2025. július 22., kedd

Nemzet és kapitalizmus

2. rész

 

4.

 

 

A második világháború után világossá vált, hogy a nagytérgazdaságok dominálnak, és felgyorsult a globalizáció, amelyet akkoriban egyesek a világ „amerikanizációjának” is neveztek. Az amerikai nemzethez tartozni azonban nem azt jelentette, hogy a hagyományhoz kell csatlakozni, azt elfogadni, hanem csupán az alkotmányra kellett felesküdni, ami nem más, mint egy szekuláris vallás. A szovjet blokk más utat járt be, és ezen belül Magyarország is sajátosat.

            Úgy néz ki, hogy valamiért Magyarország nem tud vagy nem akar a birodalmakhoz kapcsolódni. Így volt ez a 16. századi kettős királyválasztásnál, majd az erdélyi fejedelemség létrejötténél a 18. században (Rákóczi), így volt ez a 19. században (1848-as forradalom), és így volt ez a 20. században is (1956-os forradalom). Ez a minta ismétlődik meg ma is Brüsszellel.

            A birodalmakkal, legalábbis a mai birodalmakkal az a gond, hogy döbbenetes különbségeket mutatnak a nemzetállamokkal szemben, nem lehet őket egy lapon említeni, túl nagyok, a sokszorosai a nemzetállamoknak, katonai, gazdasági és kulturális értelemben is. Azonban van ebben még egy fontos eltérés. A magántőke túlnőtte a birodalmakat is. Olyannyira, hogy háborút képesek fenntartani, akkor is, amikor már mindkét oldalon a békében reménykednek (pl. orosz–ukrán háború). De ez csak a jéghegy csúcsa. A nemzetek feletti birodalmak már rég megjelentek a nemzetállamokban. Először a bankok és a gazdagok pénzelték a birodalmakat, majd a birodalmak hálálták meg a szolgálatokat. Elsősorban a kőolaj és a földgáz kitermelésében, elosztásában és az árának meghatározásában, de gondolhatunk itt még világmárkákra, amelyek éves bevétele vetekszik egy kisebb nemzetállam összbevételével. Az igazán nagy tőkebirodalmak bevétele pedig nagyobbacska államok bevételével is vetekszik. Ezek a cégek igyekeznek levetni magukról a nemzeti zászlókat, jelképeket, és maguk kezdenek államként viselkedni. Egyes nagyobb európai államok is már a „zsebükben vannak”, hiszen azok hitelei meghaladták az éves gazdasági összterméket, vagyis már az adósságaik kamatjának fizetése is nagy teher. Ezek a tőkebirodalmak a kommunizmus bukása után, pontosabban a rendszerváltások (1989–1991) után pedig szemérmetlenül használják ki az emberi és a természeti erőforrásokat. Ma ennek vagyunk a szemtanúi, és úgy néz ki, hogy egyes nemzetállamok már fel is adták a nemzeti létüket, pedig egy jól irányított nemzetállam minden lakójának hasznos lenne.

 

5.

Egyes baloldali történészek, a leghíresebb Hobsbawm, úgy gondolják, hogy a nemzetállamok létrejötte a kapitalizmus akkori fejlődésének az eredménye. Ebben van is igazság, hiszen a kapitalizmus egy fejlődési szakaszában vált lehetővé a vasúthálózat kiépítése, a telex és a telefon használata, továbbá az újságok, a hírlapok megjelenése is. Ugyanekkor hozták létre a nagy nemzeti intézményeket, akadémiákat, nemzeti könyvtárakat, filharmóniákat stb. Azonban a dolog nem ilyen egyszerű, és ennek a kérdésnek a kibontása segíthet minket a nemzeti létünk megőrzésében.

            Az első fontos dolog, hogy megértsük, a ma létező monetarista, végletesen liberális tőkeszerveződésnek nincs már szüksége a nemzetállamokra, és ennek lebontásán már dolgoznak is. Tudománnyal foglalkozni, legyen az természettudomány vagy társadalomtudomány, nem lehet az angol nyelv ismerete nélkül. Legalábbis ezt tanítják az egyetemeken, és az új generációk ezt természetesnek találják. A kultúra, ha nemzeti nyelven művelik, csak országos lehet, a nemzetközi porondra csak az angol nyelvet használva lehet kilépni. A mai, jól fizető állások szintén feltételezik az angol nyelv ismeretét, a telekommunikáció és a számítógépek használatát szintén. Ma már a gyerekek nem az iskolában tanulnak meg angolul, hanem az mobiltelefonok használatával, igaz, hogy az csak „konyhai” angol, de így van. Vélhetően a tőkekonglomerátumok úgy gondolják, hogy a tánc, a verselés, a lázadó értelmiség csak múló jelenség, de ha nem, az sem érdekli őket. Lázadhatnak, ha ez nem zavarja a bevételeiket. Nem zavarja őket a demokráciák léte, sem bármilyen más struktúra, ugyanis minderre képesek hatni a pénzükkel.

 

6.

A magyarság sokszínű nemzet. Bizonyára már maguk a honfoglalók is különböző eredetűek voltak, akik sokszínű lakosságot találtak a Kárpát-medencében. (Ez a kérdéskör az utóbbi időben újfajta értelmezéseket kap, új források és módszerek által: kínai, közép-ázsiai archeológiai és genetikai). A lényeg azonban az, hogy a magyar államot sikerült egyesíteni és kifejezni az egységet a Szent Korona eszméjében, majd a törvényekben, később a markánsan fellépő nemességben, végül a polgári forradalomban. Modern értelemben a magyar egy nemzet. Vagyis az a nemzetfelfogás, hogy mindenki része a magyar politikai nemzetnek, aki az országban él. Ezt 1848-ban fogalmazták meg, majd amikor a Magyarországon élő más nemzetek ezt elutasították, akkor tért át a politikai elit a kultúrnemzet fogalmára, amelyet ma is ápolunk. Ennek értelmében magyar az, aki magyarnak érzi és vallja magát. Hogy ez pontosan mit jelent, itt és most nem éri meg megvitatni, mert több mint egy évezrednyi oka van, viszont azt tagadni, hogy létezik egy sajátos emberi közösség, amely magát magyarnak vallja, nem lehet. Ma a pénztőkét és sok más vagyontárgyat birtokló gazdasági elitet nem érdeklik a nemzetek. Nem érdekeltek abban, hogy gyerekek szülessenek, nem érdekeltek abban, hogy fennmaradjanak a vallások, a nyelvek – a felhalmozás érdekli őket. Szeretnék itt eloszlatni egy tévhitet is, miszerint nagyon gazdag embernek kényelmes lenni. Ez nem így van, hiszen ahhoz, hogy a vagyonuk értéke megőrződjön, forgatni kell azt, és hol ebbe, hol abba befektetni. Ha ezt nem tennék, vagyonuk gyors apadásba kezdene. Ez a körülmény teszi őket szenvtelenné, érdekeiket a saját szempontjukból tisztán racionális döntésekkel érvényesítik, abban sincs semmi gyűlölet, ha egy nemzetállamot tönkretesznek, ettől teljesen embertelen ez a hatásmechanizmus. Ez a mai kapitalizmus alapvető jellegzetessége, és ebbe a nemzetállamok nem illenek bele. Az ilyen elveket valló és rendszert működtető elitnek olyan embercsoportokra van szüksége, akik mindent megvesznek, mindenért pénzt adnak, majd nyomtalanul eltűnnek. Ez a mai korszellem. A kifejezetten gazdagok mellett túl kicsik azok a tőkecsoportok, akiket érdekel a magyar nemzet. Százas osztót érdemes alkalmazni, hogy illusztráljuk a különbséget. Ezek elfogadnák, hogy egy ország biztonságában legyenek, de védtelenek, ha a nagytőkével ütközik az érdekük.

(Folytatjuk)

Magyar ember Magyar Szót érdemel