Kitartás, mindjárt itt a január! – mondogattam szinte mindenkinek a környezetemben, aki az elmúlt hetekben arra panaszkodott, mennyire fáradt, mennyire elege van, mennyire nehezen viseli azt a megfeszített tempót, amit az év végi időszak követel meg az embertől, amikor be kell hozni a lemaradásokat, le kell zárni a folyamatban lévő dolgokat, el kell varrni az elvarratlan szálakat, miközben jó kedélyűen készülni kell az ünnepekre, ajándékokat vásárolni, családi és baráti összejöveteleket szervezni és a teendők sora szinte soha nem ér véget, na, jó, legfeljebb december 31-én éjfél előtt pár perccel, amikor megindul a visszaszámlálás, és alig várjuk a pezsgősüveg pukkanását meg a tűzijáték durranását, amelyek segítségével rituálészerűen is végérvényesen lezárjuk a magunk mögött hagyott évet, és megnyitjuk az előttünk állót, amelyhez megpróbálunk nyitottan és derűlátóan hozzáállni, hiszen ez a fordulópont mégiscsak valami újnak a kezdetét jelenti, valami újnak, ami reményeket ígér, lehetőségeket kínál és mindenféle földi jóval kecsegtet.
Persze, vannak, akik reálisabban szemlélik a valóságot, vagyis az én szemszögemből inkább pesszimistábban, és amikor kitartásra biztattam őket, folyamatosan azt kérdezték: Ugyan mitől lenne jobb a következő év? Érdemi választ persze nem tudtam adni nekik, hiszen jobbára magam is tisztában vagyok a körülöttünk zajló eseményekkel és azok lehetséges következményeivel, azt viszont mégiscsak fontosnak tartottam hangsúlyozni, hogy ha nem is hiszünk benne igazán, legalább egymástól ne vegyük el a reményt, hiszen bár valamennyien tudjuk, hogy bizonyos szempontból jobb előre felkészülni az előttünk álló nehézségekre, érdemben mégiscsak elég akkor foglalkoznunk velük, ha bekövetkeznek, már ha bekövetkeznek egyáltalán, másként állandó félelemben kell élnünk, ami akaratlanul is rányomja bélyegét a mindennapjainkra.
Az egyik kedves ismerősöm egy ilyen beszélgetésünk után azt javasolta, kérdezzük meg a mesterséges intelligenciát, mire számíthatunk 2026-ban. Sokáig ódzkodtam az ötletétől, végül mégis beadtam a derekam. Megkérdeztük. Kiderült, hogy a gazdasági kilátások tekintetében szerinte a világgazdaság növekedése folytatódhat ugyan, ám a vártnál lassabban, ugyanis egyes elemzők előrejelzései arra utalnak, hogy a globális GDP kb. 2,8 %-kal nőhet 2026-ban, ami stabil, de nem kiemelkedő ütemnek számít. Emellett különféle kockázatok is fennállnak majd, illetve regionális eltérések is várhatók, hiszen az EU például mérsékelt növekedést prognosztizál, ahol a munkanélküliség csökkenhet és a reálbérek nőhetnek.
A gazdaságot érintő jelenségek közül elsőként a stagfláció kockázatát említette, másodikként pedig azt, hogy a chip-árak növekedése miatt az okostelefon-szállítások csökkenhetnek. A technológia és innováció terén szerinte értelemszerűen a mesterséges intelligencia szerepének növekedése lehet a legmeghatározóbb momentum, hiszen úgy véli, az AI továbbra is kulcsfontosságú tényezőként lesz jelen az életünkben, növeli a termelékenységet, ugyanakkor különféle kockázatai is vannak, mind például a munkaerő-átalakulás vagy a piaci volatilitás terén. A potenciális áttörésekkel kapcsolatban azt emelte ki, hogy ha 2026-ban jelentős előrelépés történne a fúziós energia területén, az jelentősen átalakíthatná az energia- és geopolitikai helyzetet, ugyanakkor arról sem feledkezett meg, hogy a kvantum-technológiák egyre fontosabbak lehetnek a diplomácia és a biztonság területén is. A politika és nemzetközi viszonyok tekintetében a fokozódó geopolitikai feszültséget tartotta legfontosabbnak, kiemelve, egyes elemzők szerint 2026 erősebb versenyt hozhat majd a nemzetközi rendben, gyengülő együttműködéssel és növekvő humanitárius válságokkal, ugyanakkor arról sem feledkezett meg, hogy a kínai és az amerikai vezetők közötti megbeszélések 2026-ban is kiemelten fontosak lehetnek, Argentína radikális gazdasági reformjai pedig politikailag és gazdaságilag is meghatározóak lehetnek. A környezet és a klíma kapcsán azt hangsúlyozta, hogy a klímaváltozás következményeként 2026 az egyik legmelegebb év lehet a megfigyelések történetében, ami mindenképpen aggodalomra adhat okot, a legfontosabb kulturális és sportesemények közül pedig a FIFA Világbajnokságot említette, amelyet június 11-től július 19-ig rendeznek meg az USA, Kanada és Mexikó közös szervezésében.
Következő lépésként már szinte magától értetődő volt számunkra, hogy megkérjük, Vajdaságra vonatkozóan is készítsen előrejelzést. A gazdasági környezettel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a szerb GDP növekedése várhatóan pozitív lesz, ami viszonylag stabil gazdasági környezetet biztosít a foglalkoztatásnak és a fogyasztásnak is. Mindez szerinte Vajdaság számára azt jelenti majd, hogy a gazdasági növekedés lassú, de fenntartható emelkedését várhatjuk, főként a meglévő ipari és agrárszektorok fenntartásával és fejlesztésével. Kiemelte továbbá azt is, hogy a tartomány költségvetésének csökkenése szűkebb mozgásteret biztosít majd a tartományi fejlesztések, közszolgáltatások és közösségi programok finanszírozásában. Felhívta a figyelmünket arra is, hogy a mezőgazdasági támogatások az országban történelmi szintet érhetnek el, ami közvetlenül érinti a vajdasági mezőgazdaságot is, hiszen régiónkban a mezőgazdaság a gazdaság egyik húzóágazata. Ami a fejlesztéseket és az infrastruktúrát illeti, szerinte azok a jelentős infrastruktúra- és közösségi fejlesztések folytatódnak, amelyeket a szerb kormány és a tartomány közösen valósít meg, a további beruházások pedig növelhetik a foglalkoztatást és a régió versenyképességét, ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a lassabb büdzsé-növekedés miatt ezek üteme eltérhet a korábbi években megszokottól. Kiemelte továbbá, hogy a vajdasági stratégiai dokumentumok (pl. a vajdasági magyar közösség terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája) 2026-tól hosszabb távú fejlesztési terveket is tartalmaznak, amelyeknek célja a gazdaság diverzifikálása, vállalkozások ösztönzése, valamint a társadalmi és infrastrukturális kihívások kezelése a következő években, majd hozzátette, ezek a stratégiák ugyan a későbbi időszakra vonatkoznak, de részben már 2026-ban megkezdődnek. A társadalmi és munkaerő-trendek kapcsán leszögezte, a nyugat-balkáni régióban olyan általános demográfiai kihívásokkal kell szembenézni, amelyek Vajdaságot is érintik, és ez kereslet-oldali nyomást jelenthet a munkaerőpiacon, különösen a szakmunkások és a fiatalok körében. A turizmus viszont szerinte stabil növekedést mutat majd, különösen a belföldi és nemzetközi látogatók számában, ugyanis jövőre is folytatódhat az érdeklődés a térség iránt, ami munkahelyeket és új üzleti lehetőségeket hozhat a szolgáltató- és vendéglátóiparban is.
Nem is olyan rossz, mondhatnánk a már említett nyitottságunkra és derűlátásunkra alapozva, amelyek nagymértékben meghatározzák, félig üresnek vagy félig telinek látjuk-e azt a bizonyos poharat, azt azonban, hogy valóban hinnünk kell-e neki, és ha igen, milyen mértékben, egyelőre nehéz lenne pontosan megítélni. Egy év múlva talán már okosabbak leszünk ebben a kérdésben, feltéve, ha egyáltalán még emlékszünk arra, miket mondott nekünk, addig azonban marad az, ami valami újnak a kezdetét jelenti, valami újnak, ami reményeket ígér, lehetőségek kínál és mindenféle földi jóval kecsegtet, meg persze a jól bevált mondat: Mindjárt itt a január!
Nyitókép: Pixabay.com
