Olvasóink közül bizonyára sokak számára ismerősen cseng Hagar, a rettenetes neve. Tudják, ő az a viking, akinek csak az evésen, iváson, lustálkodáson meg persze a csatározáson jár az esze. A képregényhős egy-egy kalandjában, valljuk be őszintén, sokan magunkra ismerhetünk, ám ezúttal csak egy epizódjára hívnám fel a figyelmet. Ha az újévi fogadalmakról van szó, ez mindig eszembe jut. A történet mindössze két részből áll, vagyis két kép alkotja. Az egyiken Hagar látható, kezében egy fából készült kupával, amelyet a magasba emel, a szövegfelhőben pedig azt olvashatjuk: Ígérem, hogy az összes hülyeséget, amit tavaly elkövettem, az idén újra elkövetem. A második képen a feleségét láthatjuk, aki odasúgja az olvasónak: Hagarnak sohasem esett nehezére az újévi fogadalomtétel.
Na de evezzünk kicsit komolyabb vizekre.
A szakemberek szerint újévkor minden második ember tesz valamilyen fogadalmat, viszont csak nagyon kevesen járnak sikerrel, kevesen vannak azok, akik 365 nap múlva arról számolhatnak be, hogy amit megfogadtak, azt sikerült is megvalósítaniuk, betartaniuk. Talán mindannyiunk agya úgy van kódolva, hogy az újévre úgy tekintsünk, mint egy új kezdetre, ami belépő egy új, reményteljes időszakba, amit még nem terhelt meg a valóság, és amibe bármit pakolhatunk, amibe minden belefér. Tiszta lappal szeretnénk indulni, és a saját jobbik énünket elővarázsolni, vagy lehetőséget adni neki a kibontakozásra. Nincs is ezzel semmi baj, ám sajnos nem tiszta lappal lépünk az új évbe, mivel a mögöttünk hagyott év, sőt évek, a múlt és a jelen is meghatározza a jövőnket, így a fogadalmak csak részben valósulhatnak meg – nem tehetünk teljesen mást, mint amik vagyunk, nem hazudtolhatjuk meg önmagunkat, azt az egyént, aki kialakult bennünk az évek során. Kisebb-nagyobb módosításokat, korrekciókat eszközölhetünk az életünkben, de nem fordíthatunk hátat a múltunknak. Éppen ezért, hogy a fogadalmaink valóra is váljanak, oda kell figyelnünk arra, hogy azok megvalósíthatóak legyenek – például ha mindennél jobban szeretünk enni, de azért az egészségünket is fontosnak tartjuk, akkor ne rögtön a diétára és a fogyásra gondoljunk, első lépésként „csak” azt fogadjuk meg, hogy kipróbálunk új és talán egészségesebb recepteket.
A statisztikák azt mutatják, hogy az újévi fogadalmak terén nem sok kreativitást mutatunk, a legtöbben olyasmit fogadunk meg, amit rajtunk kívül még millió és millió ember. A világhálón található információk szerint a legnépszerűbb fogadalmak az egészségünkre vonatkoznak, mintha ez lenne az életünknek az a szegmense, amivel kapcsolatban tisztában vagyunk azzal, hogy sok mindent rosszul teszünk, de valahogy mindig kikerül a fókuszunkból. Az ilyen fogadalmak például a fogyásra, a dohányzásról való leszokásra vagy a több és rendszeres sportolásra vonatkoznak. A testünk mellett a lelkünk egészsége szempontjából fontos dolgokat is sokszor megfogadunk – persze szem előtt tartva azt is, hogy a testi és a lelki dolgok sohasem választhatóak el élesen egymástól. A lelkünkre vonatkozóan olyan fogadalmak születnek meg, mint hogy több időt töltök a családommal, többször találkozom bizonyos ismerőseimmel, vagy éppen csak jobban odafigyelek a hozzám közel állókra, esetleg hogy megtanulok nemet mondani, és meghúzom a saját határaimat. Érdekességként megemlíthető, hogy a fogadalmak sorában a fentieknél kevesebben fókuszálnak az anyagiakra – mintha tudat alatt tisztában lennénk azzal, hogy valójában egész évben a pénzt hajszoljuk, a munkára koncentrálunk, így ha szerepel is a vágyaink között a TÖBB PÉNZ (így nagybetűkkel), nem érezzük úgy, hogy ennek eléréséhez egy fogadalom elegendő lenne, és inkább olyasmire koncentrálunk, amire talán hatással tudunk lenni. Az olyan megnyilvánulások, hogy jövőre ezt vagy azt veszek, megveszem a régen vágyott…, nem sorolható a fogadalmak közé, ezek inkább tervek vagy vágyak. Ugyanakkor például az utazáshoz kapcsolódó fogalmak a fogadalmak körébe (is) sorolhatóak. Például jövőre elutazom egy európai nagyvárosba, elmegyek nyaralni, vagy az eddiginél többet utazom – ezek természetesen egyrészt az anyagiak függvényében valósulhatnak meg, másrészt viszont sokszor csak az elhatározástól függnek.
A fogadalmakban az a jó, hogy ha sikerül betartanunk, igazi sikerélményünk lesz, ráadásul az életünk is szebbé, jobbá válhat, ha viszont nem sikerül, azt sem kell feltétlenül kudarcként elkönyvelnünk, hisz 365 nap múlva mondhatjuk azt, hogy ez most azért nem jött össze, mert a körülmények nem voltak megfelelőek, hogy nem csak rajtunk múlott, hogy sok volt a nehezítő körülmény. Éppen ezért a grandiózus újévi fogadalmak helyett inkább kisebb dolgokat, és talán praktikusabb, ha megfoghatatlanabb, ellenőrizhetetlenebb, számmal kifejezhetetlen dolgokat fogadunk meg, például hogy legalább egy kicsit jobbá válunk – ha ezt megfogadjuk, és csak egy-két lépést teszünk az eléréséért, azt már sikerként könyvelhetjük el, hisz ebben az esetben már a próbálkozás is eredmény. De ne nevessük ki Hagart se, merjünk hibázni, tévedni, csinálhatunk hülyeségeket, sőt a baklövéseinket is megismételhetjük, ha kell, többször is, hisz ha ezt követően egyszer végre sikerül elkerülnünk, már jobbá tettük önmagunkat. És csak ez számít.
Nyitókép: Ótos András felvétele
