A hit hívó hangja

November 11-én különleges nap virradt az óbecsei Páduai Szent Antal-plébániatemplom közösségére: harangszenteléssel egybekötött ünnepi érseki nagymisét tartottak, amelynek végén dr. Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke, metropolita megáldott és felszentelt három új harangot. Az új harangokat és a felújított, áthangolt második nagy harangot a héten, szerdán húzták fel a templomtoronyba. Ezentúl hat harangból álló együttes hangja tölti be a templom tornyát: hat különböző, mégis összhangban zengő szólam, amely egyszerre idézi a múltat és hirdeti a jövőt.

A harangszó mindig is a közösség szívdobbanása volt. Megszólal, ha imára hív, ha hálaadásra gyűlünk, vagy ha valakit utolsó útjára kísérünk. Az emberek sokszor észre sem veszik, milyen mélyen gyökerezik életünkben ez a hang: gyermekkori emlékeket idéz, ünnepeket és búcsúkat, az idő múlását és a hit állandóságát. Egy falu vagy város akkor él igazán, ha megszólal a templom harangja – mert akkor van akikért szóljon, van, aki meghallja. Az óbecsei Páduai Szent Antal-plébániatemplom tornya most teljes fényében és hangjában ragyog. A régi harangok és új társaik együtt alkotnak harmonikus, tiszta zengést, amely egyszerre méltó a hely szentségéhez és a hívek közösségéhez.

A harangok útja hosszú volt: megtervezni, öntetni, felhangolni, majd felhúzni őket a torony magasába: mindez nem csupán fizikai, hanem lelki munka is. A közösség hónapokon át készült erre a pillanatra. Ez egy olyan történet, amelyet a jövő nemzedékei is hallani fognak.

Miközben a hívek a harangszentelés és a harangok toronyba való felkerülésének emlékét őrzik, a templomban az élet megy tovább, ahogyan eddig is – csendben, rendben, odaadással. A háttérben ott van valaki, aki mindezt összhangban tartja: Simovics Balázs kántor, aki egyszerre őrzi a zenei hagyományokat, és gondoskodik arról, hogy a templom harangjai mindig megszólaljanak, amikor kell. Balázs már 12 éve az alsóvárosi templom életének egyik meghatározó alakja. Számára a zene és a hit egyaránt a szolgálat eszköze. Munkáját elhivatottsággal, zenei érzékenységgel és a közösség iránti szeretettel végzi. Ő vette fel a kapcsolatot az osztrák Grassmayr harangöntödével.

– Nem minden ember életében adatik meg, hogy harangszentelésen vegyen részt, hiszen ez valóban egy ritka esemény. Templomunkban azonban ez rövid időn belül kétszer is megtörtént. A felújított Szent István-nagyharangot, valamint az ajándékba kapott kisharangot tavaly szentelte fel msgr. Fazekas Ferenc szabadkai megyés püspök. A november 11-én megtartott, harangszenteléssel egybekötött ünnepi érseki nagymise a hívek számára is történelmi jelentőségű, hiszen először tisztelt meg bennünket látogatásával kalocsai érsek. Egykor a mi plébániánk is a Kalocsai Főegyházmegyéhez tartozott, de az iratok szerint eddig még nem járt nálunk kalocsai érsek. A három új harangot az idén öntettük a Grassmayr harangöntödében. A nagy második harangot kiküldtük az öntödébe áthangolásra, mélyíteni kellett a hangján. Templomunk tornyát most már hat harangból álló együttes hangja tölti be: a tavaly megjavított nagyharang, az áthangolt nagy második harang, a tavaly ajándékba kapott kisharang, illetve a három új harang. A templomtoronyban működő egyedülálló harangegyüttes nem csupán műszaki szerkezet és fémből öntött eszköz: dicsőség, kérés és hálaadás hordozója. A harang nem csupán a szakrális időt jelzi, hanem a mindennapok ritmusát is: figyelmeztet az elmúlásra, emlékeztet az örömre, és tiszteletet kelt az ünnepekben. Hívja az élőket, elsiratja a holtakat, és megtöri a villámokat. Büszkén mondhatom, hogy Óbecsén, Alsóvároson szólnak a vidék legszebben összehangolt harangjai – fogalmazott Simovics Balázs.

A harangoknak nemcsak egyéni hangjuk van, hanem együtt is harmóniát kell alkotniuk. Ezért fontos, hogy összhangban szóljanak: a különböző méretű és hangmagasságú harangok együttesen adják azt a jellegzetes, ünnepélyes zengést, amely betölti a templomot és a települést. A kántor elmondása szerint ha egy harang hamisan szól, az megtöri az összhangot, és a zeneiség helyett inkább zavaró hangzást kelt. A harangok „beszélgetnek” egymással. Együtt szólva nemcsak a liturgiát kísérik, hanem közösségi élményt is teremtenek: az emberek szívében is összhangot idéznek elő. A c2 hangú harang súlya 272 kilogramm. Az összes vértanú tiszteletére és az ártatlanul megölt óbecseiek emlékére öntették, méltó emléket állít azon alsóvárosi híveknek és minden óbecsei hívőnek, akit ártatlanul megöltek, és többjüket még tisztességesen el sem engedtek temetni. Az esz2 hangon szóló harang 162 kilogrammos és Koronahozó Szent Asztrik érsek tiszteletére öntették. Szent Asztrik volt az a főpap, aki a II. Szilveszter pápával folytatott sikeres tárgyalást követően hazahozta Szent István király koronáját. Ő volt annak a kalocsai érsekségnek az első érseke, amelyhez a plébánia egykor tartozott. A legkisebb harang asz2 hangon szól és 71 kilogrammos, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére öntették. Róla nevezték el azt az iskolakápolnát, amely a mai iskola helyén állt addig, amíg a templom fel nem épült. A kápolnának volt a főoltárképe a szószék mellett található festmény, amelyen Szűz Máriát és Gábriel arkangyalt láthatjuk.

– Az óbecsei Páduai Szent Antal-plébániatemplom 1902 és 1905 között épült. Akkor alakult meg az alsóvárosi egyházközség, amely körülbelül hatezer hívőt számlált. Templomunkat nem szentelték fel, csak megáldották. A harangokat 1905-ben öntötte Seltenhofer Frigyes soproni harangöntő. Ebből egy harang maradt meg, a többit valószínűleg elhurcolták a háború ideje alatt, és ágyút öntöttek belőlük. A jelenleg is szolgáló Szent István-nagyharangot 1927-ben öntötték, és 1959-ben, a villamosítás előtt megrepedt, feltételezhetően öntési hiba miatt. Akkor a repedést megállították, és még mintegy ötven évig harangoztak vele, de 2006-ban teljesen elnémult. 1981-ben Törteli Imre, az akkori alsóvárosi plébános bővítette a harangállományt, akkor három új harangot vásárolt az egyházközség egy szlovéniai harangöntödétől. Sajnos nem a megfelelő hangú harangokat öntötték, így azok nem voltak összhangban egymással. Ezekből megmarad az áthangolt nagy második harang, a két középső harang pedig a temerini Lourdes-i Boldogasszony-templomba kerül egy ottani adományozónak köszönhetően. Amikor tavaly megjavították a nagyharangot, hangoltak rajta, tehát saját magával is összhangba hozták. Hozzá igazították az ajándékba kapott kisharangot, majd ezekhez hangolták a három új harangot, illetve a nagy második harangot is. A legkisebb, történelmi jelentőségű lélekharang ugyan fennmaradt a toronyban, de már nem használjuk, ugyanis nincs összhangban a többivel – mondta a kántor.

A régi időkben harangozók húzták a köteleket, akik tapasztalatra és órára hagyatkoztak. Napjainkban azonban számos templomban automatizált rendszer működik. Így például pontban délben szólal meg a déli harangszó, nem 11:59-kor és nem 12:01-kor, ami vallási és hagyományőrző szempontból is jelentős. Bár a technika sokat változott az évek során, a harang szimbolikus és liturgikus szerepe ugyanaz maradt. A harangozónak ma is fontos feladata van: ő felügyeli a rendszert, beállítja az ünnepi programokat, és karbantartja a szerkezetet. 

– Az alsóvárosi templom harangjait 1965-ben villamosították, az elsők között az országban. Abban az időben élt itt, Óbecsén egy elektromechanikus mester, Lévai Istvánnak hívták, aki harangok és toronyórák szerelésével, villamosításával is foglalkozott. A későbbiekben is ő tartotta karban a harangokat és a toronyórát is. 1980-ban tértek át egy modernebb rendszerre, az úgynevezett higanykapcsolós rendszerre, ami a mai napig működik. Ez egy osztrák harangöntödének a szabadalma. Úgy kell elképzelni, hogy egy villanymotor mozgatja, lengeti a harangot jobbra-balra. Benne van az ütő, ami a haranggal együtt felveszi az ütemet, és üti a harangpalástot. Van egy felfutási-, egy lengési-, egy lecsengési- és egy leállási ideje. Tehát nem úgy van, hogy kikapcsoljuk, és még szól, hanem van egy fék rajta, ami megállítja a harangot a lehető legrövidebb időn belül. A templomban harangautomata működik, amely előre beprogramozottan végzi a napszaki harangozásokat, a többi harangszó pedig a modern, fejlett technikának köszönhetően egy mobiltelefonos alkalmazáson keresztül irányítható. Ez azt jelenti, hogy bárhol van az ember, a világ bármely pontján, tud harangozni, csak internet kell hozzá – közölte Balázs, aki azt is hozzátette, hogy a villamosítás nem változtat a harang egyedi hangján – a harang hangját továbbra is a mérete, formája és ötvözete adja.

Az orgona a templom egyik legfontosabb hangszerének számít, nemcsak zenei, hanem a lelki élet szempontjából is. Hangja ünnepélyessé, felemelővé teszi a szentmisét, segíti az imádságra hangolódást, és összekapcsolja a hívek közösségét az énekben. A templomi orgona a hagyomány és a hit szimbóluma is: generációkon át kísérte a fontos egyházi eseményeket, esküvőket, keresztelőket, búcsúkat. Sok helyen műemlék is, amely a helyi közösség múltját, művészi és kézműves örökségét őrzi. A kántor számára az orgona nemcsak munkaeszköz, hanem egyfajta társ is: rajta keresztül tudja kifejezni hitét, és zenei szolgálatával a hívek lelkét is megérinti. Simovics Balázs büszkén mesélte el azt is, hogy a közelmúltban egy új digitális orgonával gazdagodott az alsóvárosi plébániatemplom. Hozzátette, hogy a tervek között szerepel a templom belső terének befestése – a megújulás így lesz igazán teljes.