Felemelő élményben lehetett része a közönségnek augusztus 27-én, a temerini Lourdes-i Boldogasszony-vikáriatemplom kertjében, ahol hét év után újra felcsendült a Szentegyházi Gyermekfilharmónia tagjainak hangja. A száz énekesből és negyven zenészből álló gyermekegyüttes felnőtteket megszégyenítő fegyelmezettséggel, gyermeki báját és tisztaságát megőrizve adta elő a csaknem kétórás programot, amelyet a közönség szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott. A Szentegyházi Gyermekfilharmónia negyvennégy éve működő, nemzedékeket összekötő közösség, Székelyföld egyik legismertebb kulturális nagykövete. Legfontosabb eseményként nyári turnéjukat jegyzik, amikor több országot és várost érintve adják elő a minden évben változó, tematikus programot. Az idén Romániában, Bulgáriában, Szerbiában és Magyarországon léptek fel. A különböző korú, zömmel általános iskolás gyerekekből álló együttes második alkalommal érkezett Temerinbe, ez volt a turné egyetlen szerbiai vendégszereplése, amelyet egy régi, személyes kapcsolatnak köszönhettek a helyiek. Kókai Orsolya temerini diákként kapcsolódott be a Fili 2011-es, Gyermekhangok Európáért elnevezésű útjába. Az akkor született barátság hívta életre a két temerini találkozást. Haáz Sándor alapító karnagy szerint A Hunyadi nyomában című idei balkáni turné egyik legfontosabb állomása volt a dél-bácskai kis település, ahol ritkán tapasztalható odaadással, összefogással és előkészületekkel várták az együttest. Haáz Sándorral és a filisekkel a temerini templomkert árnyas fái alatt beszélgettünk.
Haáz Sándor negyvennégy éve vezeti a gyermekfilharmóniát (Fotó: Ótos András felvétele)
Életforma és közösség
Haáz Sándor 1978-ban került zenetanárként Szentegyházasfaluba. A kis fúvós zenekar mellé vonósegyüttest szervezett, majd az 1982-es tanévzárón a két zenekar és a százfős gyermekkórus együtt adta elő Beethoven Örömódáját. Ekkor született meg a Gyermekfilharmónia. Azóta több mint ezren fordultak meg a Filiben, amely zeneiskola és szakembergárda nélkül nőtt nemzetközileg ismert együttessé.
– Negyvennégy év alatt kialakultak a praktikusság, az egyszerűség, az olcsóság és a működtethetőség módszerei. Nálunk nincs zeneiskola, nincsenek szakemberek; majdnem egyszemélyes próbálkozás ez. De egy kórust, zenekart a taps és a közönség tart fenn. Azért vannak a turnék, hogy minél több helyen mutatkozzunk meg, és felépítsük azt a nevet, arculatot, amit ma is képviselünk, hogy van Gyermekfili.
Az egészhez hivatástudat és csak azért is magaviselet kell. Szerencsére olyan ősöktől származom, akiktől azt tanulhattam, hogy nincs lehetetlen, furfanggal, tehetséggel és munkával kivitelezhetők a dolgok. Isten éltesse annak a miliőnek az emlékét, ahol születtem és máig élek.
A Fili működését leginkább a szakácsművészethez hasonlíthatom. Eldöntöm, mit főzök, összeszedem az alapanyagokat, előkészítem, megfőzöm. A turné már a tálalás és a lakoma. Ha ennyi gyermekkel kihúzzuk a lábunkat otthonról, sikeresnek kell lennünk: ügyes, csillogó szemű követei Székelyföldnek. Amit felszolgálunk, legyen tiszta, hiteles, dinamikus, és ha gyermekekről van szó, a repertoár is legyen gyermekszerű. Nálunk a bemondó is tizennégy-tizenöt éves gyermek. Fontos számunkra, hogy koncert közben ne csak a műveket ismertessük, hanem elmondjuk azt is, honnan jöttünk, kik vagyunk, mit akarunk.
Régi módszerek, új nemzedékek
A közel öt évtized alatt rengeteget változott a gyermekeket körülvevő világ. Kevesebb a családi együttlét, még kevesebb az együtt éneklés. Ritkább a közösen végzett munka, a képernyő pedig a mindennapok legszükségesebb eszközévé vált. Haáz Sándor azonban arra épít, ami szerinte nem változott: minden gyermek szeretne jó és sikeres lenni. A Fili vezetője szigorú, de fegyelme humorral társul, a közösség pedig a bizonytalanabbakat is magával sodorja.
– Nem igaz, hogy valaki gyökeresen rossz vagy gyökeresen jó. A környezet és a pillanat sok mindent meghatároz. Ezek a gyermekek egy csomó mindenben jobbak nálunk, például a kütyüket fantasztikus gyorsasággal és ésszel használják. Ezt el kell ismerni. De a telefon és az internet nem ad olyan mély örömöt, mint a közösségi lét vagy az éneklés.
A gyermek szeret sikeres lenni, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az előadás utáni taps: az állva taps, a visszataps, a vastaps. Azért viszont rengeteget kell dolgozni. Olyan műsort kell összeállítani, amelyben mindenki megtalálja a maga hangját és értelmét. Amikor a gyermek egy ekkora közösség részeként megérzi a közönség csodálatát, szinte megdicsőülve jön le a pódiumról. Ez a katarzis többet ér, mint bármilyen sikeres játék a telefonon. Utána nem kell imádkoznom, hogy jöjjön próbára.
A turné sem iskolakirándulás. Picurkától az egyetemistáig kilenc–húszéves fiatalokat zárunk össze egy buszba, sokszor tíz órára. Viccmondó verseny, nóta és naplófelolvasás tölti ki az utat. A naplót kézzel kell írni, rendes betűkkel. Nem fogadom el az e-naplót, mert az elvész, a papír viszont száz év múlva is megmarad. A filisek minden turné állomásáról leírják, milyen család fogadta őket, hány kutya van, mit dolgoznak a szülők, mennyibe került a benzin. Így tanulják meg észrevenni a világot és egymást.
A templomkertben megtartott koncertnek különleges hangulata volt (Fotó: Ótos András felvétele)
Hunyadi nyomában
Az idei körút gondolatát a közelmúltban a televízióban bemutatott, Hunyadi Jánosról szóló sorozat adta. A Fili vezetője fontosnak tartotta, hogy útközben ne csupán hangversenytermeket keressenek fel, történelmi helyszíneken próbálta közel hozni a gyermekekhez a nándorfehérvári diadalt, Kapisztrán János alakját és Hunyadi örökségét. A balkáni út Szófián át Belgrádba vezetett. Bár a szerbiai fővárosban az idén nem léptek fel, a Hunyadihoz köthető történelmi emlékhelyekhez ellátogattak, ezután érkezett a csapat Temerinbe. A szerbiai látogatást a karnagy a turné „csúcsának” nevezte.
– Izgalmasnak látszott megnézni Nándorfehérvár bástyáit, eljutni Szófiába, Bukarestbe, Vajdahunyadra, beszélgetni Dugovics Tituszról és Kapisztránról. Ezekhez az elképzelésekhez kapcsolódott Kókai Orsi meghívása, így a Hunyadi nyomában című balkáni körutunk Temerinben csúcsosodott ki. Szófiában igazi mély vízbe dobtuk a gyermekeket: a bolgár családok gyengén beszéltek angolul, mi még gyengébben, de a családok mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy elszállásolhassák a gyerekeinket. A cirill betűs, szláv nyelvi környezetre tudatosan készültünk, betűket és számokat tanultunk a turné előtt. Büszkén mondom, a kihívások ellenére egy gyerek se hagyta volna ki a körutat semmi pénzért. A szófiai nyelvtörő után Temerinben hazaérkeztünk a magyarokhoz. Még huszonnégy órája sem voltunk itt, de már fantasztikus perceket éltünk át: családi szeretetet, vendégfogadást, strandolást. Hallottam, mekkora összefogás és megpezsdülés támadt a temerini magyarság körében. Sok mindent kellett meghálálnunk az esti koncerttel.
A koncertet megelőző szentmisén is részt vett az együttes (Fotó: Ótos András felvétele)
Én is filis vagyok
A karnagy szavai mögött a gyermekek történetei rajzolják ki igazán, milyen közösség a Fili. Más-más időpontban és más hangszerrel érkeztek, de valamennyien a barátságot, az egymásra figyelést és az utazások élményét emelték ki.
– Lassan tíz éve vagyok filis. A zene közösségkovácsoló ereje miatt szeretek ide járni – mondta Márton Kristóf. – A barátaimmal régóta együtt filizünk, rengeteg szép emléket szereztünk, sok helyen jártunk, sok embert ismertem meg. Most a török dalok állnak legközelebb hozzám: más a ritmikájuk, összetettebbek, éppen ez a komplexitás teszi őket izgalmassá. Hét éve is jártam Temerinben, akkor is nagyon jó helynek ismertem meg, és most is annak tartom.
Elekes Boróka 2018 óta tag, három éve a zenekarban játszik. – Jó a csapatszellem, senkit sem közösítünk ki. Mindenki mindenkivel beszélget, segítünk egymásnak. A tanár úr annyira szigorú, amennyire kell: ekkora csapatot nem lehet vajszívvel összetartani. Temerinben nagyon kedves családokkal találkoztunk. Felszabadító volt, hogy az anyanyelvünkön beszélhettünk.
Osváth Tamás Anna ugyancsak 2018–2019 óta énekel a kórusban. – Ha valakinek problémája van, rögtön akad, aki segít. Úgy érzem, ehhez a Filihez éppen a tanár úr kell: szigorú, de a humorával mindenkit meg tud nyerni. A temerini naplómba belekerül a vendéglátó családdal töltött idő és a kézműveskedés is: gipszből készült temerini házakat festettünk.
György János 2022-ben csatlakozott, tavaly került a zenekarba. – Leginkább a közösség vonzott. Itt vannak a barátaim, a turnékon pedig sok embert és helyet megismerhetek. Nagyon jó családnál alszunk; van egy energikus kisfiuk, akit nagyon megszerettünk.
Díjakból új lehetőségek
Haáz Sándor számára a kitüntetés akkor értékes igazán, ha nemcsak őt, hanem az együttest és annak jövőjét szolgálja. A Prima Primissima közönségdíját is a Filinek tulajdonítja. A díjjal járó magas pénzösszegből a Vargyas-patak mentén, a Hargita lábánál tizenöt hektáros területet vásároltak, ahol táborhelyet, kalandparkot és akadálypályákat szeretnének kialakítani.
– A Prima Primissima közönségdíj azért különleges, mert nem csupán egy kuratórium döntése volt. A támogatásból nyolc gazdától vettünk egy összefüggő területet: erdő, mező, patak, legelő, szikla, mindenféle csoda van rajta. A Fili Prima Berekben sátortáborozási lehetőséget és kalandpályákat teremtünk. Talán a temerini kapcsolatot is továbbviheti, mert mi már másodszor ülünk a település nyakára, ideje, hogy Temerin is megmozduljon Szentegyháza felé. Évekkel korábban Kanadában is lehetett egy körutunk, az onnan hazahozott adományokból csemetekertet létesítettünk, ahol az emlékek fáit ültetjük, körülbelül száznál tartunk. Az igazi nagydíj pedig a szülők elismerése: hogy akarják, segítsék gyermekük filissé válását, és sokszor maguk is velük énekelnek, mert hajdan szintén tagok voltak. Szentegyházasfaluban azt mondják, aki egyszer ivott a Vargyas vizéből, többé nem tud elszakadni tőle. Én sem ott akartam letelepedni, mégis megfogott a víz, a táj, a Fili. Ezért a negyvennyolc évért érdemes volt.
Nyitókép: Egymást segítő közösség a Fili – állítja János Anna és Boróka (Ótos András felvétele)
