A csónakok a tengeren, mi pedig a csónaktengerben ringatóztunk a múlt héten. Csónak csónak hátán, mondhatnánk, helymegtakarítás céljából szorosan egymás mellé bekötve a belvárosi kikötőben, akárcsak egy szürke lakótelep parkolótelkein a hétköznapi használatra szánt autók. Rendezett, jól átgondolt káoszban várják a kihajózást. Ha jobban szemügyre vesszük őket, egyenként, mindegyik saját mesét mesél. Sok ezer csónak, sok ezer tulajdonos, különböző használati és karbantartási szokások, különböző társadalmi státuszok. A csónaknevekből is következtethetünk arra, hogy melyiknek milyen gazda jutott, a csónakpark – a légellenállás és a gazdaságosság elveit követve számítógép tervezte, esetenként a megtévesztésig egymásra hasonlító, tömegtermelt személygépkocsiktól eltérően – valóban színes és lenyűgöző...
Kapitánnyal vagy anélkül, mindegy, csak fizess és vidd! (Fotó: Szeli Balázs)
Nem is olyan régen, alig három évtizeddel ezelőtt még a 18 lóerős Tomos volt a kikötők királya. Akinek ilyen gép repítette a csónakját, nagy vagánynak számított. Tomos 18-asból csak ezt az egyet láttuk a zárai kikötőben, szerényen megbújtatva egy középszerű csónak farán (Fotó: Szeli Balázs)
Muko moja, vagyis szabad fordításban: Szenvedtetőm. Nyilvánvaló, hogy a gazda viccből adta ezt a nevet csónakjának, hiszen a kis hajónak semmi baja sincs (Fotó: Szeli Balázs)
Akárcsak a városi parkolótelkeken sorsukra hagyott autók, a tengeri kikötőkben is gyakran ráfutunk ilyen csónakokra. Gazdátlanul, hánykolódva várják, hogy a hatóság partra emelje, és a jobbik esetben elárverezze, a rosszabbikban pedig az újrahasznosító üzembe vitesse őket. A jobb oldali szomszéd bizony még élvezi a tulajdonos törődését, az előző esti buli nyomait még nem tüntették el (Fotó: Szeli Balázs)
Hangulatfotóink a zadari, azaz zárai városi kikötőben készültek a múlt héten, ott a hajózás, csónakázás körülbelül ugyanannyira hétköznapi aktivitás, mint nálunk az autózás. Azok, akik kíváncsiak a 75 ezer lakosú, északdalmát városka egyéb mozzanataira is, például a 11. és 12. századból megmaradt építményeire, római kori maradványaira, azoknak ajánljuk, hogy ugorjanak le a hétvégén. Noha az „árhullám” már szeptember végén elvonult, a turizmus továbbra is aktuális, a tenger vize kristálytiszta, 19 fokos, a városi strandon pedig az őszi napsütésben javarészt belga, német és holland lányok sütkéreznek. Hajrá!
Kórházban, azaz szárazdokkban. A partra emelt csónakokat megjavítják, foltozzák, sámlin ülve csak könnyebb, mintha búvárruhában kellene bravúrozni (Fotó: Szeli Balázs)
Ha a szárazdokk a kórház, akkor ezt a szerkezetet mentőautónak nevezhetnénk. A „nagyfiúkon” kívül szinte bármilyen úszóalkalmatosságot képes a partra emelni (Fotó: Szeli Balázs)
A városi kikötő távolabbi részében, egy másik öbölben pihennek a „nagyfiúk”. Ezek sok millió dollárba kerülő, akár 5-10 fős személyzetet is igényelő úszó, vagy inkább a víz felett repülő lakosztályok, alapértelmezetten kapitánnyal, gépésszel, szakáccsal és testőrrel (Fotó: Szeli Balázs)
Nyitókép: Vajon miről suttog a kagyló? (Fotó: Szeli Balázs)
