Nagylánykodott a lány kis ideig,
Éppen hetven meg hét esztendeig,
A kábához zarándokolt hétszer,
Megérinté azt fehér kezével:
„Kábakövem, hát nem leltem férjre!”
Valami a kőből ezt felelte:
„Árva leány, könyörögj Istennek,
Szerencsét ád Isten váratlanul,
Beglerbéget, hazája Isztambul,
Anyósocskát, anyját beglerbégnek,
Kilenc fivért meg kilenc vőfélynek.”
(Csorba Béla fordítása)
Forrás: Српске народне пјесме из Босне и Херцеговине; сакупио Богољуб Петрановић – Сарајево, Свјетлост, 1989
