Buddha köpönyege alatt
mosolyog négy évszak felé
a gyémántlelkű bőregér.
Sárga füle libeg-lobog.
Kicsit klepa, kétfelé áll.
Ez a fontos az egészben.
Törtek és áltörtek, messze tőlem!
Pőre szinkretista-tradicionalista
gondolat ösvényén nagy ívben kitér.
Csak egy pohár bor, felebarátom,
abban bizony benne van minden!
Bal hátulsó lába piros bőregérnek:
Nap csillog, nincs benne póz.
Nyakas tradíciók útvonalán
kaptat nyurga csúcs meredélyén.
Csak araszolgatok, néma testvérkéim.
Haragudnom kéne, mégis vidám vagyok.
Landol egekből ronda boszorkány,
seprőt fakupámba löttyinti, fölnyihog.
Köszöntlek illőn, hörpölj,vitézem!
Bűzlő pocséta ömlik a számba!
Köpnöm kéne, kiokádnom rája,
nyelek, bor ez is, szép szeretőim,
ha aljas, ha ronda, százszor káromolt is.
Szomorú szíjat hasít hátamból.
Kajánul röhög a fába szorult féreg.
Gyehennaszag árad szét az ősi várban.
Jézust, Buddhát nem megérteni kell ám!
Gyakorold tanítását! Járj a Védák útján!
Esténként mossad tisztára két kapcád!
Denevérlelked márványba vésett.
Körmös szárnyadról két konok király
áttetsző bőre lobog. Libeg. Zászlónk.
Üres már ünnepi poharam, fakupám,
szűz csobolyóm, csikóbőrös kulacsom!
Egy nagy kortyot adjatok, vagy kettőt!
Élnék még néhány szabad percecskét!
Bárányfelhő nyájhoz beállok bojtárnak.
Tábortűznél Jézusról regélek pulimnak.
Türkiz bocskorban ballagunk
elíziumi mezőkre.
