„Nem hangos munkát végzek, hanem következeteset”

A Magyar Szó működése mögött számos olyan terület áll, amely ritkán kerül reflektorfénybe, mégis alapvetően meghatározza a lap mindennapjait. A cikkek, riportok és hírek mellett ott húzódik egy kevésbé látható, ám annál összetettebb háttérrendszer: a hirdetésszervezés, az ügyfélkapcsolatok ápolása, a technikai háttér biztosítása, valamint az ezekhez kapcsolódó szervezési és koordinációs feladatok. Ezek a területek folyamatos figyelmet, előrelátást és felelősségvállalást igényelnek, hiszen működésük közvetlen hatással van nemcsak a lap gazdasági stabilitására, hanem a mindennapi munkafolyamatok zavartalanságára is. Ezen a háttérterületen dolgozik immár húsz éve Keceli Róbert, aki pályája során fokozatosan egyre nagyobb felelősséget vállalt a Magyar Szónál. Munkáját következetesség, előre gondolkodás és nyugodt határozottság jellemzi – olyan tulajdonságok, amelyek különösen fontosak egy olyan közegben, ahol a döntések gyakran nem azonnal láthatóak, hatásuk azonban hosszú távon érezhető. A hirdetőosztály vezetőjeként, valamint a technikai és szervezési feladatok egy részének irányítójaként nemcsak a számokért és az eredményekért felel, hanem egy csapat munkájának összehangolásáért is. Az Év Munkatársa elismerés a számára nem egyetlen kiemelt teljesítmény jutalma, hanem a két évtizedes folyamatos jelenlét és háttérmunka visszaigazolása. Az elismerés apropóján pályájáról, munkastílusáról, a legnagyobb szakmai kihívásokról, valamint a csapatmunka meghatározó szerepéről beszélgettünk vele.

Mit jelent számodra az Év Munkatársa elismerés, és mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad, hogy te veheted át a díjat?

– Az igazgatónő hívott fel személyesen, hogy elmondja a jó hírt. Őszintén mondom, teljesen váratlanul ért. Egyáltalán nem számítottam arra, hogy én leszek az, aki ezt az elismerést megkapja. Persze hogy jólesett, hiszen kinek ne esne jól, ha elismerik a munkáját, de bennem ez inkább meglepetésként jelent meg, nem elvárásként. Húsz éve dolgozom ennél a cégnél, és ez idő alatt inkább a munkára koncentráltam, nem arra, hogy mikor és milyen visszajelzés érkezik. Az ember teszi a dolgát, próbálja a legjobb tudása szerint elvégezni a feladatait, és közben nem igazán gondolkodik azon, hogy egyszer majd ezért külön elismerést kap. Éppen ezért hatott rám ennyire erősen ez a díj. Nagyon sokat jelent számomra. Nemcsak azért, mert hivatalos elismerés, hanem azért is, mert azt üzeni: a cég számontartja azt a munkát, amit az ember hosszú éveken át végez. Ez egyfajta visszajelzés arról, hogy amit csinálok, annak van értelme, és azt mások is látják. Annyira megérintett az egész, hogy aznap éjszaka szinte nem is tudtam aludni. Folyamatosan ezen gondolkodtam, és azon, hogy mennyi minden történt ez alatt a húsz év alatt. Amikor beszéltem az igazgatónővel, azt is elmondtam neki, hogy ezt az elismerést valóban tisztelem és nagyra becsülöm. Számomra ez nemcsak egy díj, hanem egy hosszú időszak összegzése.

Hogyan írnád le a saját munkastílusodat, amely végül ehhez az elismeréshez vezetett?

– Ha a saját munkastílusomat kellene meghatároznom, akkor azt mondanám, hogy elsősorban előre gondolkodó vagyok. Amikor kapok egy munkafeladatot, nemcsak magára a feladatra koncentrálok, hanem arra is, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha valami nem úgy alakul, ahogyan kellene. Mindig igyekszem végiggondolni, mi történik akkor, ha a munka nem készül el időben, vagy ha nem teljesen úgy valósul meg, ahogyan azt elvárják. Ez azt jelenti, hogy már a feladat elején átgondolom az esetleges kérdéseket, kihívásokat, problémákat. Próbálom előre látni, hol lehetnek buktatók, és hogyan lehet ezeket megelőzni. Ez különösen fontos az ügyfélkapcsolatokban, ahol nemcsak a saját szempontjaimat kell figyelembe venni, hanem az ügyfél gondolkodását, elvárásait, bizonytalanságait is. Igyekszem előre kitalálni az összes lépést úgy, hogy a végén az ügyfél, a potenciális érdeklődő igent mondjon az ajánlatra. Ez persze nem mindig egyszerű, de a cél az, hogy már a folyamat elején kizárjuk azokat a tényezőket, amelyek később negatív visszhangot válthatnának ki. Próbálom ezeket előre kezelni. A munkámat nyugodt hangnemben végzem. Nem szeretek kapkodni, vagy felesleges feszültséget kelteni. Ugyanakkor határozott vagyok: ha egy döntést meghozunk, akkor azt vállalni kell. Talán úgy lehetne összefoglalni a munkastílusomat, hogy csendes, de határozott, előre gondolkodó módon dolgozom.

Visszatekintve a Magyar Szónál eltöltött éveidre: mi volt számodra a legnagyobb szakmai kihívás, és mit tanultál belőle?

– A pályám során alkalmazkodnom kellett egy olyan területhez, amely új készségek elsajátítását és folyamatos tanulást igényelt. Ez azt jelentette, hogy nagyon sok mindent a gyakorlatban kellett megtanulnom. Rengeteget tanultam a kollégáktól, attól, akitől átvettem a munkát, és később saját magamtól is. Sokat kérdeztem, utánanéztem dolgoknak, olvastam, tanulmányoztam, és az internet segítségével is folyamatosan képeztem magam. Ez a tanulási folyamat nem ért véget néhány év után, hanem tulajdonképpen végigkísérte az egész pályámat. Az elmúlt húsz év alatt rengeteget tanultam, de ha egy konkrét kihívást kellene kiemelnem, akkor mindenképpen a hirdetőosztály vezetésének átvételét mondanám. Ez komoly felelősséggel járó munka. Nemcsak a saját feladataimért felelek, hanem azért is, hogy több kolléga hozzám fordul tanácsért, kérdésekért, megoldásokért. Emellett a feletteseim felé is nekem kell beszámolnom az eredményekről. Nagy eredménynek tartom azt is, hogy az elmúlt években sikerült Magyarország irányába terjeszkednünk. Kiderült, hogy Magyarországon, különösen Dél-Magyarországon is jól ismerik a Magyar Szót. Azok közül, akikkel felvettük a kapcsolatot, szinte mindenkivel sikerült valamilyen formában együttműködést kialakítani. Ez körülbelül 99 százalékos sikerarányt jelent. Ezek az együttműködések főként üdülőhelyekkel és szórakoztató központokkal valósultak meg. A cél az volt, hogy őket reklámozzuk, népszerűsítsük az újságban, miközben az olvasóinknak is értéket adunk, például belépők, nyereményjátékok formájában. Így egyszerre tudtuk erősíteni a Magyar Szót mint lapot és mint márkát.

Mit tartasz a legfontosabbnak a hirdetőosztály vezetőjeként: a teljesítményt, a csapatot vagy az emberi kapcsolatokat – és miért?

– Úgy gondolom, hogy a teljesítmény alapvető, hiszen ezért vagyunk felelősek a cég felé. Teljesíteni kötelesek vagyunk, ez nem kérdés. Ugyanakkor mindez nem működik csapatmunka nélkül. Számomra a csapatmunka a legfontosabb. A hirdetőosztályon nagyon eredményes ez az együttműködés, és erre büszke is vagyok. Annyira ismerjük már egymást a csapaton belül, hogy sokszor már a telefon csörgésekor tudom, ki hív, és milyen problémával. Már ilyenkor elkezdek fejben készülni a megoldásra. Amikor terepre járunk, amikor potenciális ügyfelekkel vesszük fel a kapcsolatot, akkor is csapatként dolgozunk. Mindent megbeszélünk, megosztjuk az ötleteinket, közösen gondolkodunk azon, hogy kit és hogyan lenne érdemes megszólítani. Ez a fajta együttműködés szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy jó eredményeket érjünk el.

Hogyan tudod fenntartani a nagy munkabírást és a motivációt a mindennapokban?

– Igyekszem tudatosan beosztani az időmet, hogy minden feladatra jusson elegendő figyelem. Az utóbbi időben új kihívásként jelent meg az is, hogy átvettem a konferenciaterem technikai irányítását. 2025-ben kerültem ebbe a szerepbe, és számomra ez teljesen új terület volt. A konferenciaterem technikai működtetése, a hangosítás, a vetítések megszervezése mind olyan feladat, amellyel korábban nem foglalkoztam. Volt ugyan betanítás, de hamar kiderült, hogy a gyakorlatban rengeteg improvizációra van szükség. Minden esemény más, a konferenciatermet igénybe vevő partnerek elvárásai is eltérőek, ezekhez pedig alkalmazkodni kell. Sokszor akkor is ezen gondolkodom, amikor éppen nem vagyok a teremben: hogyan lehetne egyszerűsíteni a rendszert, hogyan lehetne technikailag még gördülékenyebbé tenni a működést. Ez fárasztó, de egyben érdekes és motiváló is.
 

Mit üzensz a kollégáidnak, akiknek a munkája – közvetve vagy közvetlenül – hozzájárult ehhez az elismeréshez?

– Mindenkinek nagyon köszönöm, aki rám szavazott, vagy támogatta azt a döntést, hogy én kapjam meg ezt az elismerést. Úgy vélem, hogy ezt azért tették, mert őszintén így gondolták, hogy megérdemlem, és ezért hálás vagyok. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez az elismerés nem csak rólam szól. A konferenciateremmel kapcsolatos munkát, a múzeumrészleg hangosítását, a vetítések technikai megoldásait mind olyan feladatként végzem, amelyek mögött ott van a csapat támogatása is. Ezek új kihívások számomra, olyan területek, amelyekbe bele kellett tanulnom, de éppen ettől izgalmasak – zárta gondolatait Keceli Róbert.