Karatajev könyvének hasonmás kiadását (Hronološki pregled ćirilicom štampanih knjiga 1491–173). Nevéhez fűződik még Zaharije Orfelin verseinek közreadása és a 18. századi szerb nyomtatott könyveket bemutató gyűjteményes kötet szerkesztése (Srpske štampane knjige 18. veka). A 15–18. századi szlavóniai szerb kéziratos és nyomtatott könyvek katalógusát is ő készítette elő nyomtatásra (Srpske rukopisne i štampane knjige u Slavoniji od 15. do 18. veka).

Lazar Čurčić tudományos érdeklődésének középpontjában a 18. századi szerb könyvek és írók álltak. E témakörből több művet jelentetett meg, ezek közül a Srpske knjige i srpski pisci 18. veka és a Knjiga o Zahariji Orfelinu emelkednek ki. Dositej Obradović neves szerb író, filozófus, nyelvész műveiből Lazar Čurčić egy válogatást készített, amely a Forum Könyvkiadónál jelent meg 1989-ben Szívemnek drága föld  címmel. A szövegeket Brasnyó István fordította. A neves könyvtudós életművében fontos helyet foglaltak el a 19. századi szerb írókról és könyvekről szóló munkái is, amelyeket Vuk Karadžićról, Lukijan Mušickiről, Sava Tekelijáról, Jovan Sterija Popovićról, Laza Kostićról, Đura Jakšićról és Tihomir Ostojićról írt.

Fontos kiemelnünk, hogy Lazar Čurčić tudományos munkássága a magyar–délszláv kapcsolatok terén is kibontakozott. Mivel maga is kitűnően értett és beszélt magyarul, tanulmányait több magyar folyóiratban is közölte. 1971-ben jelentette meg a Jovan Muškatirović magyar nyelvű népművelő könyvecskéje és annak szerb olvasók számára készült fordítása című tanulmányát A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményeiben. Ebben a folyóiratban, amely a későbbiekben a Hungarológiai Közlemények címet vette fel, több munkája is közlésre került. Lazar Čurčić szerb–magyar összehasonlító irodalmi konferenciákon is rendszeresen részt vett. Az 1972-ben megjelent Szomszédság és közösség délszláv–magyar irodalmi kapcsolatokról szóló tanulmánykötet A pesti Egyetem nyomdája és a szerb könyvnyomtatás című munkáját is közli. A kapcsolattörténeti kutatásainak egyik eredményét A Délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok II. című, A Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete kiadásában 1984-ben megjelent tanulmánykötetben közli Đura Jakšić és Petőfi címmel.

Lazar Čurčić könyvtári tanácsosként hosszú éveken át vizsgáztatóként is tevékenykedett az Írás-, könyv- és könyvtártörténet tárgyából a könyvtári szakvizsgákon. A Szerb Matica Könyvtárában felelős vezetői és szervezési feladatokat látott el, egyebek mellett megbízott igazgatóként és a régi és ritka könyvek osztályának vezetőjeként is dolgozott. Tagja volt a Szerb Matica és a Szerb Matica Könyvtára igazgatótanácsának is.

2000-ben elnyerte a Milorad Panić Surep-díjat – a szerb könyvtárügy legmagasabb állami elismerését –, valamint 1996-ban a Mitrovdanska povelja- kitüntetést a könyvtárügyben nyújtott kiemelkedő munkásságáért. A Szerb Matica Könyvtárának napján, amelyet először 2016. április 28-án ünnepeltek meg, Jubileumi elismerésben részesült 90. születésnapja alkalmából, majd 2019-ben megkapta a Szerb Matica Könyvtára Aranykönyve-díjat.

Hosszú pályafutása során Lazar Ćurčić a Szerb Matica Könyvtárában kutatta, rendszerezte, leírta és népszerűsítette a régi és ritka szerb könyveket és folyóiratokat, valamint más eredetű műveket. Fáradhatatlan kutatásai révén sok könyvkinccsel gazdagította a ritkaságok gyűjteményét, különösen a 15–17. századi szerb nyomtatott könyvek, valamint a 18–19. századi kéziratos és időszaki kiadványok részlegét. Ezek a gyűjtemények a Szerb Matica Könyvtárában világviszonylatban is a leggazdagabbak.

Lazar Čurčić emellett a kolostori és egyházi könyvtárak rendezésén, feldolgozásán és védelmén is dolgozott – így a Kovilj, Bođani, Vrdnik, Hilandar és Cetinje kolostorok könyvtárában, valamint a Szlavóniai Egyházmegye bibliotékájában Pakrácon és a Budai Egyházmegye Könyvtárában Szentendrén is végzett kutatásokat.

Mint enciklopédikus látókörű, szenvedélyes kutatót, Lazar Čurčićot lenyűgözte és izgalommal töltötte el a régi könyvek minden apró részlete, valamint mindaz, ami azok keletkezését és útját kísérte – nyelvezetük, helyesírásuk, díszítésük, illusztrálásuk, minden, ami a szerzőjükkel, fordítójukkal, megrendelőjükkel, nyomtatásuk körülményeivel, a nyomdászukkal, illetve rézmetszőjükkel kapcsolatos, de a kiadások száma és variánsai, az ár, amellyel forgalomba kerültek, a fennmaradt példányok sorsa, a tulajdonosuk és az olvasójuk neve, a nyomtatványok kereskedelmi értékesítése valamint bibliográfiai rögzítése is lekötötte a figyelmét.

Lazar Čurčić a régi szerb könyvészet és nyomdászat legkiválóbb ismerője a bibliológia valódi mestere, világhírű szerb könyvtörténész volt. Ő maga így vallott a Szerb Matica Könyvtárban végzett munkájáról: „Szerencsés körülmény, hogy könyvtáros lehettem ebben a könyvtárban, ahol többet tanultam, mint bárhol máshol, és ahol a Matica könyveivel és olvasóival az életem szép és gazdag volt.” Mindazok, akik ismerték és Čurčićtyal dolgoztak, csodálattal tekintettek arra a különös szenvedélyre, amellyel a könyvekkel foglalkozott, az emberi tudás erejébe vetett hitére, kutatói ösztönére, és arra az aszketikus elkötelezettségre, amellyel a hivatását gyakorolta.

Jevgenyij Lvovics Nyemirovszkij, a régi szláv nyomdászat neves orosz kutatója és bibliográfusa szerint Lazar Čurčićban a szerb és délszláv nyomdászat történetének legnagyobb kortárs szakértőjét tisztelhetjük.

Emlékét kegyelettel őrizzük. Nyugodjon békében!