Kerülőúton a legkiválóbbak közé

Az óbecsei B-2-es jelzésű artézi kút csobogásának nyugtató moraját élvezem, miközben várom, hogy kezet fogjak a balneológussal. A tudomány épp oly rejtélyes számomra, mint a képviselője: dr. Klímó Attila a magyarkanizsai gyógyfürdő főorvosaként él a köztudatban. Pár nappal ezelőtt felröppent a hír, hogy az óbecsei születésű fizikoterápiás és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos jelentős nemzetközi elismerésben részesült, de a Magyar Balneológiai Egyesület által odaítélt Schulhof Vilmos és Ödön-emlékéremről is csak annyit sikerült megtudnom addig, hogy korábban csak egy külhoni magyar kapta meg, és sokszor ítélik oda más nemzetiségű szaktekintélyeknek is. Talán még soha nem érkeztem beszélgetésre ilyen kevés ismerettel – állapítom meg magamban aggódva.

Nincs azonban időm tovább rágódni ezen, hiszen az artézi kúttal szemben levő, jobb időket is megélt lakóházból kilép egy szikár férfi. Felém tart, majd határozott kézfogással a hátsó szárazkapu-bejárat felé invitál. Már mutatja is az utat: az első emeletre tartunk a kopott lépcsőfokokon. Az újrafestett ajtó mögött a kis folyosóról tágasabb, családias hangulatú nappaliba lépünk be. Itt a legkényelmesebb – mutat a házigazda a méretes fotelre. Gyorsan elhelyezkedek, hiszen már alig várom, hogy megtudjam: hogyan válik az ember fia Vajdaságban balneológussá?

Kisvártatva kiderül, hogy dr. Klímó Attila sem balneológusként kezdte a pályafutását. Saját bevallása szerint a fordulatra az 1990 évek elején került sor az életében, amikor a rohamos infláció miatt sem gyógyszer, sem recept, sőt gyakran még áram sem volt az általános orvosi rendelőjében. Akkor érezte úgy, hogy tovább kell lépnie: visszakanyarodott hát az Újvidéki Egyetemre, ahol 1989-ben diplomázott az Orvosi Karon. 1993-ban ide jelentkezett fizikoterápiás és rehabilitációs rezidensnek, három év múlva pedig már szakképesítést is szerzett. Ezt követően a Zentai Közkórházban kapott munkát: kilenc évig ott gyógyította a mozgásrendszeri betegségben szenvedőket, majd 2003-ban átigazolt a magyarkanizsai rehabilitációs szakkórházba, ahol jelenleg főorvosként dolgozik.

– Néhai Nagy Károly doktor úr, a szakkórház akkori igazgatója hívta fel a figyelmem a balneoterápiára, és az azt megalapozó tudományágra. A balneológia az orvostudomány azon ága, amely az ásvány- és termálvizek, a gyógyiszapok, a gyógygázok, valamint a klimatikai változások hatását vizsgálja. A tudományágon belül a balneoterápia azokat a kezelési módokat fejleszti, amelyek gyógyvizet, ásványvizet, gyógyiszapot vagy gyógygázt használnak a betegek gyógyítására. A vizes kezelések közé tartozik például a súlyfürdős medence, a vízsugármasszázs és a pezsgőfürdő. Ezek mind a gyógyvíz hatására alapoznak: az egyén amikor kúraszerűen, egész testtel tartózkodik a gyógyvízben, akkor nagyon jól ellazul a kötőszövet, a bőr, az izom, sor kerül az ízületi tok vérbőségére, felgyorsul a sejtanyagcsere, és valójában ezzel javítja az ízületeknek, az izmoknak a betegségeit. Stresszoldó, fájdalomcsillapító hatása van, mert beindítja a szervezetünkben lévő endogén, azaz a belső fájdalomcsillapító anyagok felszabadítását. Ez pedig öngyógyuló mechanizmust indít el. Ezt Magyarkanizsán a medencékben, a súlyfürdő medencében, a rekeszes kádakban, az egész testkádakban is a nátrium-hidrokarbonátos alkáli szénhidrogénes ásványvíz használatával érjük el. A szakkórházban gyógyiszapot is használunk pakolás formájában és gyógyiszapos medencében is. A gyógygázok viszont Vajdaságban nem szerepelnek terápiás lehetőségként. Ezeket Dél-Szerbiában a bujanovaci gyógyfürdő kínálja, ahol az egyetlen mofettánk van – a szó hallatán kikerekedhetett a szemem, a doktor úr ugyanis azonnal meg is magyarázza a számomra ismeretlen jelenséget: – Ez egy száraz szén-dioxid-fürdő. Egy mélyített helyiségben kezelik az egyéneket, ahol megfelelő csőrendszerből természetes szén-dioxidot engednek be. Ez a gáz jó vérbőséget vált ki az erekben, és elsőrangú kezelési mód az érbántalmakkal szenvedő betegségekre. Ilyen mofetta Magyarországon is van Mátraderecskén, az erdélyi mofetták pedig különösek közismertek – magyarázza a doktor úr.

Az ismeretlen megismerésének vágya eluralkodik rajtam: érdekel, hogy területeinken hol alkalmaznak balneoterápiás kezeléseket.

– A magyarkanizsai gyógyfürdő mellett Vajdaságban még négy rehabilitációs szakkórház működik: Apatinnál a Junaković fürdő, Melencén a Rusanda gyógyfürdő, Szerémségben a Stari Slankamen, valamint a redneki (vrdniki) termál gyógyfürdő. Ezek mind a valamikori Pannon-tenger üledékeiből táplálkozó vizeket használják, amelyek a föld alatti mély furatokból feljövő termálvíz jellegzetességeit tartalmazzák. A vajdasági rehabilitációs központok tehát főleg nátrium-hidrokarbonátos alkáli gyógyfürdők. Az alkáli szó ebben a kontextusban nem a pH-értékre utal, hanem az ásványi anyag összetételére vonatkozik. Ilyen szempontból a vajdasági gyógyvizek hasonló összetételűek, mint Magyarországon a dél-alföldiek. A magyarkanizsai kimondottan nátrium-hidrokarbonátos alkáli víz, az apatini és a zalánkeméni (slankameni) fürdő vize viszont egy kicsit sósabb, tehát jobban nátrium-kloridos – mutat rá a fürdőink jellegzetességére a balneológus. Közben kiemeli, hogy Vajdaságban minden gyógyvíz mélyfuratokból érkezik felszínre, amelyeket a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) elődje, a valamikori Naftagas fúratott az 1970-es években, kőolaj és gáz után kutatva: – Valamikor azt mondták az öregek, hogy ha ezen a vidéken botot szúrunk a földbe, biztos, hogy gyógyvíz fog kibuggyanni. Ez régi, falusi mondás, de van benne igazság. Magyarkanizsán például 1977-ben fúrtak először mélyre, 1100 méterről tört föl a gyógyvíz. Utána 1983-ban és 1996-ban készítettek mélyfuratú kutakat. A gyűjtőmedence hőmérséklete jelenleg 64 fokos. Természetesen mi ezt a vizet hűtjük a terápiákra megfelelő 34–36 fokra, emellett gazdasági célokra, például fűtésre is használjuk ipari vízként.

A doktor úr kitér a szerbiai gyógyvizekre is: elmondja, hogy a vajdasági mély kutakkal ellentétben az ottani gyógyvizek vagy forrásvizek sokkal alacsonyabb földszint alatti kutakból erednek: túlnyomórészt 200–300 méter mélységről törnek fel. Ugyanakkor kitér annak jelentőségére is, hogy az emberek megkülönböztessék a rehabilitációs szakközpontokat a szélesebb kör előtt is nyitva álló fürdőközpontoktól.

– Kiváló gyógyvize van a pacséri gyógytónak, a temerini Grísza-vizes medencéknek is, a palicsi wellnessfürdő gyógymedencéinek vagy az adai strandfürdőnek is. De ezeken a helyeken nincs gyógyászat. Ezt nagyon fontos megkülönböztetni – emeli ki a szakorvos, majd hozzáteszi, hogy a szélesebb nyilvánosságot gyakran megtévesztik a SPA megjelöléssel is: – Az utóbbi időben előszeretettel használják a SPA meghatározást azok a létesítmények is, amelyekben nincs balneoterápia. A SPA megjelölés eredetét viszont egyrészt a belgiumi Spa településen működő, a mai napig magas színvonalú gyógyfürdőhöz kötik, másrészt viszont egy latin mondás rövidítése. A „salus per aquam” jelentése: egészség a víz által. A SPA megjelölést tehát nem lenne szabad használni olyan wellnessközpontra, strandfürdőre vagy üdülőtelepre, ahol nincs gyógyvíz vagy gyógyiszap – hívta fel a figyelmet a doktor úr, aki jelenleg azon nyolc aktív balneológus egyike, akik Szerbiában tevékenykednek.

Szinte magától értetődik a kérdés: hogyan vált számára küldetéssé a balneoterápia?

– Miután a magyarkanizsai gyógyfürdőben elhelyezkedtem szakorvosként, dr. Nagy Károly mindig magával vitt az ilyen jellegű szaktalálkozókra, konferenciákra. Lassan rájöttem arra, hogy a szakmai rendezvényeken nem elég csak megjelenni, illik valamilyen szakmunkával is fellépni. Ettől kezdve nem volt megállás: egymás után születtek a szakmunkák, amelyeket a különböző kongresszusokon adtam elő. 2005-ben Nagy doktor hirtelen elhunyt, és a magyarkanizsai gyógyfürdő élére dr. Ágoston Ferenc került: benne is nagy támogatóra találtam. A Magyar Balneológiai Egyesület vezető professzoraival, szaktekintélyeivel pedig Kecskeméten találkoztam először 2008-ban. Akkor rendezték meg az első magyar–szerb balneológiai konferenciát, amelyen egy szakelőadást tartottam. A magyarországi szaktekintélyek és Ágoston Ferenc ezt követően javasolták nekem, hogy iratkozzak be a Belgrádi Egyetem Orvostudományi Karán a balneológia szakra – magyarázza a doktor úr, majd kérdésemre elmondja, hogy a régióban csak Szerbiában, pontosabban Belgrádban szakosíthatják magukat az orvosok a balneoklimatológia területén. Magyarországon nincs ilyen képzés. Tudomása szerint a balneológia vagy az orvosi hidrológia területén Romániában, Németországban, Olaszországban, Törökországban lehet szakképesítést szerezni Belgrád mellett.
– A szerb fővárosban az Élettani Intézetben a balneoklimatológiai tanszéket prof. dr. Tomislav Jovanović vezette. Találkozásunkkor nyugdíj előtt állt, és az volt az elképzelése, hogy olyan fiatal szakembereket kell kinevelni Szerbiában, akik országos szinten folytatják a balneológiai tudomány népszerűsítését, tanulmányozását. Az én évfolyamomon öten voltunk, hárman is szereztük a szakképesítést. Komoly szakmunkát kellett írni, amivel nagy sikert arattam. Szerbiában ugyanis csak a magyarkanizsai gyógyfürdőben alkalmaznak egy egyedülálló balneoterápiás kezelési módot, az úgynevezett súlyfürdőt. A kezelési módot dr. Moll Károly, a hévízi gyógyfürdő reumatológusa, balneológusa szabadalmaztatta 1953-ban. Amikor Magyarkanizsán épült a szakkórház Aquamarin épülete, akkor egy súlyfürdős medencével is felszerelték. A súlyfürdő valójában víz alatti gerinchúzatási módszer, amellyel a porckorongsérv és csípőbántalmakkal szenvedő egyéneken segítünk. Dr. Moll Károly mondásával élve: nagyon sok egyént megmentünk a sebészi beavatkozástól. A szakvizsgám folyamán tehát ezzel foglalkoztam: a súlyfürdő jelentőségéről a porckorongsérves betegek gyógyításában – fejti dr. Klimó Attila, aki a nagy sikerű szakvizsgával 2010-ben robbant be a balneoterápiás kezeléseket alkalmazó szaktekintélyek közé. A szakmai fejlődésében kiemeli a Magyar Balneológiai Egyesület szerepét, amely 1891-ben létesült Európa második orvosi egyesületeként, és azóta is működik. Dr. Klímó Attila 2009 óta tagja az egyesületnek, amely életműdíjként ítéli oda a Schulhof Vilmos és Ödön-emlékérmet. A magas rangú szakmai elismeréssel a testvérpár tudományos és gyógyító szemlélete előtt tisztelegnek, amely „napjaink modern fürdőgyógyászatának alapjait képezi” – olvashatő a díj ismertetőjében. Az elismerést egyébként csaknem negyven évvel ezelőtt alapította a magyarországi egyesület: évente egy alkalommal adományozzák annak a személynek, aki „a balneológia területén kiemelkedő tudományos, illetve gyakorlati tevékenységet végzett, hozzájárulva a balneológia tudományának fejlesztéséhez, hazai és nemzetközi tekintélyének növeléséhez, a kutatási eredmények felhasználásához, a magyar és külföldi balneológusok kapcsolatainak erősítéséhez”.

Dr. Klímó Attila a második külhoni magyar szakorvos, aki a november 13-a és 15-e között megtartott nagygyűlésen átvette az elismerést a hajdúszoboszlói gyógyfürdőben.

– Az első meglepetés még márciusban ért, amikor elolvastam dr. Kulisch Ágota, az egyesület főtitkára üzenetét, amelyben szerényen felkért arra, hogy fogadjam el: az egyesület vezetősége előterjesztene a díjra. Ezt tetézte dr. Kovács Csaba elnök üzenete júniusban, amelyben közölte, hogy a Magyar Balneológiai Egyesület elnöksége szavazással úgy döntött, hogy az idén kiérdemeltem a Schulhof Vilmos és Ödön-emlékérmet – mondja a doktor úr olyan mindent átitató boldogsággal, amelyet csak ritkán tapasztal még egy jártas újságíró is. Meghatódom, amikor a személyes üzenetet is megosztja velem: – Általában itthon nyitom ki a postát, amikor egyedül vagyok. Délelőttönként ugyanis feleségem, Klímó Bagi Györgyi az óbecsei földmérő hivatal okleveles jogászaként tevékenykedik. Neki újságoltam el először az örömöm: mondtam, hogy én ezt csak akkor hiszem el igazán, ha a konferencián meglátom az emberek arcát. És amikor ott megjelentem, láttam már a mosolyokat, érkeztek a gratulációk, tapsikolták a vállamat. Akkor már tényleg elhittem, hogy ilyen elismerést kaptam. A rövid köszönőbeszédemben el is csuklott a hangom... Nagyon meghatódtam – meséli most már mosolyogva a doktor úr.

Szerbia egyetlen magyar balneológusának munkásságát tavaly az International Society of Medical Hydrology (ISMH), azaz a Nemzetközi Orvosi Hidrológiai és Klimatológiai Társaság is elismerte. Dr. Klímó Attila ugyanis 2012 óta tagja az említett világszervezetnek is: tavaly Romániában tartották meg éves kongresszusukat, amelyen a szerbiai balneológus szakmai előadásának minőségét, valamint a tudomány fejlesztéséért kifejtett tevékenységét ismerték el.

– Az ISMH éves összejövetelén Szerbia megkapta a jogot, hogy 2026-ban a Koviljača gyógyfördőben házigazdája legyen a világszervezet kongresszusának. Dr. Jokić Aleksandar főigazgatóval, valamint prof. dr. Tomislav Jovanovićtyal már javában szervezzük, hogy 2026. május 13-a és 15-e között a világ balneológusait Szerbiában lássuk vendégül – jelentette be dr. Klímó Attila a hírt, amelynek hallatán egy pillanatra elnémultam. Őszinte csodálattal bámultam a szerényen berendezett munkasarokban ülő szaktekintélyre. Gratulációra nem volt szükség: elismerésem ugyanis eltörpült volna elhivatottságának nagysága mellett.