A KIlátó e számában Gergely József fotói
Néhány hónappal ezelőtt azzal a kéréssel fordultam a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárához, hogy ha rendelkeznek titkosszolgálati megfigyelésemre vonatkozó adatokkal, úgy – Magyarország alaptörvényével összhangban – tegyék számomra lehetővé azok megismerését. A pozitív válasz nem maradt el, s 2019. február 7-én összesen 16 lap terjedelmű, az eredeti dokumentumokról készült iratmásolatot vehettem át Budapesten, a Történeti Levéltár Eötvös utcai székhelyén. A kapott iratanyag összesen nyolc napi operatív információs jelentést (NOIJ) tartalmaz, egyet 1981-ből, ötöt 1983-ból és kettőt 1985-ből, s valamennyi a Sziveri János főszerkesztő által vezetett Új Symposionnal kapcsolatos, melynek magam is szerkesztőbizottsági tagja voltam, így nem véletlenül ismerhettem magamra és más szerkesztőtársaimra a jelentések egy részében, még ha a megfigyelt célszemélyek közvetlenül nem is mi voltunk, hanem a velünk kapcsolatban lévő magyarországi írók és más értelmiségiek, köztük prominens akkori ellenzékiek.
A Kádár-rendszerben az Új Symposion lényegében 1960-as évektől, mondhatni, a folyóirat kezdeteitől fogva a magyar állambiztonsági megfigyelők célkeresztjében állt, de az intenzív érdeklődés különösen Csehszlovákia 1968-as megszállása után fokozódott. Egy „Sárdi” fedőnevű titkos megbízott 1971-ben ötoldalas jelentésben részletes elemzését adta az „első nemzedék” által szerkesztett Új Symposion eszmei és politikai irányvonalának, összefüggésben annak a magyar értelmiségre gyakorolt „negatív” hatásával, s megállapítja, hogy a lap „politikai frazeológiája” voltaképpen „csak az imperialista fellazítás számára használható” és a csehszlovákiai kontextusban „a szocialista tábor gyengítését jelenti”. Elemzését részletesen idézi Szőnyei Tamás a magyar állambiztonsági szolgálat és az irodalmi élet kapcsolatát bemutató Titkos írás című munkájának második kötetében, emellett bemutatja az Új Symposion iránti folyamatos, Tolnaiéktól a Sziveri-nemzedékig kiterjedő állambiztonsági érdeklődést is. (Mellesleg – az első kötetben – felfedi „Sárdi” kilétét is.)
Amíg az Új Symposion első nemzedéke iránti magyar állami bizalmatlanság tekintetében a csehszlovákiai politikai válság és az arra adott válasz játszotta a legfőbb szerepet, addig a Sziveri nevével fémjelzett szerkesztőségünk esetében a lengyel Szolidaritás iránti szimpátiánk, nem különben magyar ellenzéki szerzők szerepeltetése volt a kulcskérdés.
Ezt támasztja alá a BM III Főcsoportfőnökség operatív Koordináló, Ellenőrző és Titkársági Osztálya által szigorúan titkosnak és különösen fontosnak minősített 247. számú, 1981. november 18-ai keltezésű napi operatív információs jelentése, illetve annak alább idézett pontja is. (Az ÁBTL által „kifehérített” neveket xxxxxx-szel jelölöm.)
A NOIJ-t, melyet 8 példányban fénymásoltak, és amelyet „Miniszter elvtársnak” és „Államtitkár elvtársnak” terjesztettek fel, Vagyoczky Béla rendőr alezredes osztályvezető írta alá és Karasz Lajos rendőr altábornagy miniszterhelyettes hagyta jóvá.
4. / Az elmult napokban xxxxxx fn. [fedőnevű – Cs. B. megj.] célszemély meghivására hazánkban tartózkodott az Uj Symhosion [sic!] cimü jugoszláv folyóirat szerkesztő bizottságának három tagja.
Kérésükre xxxxxx és xxxxxx tájékoztatást adott a „belső ellenzék” helyzetéről, a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos állásfoglalásukról.
A vendégek felajánlották segitségüket a jelenlevők irásainak jugoszláviai megjelentetését illetően. Az eszmecserén több, bizalmas nyomozás alatt álló személy is részt vett.
Az információ megbizható, ellenőrzött.
Intézkedés: - folytatják a bizalmas nyomozást;
- fokozatosan ellenőrzik a jugoszláviai kapcsolatokat
/III/III/
A találkozón két szerkesztőtársammal magam is ott voltam, s a résztvevők többségére is pontosan emlékszem. Hogy megfigyelőink milyen módon jutottak az információkhoz, beszervezett ügynök vagy Eörsi István „fedőnevű célszemély” lakásának lehallgatása útján, arról egyelőre nem rendelkezem semmilyen információval.
