Szent Lőrinc könnyét keressük a mennybolton, hátha meglátjuk és teljesülhet a vágyunk. Egyikünk szerint nem kell kívánni semmit, hiszen ilyenkor lehull egy ember csillaga. Suttogva beszélgetünk, mert az illik az augusztusi éjszakához. Halk neszek, ágsuhogás, levélzizzenés.
Fekszünk a csillagos ég alatt Kisasszony havában.
Aztán egy koppanás, dobbantás, nem messze tőlünk fűrészelés zaja hasít az éjszakába. Nem szólalunk meg, alig észrevehetően fordítjuk a fejünket a hang irányába. A hold fénye megvillantja a szilfa körvonalát, hajlik erre-arra, gyönge még, alig bírja az őzbak döfködését. Az meg teljes díszben, elegáns tartással dörzsölgeti az agancsát a kis fa törzséhez. Meg sem merünk mukkanni. Az állat megérezhetett valamit, egy pillanatra fölemelte a fejét, és szinte ugyanabban a másodpercben egy szökkenéssel átugrott a kis árkon, és illa berek, nádak, erek, eltűnt az erdőben.
Gyönyörű augusztusban az erdő. Hajnalban harmatos, estefelé aranylik, éjjel meg ezüstösen ragyog. Az árvacsalán és a puha föld kesernyés illata áraszt el mindent. Készülődik az ősz, mindjárt itt az almaszüret. Nyakunkon a szeptember.
