A fogyasztói társadalom csapdái

Adventi, karácsonyváró hangulatú rendezvényben és egy igazán tartalmas, elgondolkodtató beszélgetésben lehetett részük azoknak, akik nemrég a Vajdasági Mathias Corvinus Collegium Alapítvány szabadkai székházába látogattak. Az est vendégei dr. Nagypál Szabolcs jogász, teológus, az MCC Jog és Társadalom Műhelyének vezetője, Fenyves Krisztián teológus, az MCC Jog és Társadalom Műhelyének kutatója, valamint Horvát Ákos plébániai kormányzó, a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegye kegyhelyigazgatója volt. A beszélgetést Zakinszky Regina, az MCC Középiskolás Programjának a diákja vezette.

A rendezvény címe és ennélfogva a beszélgetés központi témája is az volt, hogy valójában mit ünneplünk karácsonykor. Az ünnepek idején a meghittség, az együttlét és a hagyományok kerülnek előtérbe, de vajon mit jelent mindez a 21. század embere számára? Le tudunk-e lassulni a stressz és a rohanás mellett? Hogyan élhetjük meg a karácsonyt úgymond hitelesen, lélektanilag is felszabadultan, a modern világ kihívásai között? Megvan-e még a valós tartalom az ünnep mögött, vagy pedig teljesen átléptünk a konzumvilágba, és már csak a fogyasztásról szól ez az időszak? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresték a választ a beszélgetés résztvevői.

A megtestesülés

Horvát Ákos szerint a válasz egyértelmű, hiszen ilyenkor a megtestesülést ünnepeljük.

– A katolikus teológia azt mondja, hogy karácsonykor Úr Jézus földre születését, az Isten megtestesülését ünnepeljük. Azt a misztériumot, ami azt mutatja, hogy Isten nem restellt lejönni közénk a Földre, és felvenni az emberi természetünket. Azt ünnepeljük, hogy Isten nem csak föntről a láthatatlanból, az elképzelt világból uralkodik fölöttünk. A végtelen a végesbe tudott jönni, le a Földre. Az Úr Jézus végig élte az emberi életet, és ezzel is példát mutatott nekünk. A teológián azt tanították, hogy a misztériumot sosem lehet kimeríteni, és ennek az ünnepnek is nagyon sok megközelítése van, katolikus vallásos vagy kevésbé vallásos szemszögből is – hangsúlyozta.

Fenyves Krisztián az ókereszténységre tért vissza, mivel szerinte a kereszténység az egyetlen vallás, amiben a transzcendens Isten testté lesz és személyesen lép be az emberi történelembe.

– Megtestesül és vállalja a közösséget az emberrel. Szent Atanáz írt a megtestesülésről. Ismertté vált idézete, miszerint Isten emberré lett, hogy az ember megistenüljön. Ezt természetesen nem szó szerint kell érteni, de valamiképp arra irányult ez a megtestesülés, hogy a gyökeréhez vezesse vissza az emberiséget, hidat építsen Isten és ember között, és a bűntől megszabadítsa az embert – magyarázta.

Nagypál Szabolcs a test lényegéről beszélt, ugyanis – ahogyan fogalmazott – a megtestesülésben benne van a test szó is.

– A kereszténység – különösen más világvallásokkal összehasonlítva –, a testnek is különös jelentőséget tulajdonít. Az ember hármas rendszerből áll, ez a test, a lélek és a szellem. A kereszténység istenközpontú vallás, a teremtett világon belül pedig emberközpontú, mert az embernek különleges, kivételezett szerepe van. Deizmusnak hívják azt az elméletet, miszerint Isten nem törődik a világgal. Megteremti és magára hagyja. Különösen a felvilágosodás idején volt elterjedt ez a gondolat. A karácsony viszont egy lázadás, ennek ellentmondása. Isten igenis törődik ezzel a világgal, méghozzá gyökeresen, forradalmi módon – fejtette ki.

A történelem és a vallás

Az est folyamán szó volt arról is, hogy vajon szétválik-e a történelem és a vallás, vagy sem. Horvát Ákos elmondta, sokat beszélget a gyermekekkel annak érdekében, hogy tudják-e mit ünneplünk bizonyos ünnepeken.

– Szent Miklós napja előtt felkészítettem őket. Azt mondtam, ne lepődjenek meg azon, hogy a Mikulás nem az, akit a média és a fogyasztói társadalom mutat. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a karácsonyról és a húsvétról is. A mai társadalom valahogy arrafelé irányít bennünket, hogy válasszuk szét az ünnepet és a vallást. Privát személyként is megpróbáltam ebbe belegondolkodni. Elképzeltem, hogy nem vagyok pap, és akkor sem tudtam rájönni, hogyan tudnám megünnepelni a karácsonyt, mint a szeretet ünnepét, ha nem tudnám, mit ünneplek, hogy mi az alapja, a gyökere, hogy az Úr Jézus születését ünneplem. Manapság valamiféle gyökértelenítést próbálnak véghezvinni rajtunk. Arra akarnak rávenni bennünket, érjük be annyival, hogy ez a szeretet ünnepe. Azt gondolom, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az edukációra. Mondjuk el, miről van szó! – nyomatékosította, hozzátéve, ebben a folyamatban, illetve a lényeg helyes közvetítésében a médiának is igen nagy szerepe van.

Nagypál Szabolcs azt emelte ki, történelmileg homályos, hogy melyik évben és melyik nap született Jézus, sőt, egyáltalán megszületett-e, ugyanakkor rendkívül fontos kiemelni, hogy korának legjobban dokumentált történelmi személyéről van szó.

– Kereszténységen kívüli források is tanúskodnak az életéről. Akik írtak róla, üdvtörténetet akartak írni, hogy az üdvösségünk szempontjából milyen fontos dolgok történtek Jézussal. Elképzelhetetlen egy ekkora hatástörténet úgy, hogy a közepén senki sem áll, vagy csak egy mitológiai alakra összpontosul – szögezte le.

A Nyugat és a karácsony

Nem elhanyagolandó téma a Nyugat hozzáállása sem a karácsonyhoz, mert ezek a hatások bennünket is jócskán érintenek. De vajon mit szeretne a Nyugat? – vetődött fel a kérdés a beszélgetés során.

Horvát Ákos szerint mindent szeretnének, ráadásul úgy, hogy az tartson minél tovább, hogy lehessen tovább ünnepelni, az ünneplés minden részlete legyen tökéletes, kiposztolható, aki pedig nem így cselekszik és gondolkodik, azt megbélyegzik, hogy rossz keresztény vagy rosszul ünneplő.

– A Nyugat elmozdította a karácsony lényegét a teljesítmény, a fogyasztás felé. Azt erőltetik az emberre, hogy minél többet vásároljon, és amit vesz, az legyen minél szebb és sokszínűbb. Régen az emberek megelégedtek egy fenyőfaággal, de arra sem feltétlenül fektettek hangsúlyt. A nagyszüleim mesélték, hogy valamikor nem is zöld águk volt, hanem egy egyszerű tüskés ág, amit esetleg befestettek, majd rászurkáltak különféle egyszerű díszeket vagy terméseket, például diót meg egyebeket, és nekik az jelentette a karácsonyfát. Manapság az van, hogy minden gyerek szobájában kell, hogy legyen karácsonyfa, sőt már szinte a kutyusnak meg a cicusnak is jár fa. Ha pedig ezzel nem egyezünk, bennünket kiáltanak ki kívülállóknak. Holott nem erről van szó. A lelkünkre kellene figyelnünk, az lenne célszerű. Ha éppen nincs fenyőfánk, vagy nincs szépen feldíszítve, attól még lehet tökéletes a karácsonyunk. Azt látom, hogy a halloweeni díszek után, rögtön felkerülnek a karácsonyi dekorációk. Már a lépéseket is elvesztettük a karácsonyt illetően. Az advent azonban még a visszafogottságról szól – magyarázta a doroszlói Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegye kegyhelyigazgatója.

Nagypál Szabolcs kifejtette, sokszor hallja azt, hogy az emberek áldott karácsony helyett kellemes ünnepeket kívánnak egymásnak, amit nem tart helyénvalónak.

– Kellemes a lábvíz – ezt mondta a tanárunk –, a karácsony pedig áldott. A kommunizmust jellemezte, hogy megpróbálták elvilágiasítani a keresztény karácsonyt. Azt mondták, ez a fenyőünnep, amikor jön a Télapó. A francia forradalom óta elvallástalanodás folyik itt, Európában. Tűnnek el a hagyományos vallások. Magyarországon a legutóbbi népszámláláson nagy visszaesést mutattak a keresztény felekezetek. Az ember viszont eleve vallásos lény, és ha nem a hagyományos vallásokat vallja, akkor azokat helyettesíti ún. világi vallásokkal. A fogyasztói társadalom is egy ilyen világi vallás. Ez azt jelenti, hogy vallásszerűen éljük meg, úgy tűnik, mintha vallás lenne. A karácsony a fogyasztói társadalom fő ünnepe lett, amihez úgymond behelyettesített rítusok is társulnak. A bevásárlóközpontokban történő véget nem érő vásárlás a „zarándoklat”. Az „áldozat” pedig az, amit időben és energiában számolva a fogyasztói ünnep sikerébe fektetünk. „Liturgikus zene” is van, például a Jingle Bells. Mindez persze nem rossz, de ha nem társul hozzá a krisztusi üzenet, amin az egész ünnep alapszik, akkor kiüresedhet, és akkor már tényleg az egész csak a fogyasztás és az anyagiasság ünnepévé válik. Másrészt viszont nem gondolom azt, hogy valaha is jól ünnepeltük a karácsonyt. Kezdve mondjuk a karácsonyfa-állítás átvett szokásától. A karácsony megünneplését mindig fenyegette valami, és ahogy teltek az évszázadok, mindig valami más. Most, a 21. században a fogyasztói társadalom teszi ezt. Lehet persze pozitívan is hozzáállni, mert jólétet mutat az, ahogyan versengünk az ajándékokkal, illetve önmagában az is, hogy a boltokban mekkora a kínálat. Ugyanakkor ez egy veszély is. A fogyasztói társadalom és a kereszténység között küzdelem folyik a karácsony lelkéért és ennek mindannyian a részesei vagyunk – hangsúlyozta az MCC Jog és Társadalom Műhelyének vezetője.

Fenyves Krisztián arról beszélt, hogy napjainkban gyakran érezhetjük úgy, mintha elvesztettük volna az érdeklődésünket és a vágyunkat is az iránt, hogy elcsendesedjünk.

– Az advent a sötétség időszaka, a lelki készülődésé, az elcsendesedésé, a várakozásé. Ebből a szempontból eltompultak az érzékeink, és ha az adventet megpróbáljuk mindazzal megélni, amit a fogyasztói társadalom próbál ránk erőltetni, akkor karácsonyra már eltompulunk. Oda jutunk, hogy túl akarunk lenni rajta. Azt kívánjuk, legyen vége a vacsorának, menjen mindenki haza és végre pihenjünk – fejtette ki az MCC Jog és Társadalom Műhelyének kutatója, hozzátéve, ha elveszítjük a lényeget, az éltető titokkal való kapcsolatot, akkor nem tudjuk megélni a karácsonyt.

A digitális kultúra és a karácsony

A digitális kultúra is nagy hatással lehet a karácsony megélésére, Nagypál Szabolcs szerint azonban rendkívül fontos, hogy ne csak a rosszat lássuk meg benne.

– Nem jó ugyan túlzásba vinni, ám a közösségi médiát is lehet jól használni. Az csak egy eszköz, ami által például segíthetünk abban is, hogy csökkentsük mások magányát, hiszen a világháló lehetővé teszi számunkra, hogy a tőlünk távol élőket is elérjük. Ezt eddig a telefon segítségével is megtehettük, most azonban már videotelefonálni is lehet. Ez is egyfajta szolgálat, hogy odafigyeljünk a magányosokra. Akik behatóbban foglalkoznak ezzel, jól tudják, hogy karácsonykor a legnagyobb az öngyilkossági arány, és ennek oka pontosan az a társadalmi nyomás, ami belénk sulykolja, hogy közösen ünnepeljünk. A közösségi médiában azt látjuk, hogy mások milyen jómódban, mekkora örömmel ünnepelnek a családjukkal. Akik pedig ezt nem tehetik meg, vagy már nincs családjuk és nincsenek barátaik sem, azokra ez teherként telepedhet rá és erősítheti a magányosságuk érzését – fogalmazott, leszögezve, ezen terhek csökkentése egy különösen fontos karácsonyi szolgálat.