2024. június 14., péntek

Kicsiben is pompásak

A bajsai Damján Zsolt maketteket készít, betlehemet alkot, könyveket ír

A közösségeket összefogó, a mozgatóerőt biztosító lendület nemcsak a nagyhangú, karakán vezéregyéniségek rátermettségén múlik, hanem a csendes, de annál erősebb tartópillérek helytállásán is. Ők kérdés nélkül tudják és teszik a dolgukat, nem függnek másoktól, a folytonos visszahúzást okozó rombolók karcoló szavától. Mit sem törődve a negatív erőkkel, előre tekintenek, és gondolkodás nélkül belevetik magukat egy újabb kihívásba, örömteli kalandba, amivel egyúttal gazdagítják a velük, a mellettük élőket, de a tágabb közösségüket is.

Damján Zsolt szolgálata a bajsai, a bácskossuthfalvi és a pacséri katolikus hívek számára pótolhatatlan, hiszen amellett, hogy kántorként, harangozóként és sekrestyésként áll helyt, a hatáskörébe tartozó irodai tevékenységgel is megbirkózik, ha a helyzet úgy hozza. És ez nem minden, hiszen időt és erőt nem sajnálva az egyházaknál talált kortörténeti dokumentumokat összeválogatta, rendszerezte. Aztán ezt alapul véve megjelentetett egy-egy, a plébániák múltját feldolgozó, szövegileg és képileg is igényesen összeállított könyvet. Emellett olyan hobbit választott magának, aminek csodájára járnak katolikus hívők, más vallásúak, de gyülekezeten kívüliek is. Betlehemet készített, aztán működő óraművekkel megalkotta a három falu katolikus temploma makettjeit, majd legutóbb a bajsai Zákó-kastély rekonstruált alakja kelt életre a kezei által.

– Bevallom, rendkívül türelmetlen embernek tartom magam, de makettezés közben ez a tulajdonságom, úgy érzem, elillan. Elképzelem a kész makettot, hogy milyen szép lesz, és akkor erőt kapok a folytatáshoz. Talán harminc évvel ezelőtt még kedves emlékű nagyapámmal készítettünk egy kis makett templomot. Emlékszem rá, hogy szerelt bele egy kis hangszórót, amit rákötöttünk egy 70-es évekből származó, Németországból kapott, mikrofonnal is rendelkező, nyakba akasztható magnós rádióra. Előtte felvételeztük a bajsai harangszót. Ez után vettünk egy Insa vekkerórát, és időzítős szerkezetet állítottuk rá úgy, hogy délben „harangozott”. Idő közben húgom családjának az otthona lett a nagyszülői fészek, és legnagyobb bánatunkra néhány évvel ezelőtt több más számunkra értékes családi emlék mellett ez a templomocska is a lángok martaléka lett. A tűz nyomán keletkezett veszteség és hiányérzet terelt abba az irányba, hogy újra foglalkozzak gyermekkorom egyik kedves emlékével. A biztatást és a támogatást kedves építőmérnök unokatestvéremtől, Harkai Katinkától kaptam meg, akinek felvetettem az ötletemet. Először a legkisebb kihívásnak tűnő, külsejében építészetileg a legegyszerűbb pacséri templommal kezdtem, annál is inkább, mert annak megtaláltam a tervrajzát is – kezdte a beszélgetést Damján Zsolt, majd az iránt érdeklődtünk, hogy milyen eszközökkel és alapanyagokkal dolgozott.

– Szinte minden makett újrahasznosított alapanyagból készült el. A pacséri templomhoz például egy régi, jobb időket is megélt szekrényt használtam fel. Pontosabban a hátulját, ami még a régi, békebeli, minőséges „lezonit” felhasználásával készült egykor, majd született újjá templommakett formájában. Az első munkám volt igazából a legnagyobb kihívás is, hiszen gyakorlatilag minden mozzanatot hosszas gondolkodás, kísérletezés előzte meg. Többször voltam kénytelen belátni, hogy az, ahogy én elképzeltem, az nem a járható út. Például az ablakok közötti díszítést, azt gondolván, hogy majd időt nyerek, egyszerűsíteni szerettem volna azzal, hogy gipsz formába öntöm és helyezem fel. Sajnos ez, mint kiderült, nem volt kivitelezhető, átáztatta a fa elemeket. Kénytelen voltam fából kivésni, smirgli papírral befejezve a finom munkálatokat – hallhattuk, majd a kántor úr már nevetve mesélte, hogy a pacséri makett híre gyorsan kitudódott szülőfalujában, és sokaknak nem tetszett, hogy miért nem a bajsaival kezdte. Hogy békesség legyen, gyorsan belefogott annak is a kicsinyített másába.

– A makettjeim minden részlete méretarányos. Ami a valóságban egy méter, az a maketton 3 cm, vagyis a makettokhoz képest az eredeti 33-szor nagyobb. A pacsérihoz hasonlóan a bajsai templom készítésénél is szerencsém volt, mert rendelkezésemre álltak a korabeli tervrajzok. A bácskossuthfalvi templom tervei viszont sajnos elvesztek. A méretei lejegyzetelésében szakmabeli unokatestvéremtől kaptam nagy segítséget. A bácskossuthfalvi templom esetében még azt kell tudni, hogy a 60-as években nagyobb felújításon esett át, amikor is olyan fajta építészeti anyaggal vonták be a falait külsőleg, mint a szabadkai székesegyházat. Ennek a kemény bevonatnak az az előnye, hogy ellen áll az idő vasfogának, viszont sajnos mielőtt felhelyezték volna, leverték a régi díszeit. Egyik alkalommal találtam egy még korábbi felújításkor készült 1914-es képet, amin még ablak körüli kerettel lehet látni, ezt a fotót kinagyíttattam, majd a makettet ezekkel a részletekkel dolgoztam ki – hallhattuk, és elérkeztünk a legutóbbi munkájához, a bajsai művelődési élet egykori, és remélhetőleg jövőbeli színhelyének, a 2000-ben leégett Zákó-kastély közelmúltban elkészült makettjének az elkészítéséhez.

– A művelődési egyesületből kaptam azt a sugallatot, hogy készítsem el a 19. század első éveiben készült bajsai kastélyt is. Először túl nagy kihívásnak tartva ódzkodtam tőle. Nagynak is véltem, meg ugye több mint húsz éve már, hogy leégett, és habár korábban gyakran fordultam meg a falai között, de már nem is igazán emlékeztem rá. Csakhogy minél inkább idegenkedtem a gondolattól, annál többször járt a fejemben. Közben láttam a felújítási terveket és régi fotókat, ami szerint körülbelül a 70-es évekre kialakult változatára szeretnék „feléleszteni” a Községközi Műemlékvédelmi Intézet határozata értelmében, és nem az 1974-es átépítést követőre. És rendkívüli módon elkezdett foglalkoztatni az elkészítésének a kihívása, míg végül ráálltam. Amennyiben sikerül a bajsaiak régi álmát megvalósítani, akkor visszakerül a régi vaskapu a gazdatiszti lakás és a kastély közé, így én is ezt az elképzelést készítettem el. De volt olyan apró részlet is, amit kihagytam, a tetődíszeket például. A színét illetően is Katinka volt a segítségemre, illetve egy piktor javaslatára alakítottam ki a tetőszerkezetek természetesebbnek ható színárnyalatait – hallhattuk, majd az iránt érdeklődtünk, hogy hogyan alakult a makettok készítésének a többi munkafolyamata?

– A régi, fából készült elemekkel dolgoztam, mint ahogy Magyarországon beszerezhető vékony, fa lemezből gyártott evőeszközöket is felhasználtam utóbb. Mivel a korábbi makettokhoz is régi, minőséges alapanyagot kellett fűrészelni, alakítani, ezért a nálunk beszerezhető lombfűrész élek nem bírták a terhelést. Most ugyan az anyaországból kaptam ígéretet jóféle élekre vonatkozóan, de munka közben óvatosan kellett a lombfűrésszel bánnom. Mint ahogy jófajta ragasztót sem találtam idehaza. Felfedeztem magamnak háromféle gyufát, amit sikerrel be tudtam építeni, illetve fagylaltpálcát is használtam, valamint kerekre faragott fogpiszkálót, ez utóbbit „tipliként”. A kastélyra 400 munkaórát fordítottam – tette hozzá Damján Zsolt halvány mosollyal, de csillogó szemekkel. Mint ahogy arról is mesélt, hogy sokat gondolkodott azon, hogy oldja meg a vaskaput, amit 1974-ben ugyan eltávolítottak a helyéről, de szerencsére egy rajz segítségével le tudta lesni a részleteit, majd gyufa és sperlemez felhasználásával elkészíteni.

– Ehhez a munkafeladathoz már beszereztem Szegeden egy gravírozó gépet, illetve egy pirográf felszerelést. A kapu tetejét forró víz felhasználásával hajlítottam meg. Nem volt egyszerű a kerítésfal oszlopainak a kalapjait sem megformálni, azokat gipszből öntöttem ki gyertyából készült formát alapul használva. A tetőcserepeket egyenként készítettem el. A templomokhoz, amíg nem volt lehetőségem gravírozni, addig papírból vágtam ki méretarányosan az elemeket. Makettjaimon minden egyes cserép egyenként került a helyére, majd befestettem olajfestékkel. Egy toronyóra-karbantartással foglalkozó ismerősöm segítségével tudtam az órák számlapjait elkészíteni, és egyszerű, a kínai üzletben beszerezhető óraszerkezettel oldottam meg a működésüket – hallhattuk a kántor úrtól, aki azt is elárulta, hogy a templomok makettjeit a három falu templomaiban lehet megtekinteni, a kastély pedig a bajsai falukarácsony keretében mutatkozik be a helyi közösségben. Karácsony tájékán a bajsai gyerekek nagy örömére méretes betlehem is díszíti a templomot, ami szintén Damján Zsolt keze ügyességét dicséri.

– Az első bajsai betlehemet 2000-ben készítettem el gipsz felhasználásával. Sajnos az balesetet szenvedett, illetve eltöredezett. Ezt követően egy kicsit nagyobb betlehemet készítettem, de elszámoltam magam a méreteivel. A templomban ugyanis elfér, de a későbbi tárolását nem tudtuk megoldani, így év közben sérüléseket szenvedett az is. Szerettem volna kisebbet, praktikusabbat készíteni, de azt a határozott kérést kaptam, hogy javítsam meg, és majdcsak lesz neki helye. Így az idei karácsonyt megelőző időszakot ezzel a munkával töltöttem. Pacsérra is készítettem egy kisebb betlehemet, a jövőben pedig a bácskossuthfalvi gyerekeket is szeretném eggyel megörvendeztetni. Aztán, ha lehetőségem lesz rá, szeretném a pacséri és a bácskossuthfalvi temetőkápolnák kicsinyített mását is elkészíteni – tudtuk meg a kántor úrtól, aki korábban mindhárom katolikus templom és közösség múltját feldolgozta, és könyv formájában meg is jelentette. Az már csak mellékesen jut a tudomásunkra, hogy a saját költségén.

– A bajsait írtam meg először, és mindhárom faluban az adta a motivációt, hogy el voltak hanyagolva az egyházi archívumok. Bácskossuthfalván például a karzaton kapott helyet egy befalazott, légmentes helyiségben. Pacséron a parókia egyik utolsó szobájában voltak a papírok rendszertelenül, borzasztó körülmények között. Látva azt, hogy ha ez így marad, a dokumentumok az enyészeté lesznek, rászántam magam az egyik télen, és kiválogattam őket. Az egyik csoportban a kántorlakásra, a másikban az iskolára, az egyházközség pénzügyeire, a társulatokra vonatkozó információkat választottam külön, majd helyeztem el tároló dobozokban felcímkézve. A munkafolyamat során automatikusan jegyzeteltem is, mivel ez szükséges volt ahhoz, hogy magam is követni tudjam a dokumentumokat és a tartalmukat. Immár egy-egy száraz szekrényben kaptak helyet a papírok, a jegyzetek alapján pedig könyv készült. A pacséri és a bajsai Historia Domust megtaláltam, sajnos a bácskossuthfalvit nem, de a Kalocsai Egyházi Levéltárból nagyon sok értékes információhoz jutottam mindhárom falut illetően. Ezt pedig sikerült összegezni, majd papírformába öntve megőrizni a jövőnket jelentő, érdeklődő ifjúság számára – mondta végül Damján Zsolt, akinek a bajsai katolikus egyházról íródott kiadványát 2009-ben mutatták be szülőfalujában. A 2010-ben kiadott pacséri, és a 2018-ban kiadott bácskossuthfalvi könyveket egyenlőre még nem sikerült ünnepélyesen megismertetni a közönséggel, illetve a közösségekkel.