2025. november 2., vasárnap

Egy együttes, amelynek szíve Kishegyesen dobban

A feltörekvő AcoustrinX tagjaival a múltról, a jelenről és a jövőről beszélgettünk

Sok vajdasági rendezvényen hallhattuk már fellépni a kishegyesi AcoustrinX zenekart. A sokak által kedvelt és szeretett régi nagy slágerek, mint a Bikini és Edda művei fülbemászóan csengenek a fiúk előadásában, mégis keveset tudunk róluk. Éppen ezért annak szeretettünk volna utánajárni, hogy valójában kik is az együttes tagjai, illetve honnan indult és hová tart a karrierjük. A fiúk úgy fogalmaztak, mondhatni, teljesen véletlenszerűen indult az egész.

A zenekar története 2021 tavaszára nyúlik vissza, amikor Tóth Attilát, az együttes gitárosát felkereste egy sörfőzdét működtető ismerőse, aki azzal az ötlettel fordult felé, hogy szeretne egy barátkozós, italozós, élőzenés estet szervezni a sörfőzde udvarán. Az elsődleges célja az volt, hogy népszerűsítse a helyet, miközben a vendégek kötetlenül, jó zene és minőségi italok társaságában élvezhetik az estét. Attila úgy gondolta, hogy sokkal izgalmasabb lenne, ha az akusztikus gitár mellett más hangszerek is felcsendülnének, ezért megkereste régi zenésztársait, Tóth Ervint és Bacsó Józsefet, hogy csatlakozzanak hozzá. Néhány próba elteltével sikerült összeállítaniuk egy körülbelül másfél órás repertoárt. Az első közös koncertjükre mai napig úgy emlékeznek vissza, hogy remek hangulatban telt el.

– Akkor tudatosult bennünk, hogy a közös zenélésnek van jövője, főleg amiatt, mert rögtön felkérést kaptunk egy következő koncertre ugyanoda, néhány héttel későbbre. A második fellépésen még többet szerettünk volna nyújtani, így a repertoárunkat kibővítettük, és eldöntöttük, hogy ütős hangszerrel gazdagítjuk az általunk kínált zenét. Ez a felállás már valóban zenekarnak volt nevezhető. Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a zenekar ebből a kishegyesi sörfőzdeudvarból indult. Akkortájt a próbák Ervinnél zajlottak, a ház egyik szobájában, és ez jó néhány hónapon keresztül így is maradt. Ezek a próbák adták meg az alapot a későbbi fellépésekhez, hozzásegítettek minket ahhoz, hogy a zenekar formálódjon, és közben mi is még inkább egymásra hangolódjunk – emlékezett vissza a kezdetekre Tóth Attila.

Az együttes alapító tagjai kishegyesiek, illetve kishegyesi gyökerűek. Tóth Ervin énekel, Bacsó József basszusgitározik és vokálozik, ők ketten a mai napig Kishegyesen élnek családjukkal. Tóth Attila a gitár húrjait pengeti, ő azonban már Szabadkán él. Ők hárman már gyerekkoruk óta ismerik egymást, és a különböző zenekari együttműködéseknek köszönhetően már közös zenei múltjuk is van. Emellett a csapatnak van egy fiatal billentyűse, Burnát Rudolf, aki óbecsei, viszont a zenekartól függetlenül is gyakran utazik Kishegyesre, mivel a szíve ide húzza. Idén volt egy tagváltás a csapatban, ezentúl egy csantavéri származású fiatalember, Kozma Zsolt fogja püfölni a bőrt az AcoustrinX égisze alatt. A fiúk örömmel meséltek a próbákról, a fellépésekről, a zene iránti szeretetükről és mindarról, amit mindez számukra jelent.

 Hogyan jött a névválasztás ötlete?

– A kezdetekben a zenekar még inkább akusztikus hangzású volt, villanygitár helyett akusztikus gitár, billentyűk helyett hegedű szerepelt benne. Éppen ezért olyan nevet szerettünk volna választani, ami sejteti, hogy milyen zenét játszunk, és nem kelt félreértéseket. A cél az volt, hogy aki meghallja a nevet, az rögtön érezze: nem egy hörgős metál zenekarról van szó. Így született az AcoustrinX név. Az „Acoustic Strings” (akusztikus húrok) kifejezésből rövidítettük le, és az X a végén egyszerűen csak egy kis extra csavar: vizuálisan is feldobja, és kicsit különlegessé teszi. Úgy gondoljuk, ez a név kiválóan tükrözi a zenekar stílusát, hiszen közvetlen, de van benne egy kis csavar, ami megjegyezhetővé teszi. Nekünk így tökéletes.

 Milyen zenei stílust képviseltek valójában?

– A zenei stílusunk elég sokrétű, a repertoárunkban ugyanis szinte minden megtalálható. A lágyabb, közösen énekelhető daloktól kezdve a zongorás, érzelmesebb számokon át, a középtempós, táncolós dalokon keresztül egészen a pörgősebb rockzenéig. Az alapötlet az volt, hogy bármit is játsszunk, azok ismert előadók ismert dalai legyenek, olyanok, amiket a közönség is szívesen dúdol vagy énekel velünk. Fontosnak tartjuk, hogy a közönség ne csak hallgassa, hanem át is élje a zenét. Éppen ezért a repertoárunkban a magyar dalok mellett szerb és EX-YU számok is helyet kapnak, hiszen ez a mi közegünk, ez a zenei világ nőtt belénk. Volt idő, amikor angol nyelvű dalokat is játszottunk, ezek azonban az idő múlásával fokozatosan kikoptak, mert azt éreztük, hogy a közönséggel az anyanyelvű, ismerős szövegek révén lehet a legközvetlenebb kapcsolatot megteremteni. A végső cél az, hogy mindenki találjon valamit, amit magáénak érezhet. Ennek a széles skálának köszönhetjük, hogy a koncertjeinken minden korosztály jelen van, és azt is, hogy így helyt tudunk állni egy motoros találkozón, ugyanakkor egy teljesen más jellegű rendezvényen is, mint amilyen például a Borutca Topolyán.

 A hétköznapi rohanásban mikor jut időtök a próbákra?

– Mivel többünknek családja van, így nem tudunk annyit próbálni, amennyit szeretnénk, viszont amikor kell, akkor mindig szakítunk időt az egyéni és a közös gyakorlásra is. Amikor hetente vannak fellépések, akkor próbákra valójában nincs is különösebben nagy szükség, hiszen a színpad a legjobb gyakorlási lehetőség. A valódi próbák akkor kellenek, amikor hosszabb idő telik el két fellépés között. Vagy most, amikor tagcsere történt, és az újoncnak fel kell zárkóznia a többiekhez. Ez nem kis feladat, hiszen egy jó négyórás repertoárt lehetőleg rövid idő alatt be kell gyakorolnia, hogy a zenekar szintjéhez fel tudjon zárkózni. A próbák főként Kishegyesen zajlanak, a helyszín azonban változó: előfordul, hogy Ervinnél, a garázsban, máskor Józsiéknál, a házban. Korábban jártunk az akkori doboshoz is, és ez a szokás most is folytatódni fog, tehát hamarosan kipróbáljuk, milyen a csantavéri levegőn zenélni. Egyébként ennek jó hatása is van, mert más-más próbahelyszíneken másképp szólunk, másképp halljuk magunkat, és ezek a tapasztalatok is jól jönnek a különböző koncertekhez. Másfelől így a próbák hangulata is mindig egy kicsit egyedi és különleges.

 Hogyan lehet összeegyeztetni a családi életet a zenéléssel?

Nem mindig egyszerű, de lehetséges. A zenélés sok időt és energiát igényel – próbák, koncertek, utazások és egyéb zenekari teendők –, ezért fontos, hogy a család megértse, milyen sokat jelent számunkra ez az egész. Mi ebben nagyon szerencsések vagyunk, mert a családtagjaink támogatnak bennünket, és gyakran el is jönnek a koncertjeinkre. Ilyenkor ők is jól érzik magukat, részeseivé válnak annak a hangulatnak, amit mi a színpadon átélünk. Így a zene és a család nem válik külön, hanem kiegészíti egymást, ami rengeteget ad mindannyiunknak.

 Van-e valamilyen rutinotok, ami elengedhetetlen egy-egy fellépés alkalmával?

– A fellépés előtti rutinunk változó, a gitárosok többször is hangolnak, majd bemelegítenek – az előbbi kötelező, az utóbbi erősen javasolt –, vagy átnézzük a számokat, hogy minden a helyén legyen. Talán ezek nevezhetők rutinnak, ám inkább úgy mondanám, hogy ezek a lépések segítenek abban, hogy a színpadon minden a lehető legjobban menjen. Az első egy-két dal a legnehezebb: amint azon túl vagyunk, megtörik a jég és elmúlik a lámpaláz is, ha volt. Ekkor kezd igazán felszabadultan menni a dolog. Emellett próbálunk egy kis belső fókuszt teremteni, hogy teljes figyelemmel és energiával legyünk jelen a színpadon. Voltak már például 4–4,5 órás bulijaink is, ahol az egész estét végig kellett zenélnünk. Ilyenkor nemcsak fizikailag, hanem fejben is végig jelen kell lenni, koncentrálni, mert egy ilyen hosszú fellépés igazán kimeríti az embert, különösen, ha valaki nincs hozzászokva az ilyen tempóhoz. Ezek az alkalmak megtanítanak minket arra is, hogy mennyire fontos a csapatmunka, a figyelem és a kitartás, hiszen mindenki számít és minden apró részlet számít, a közönség számára csakis így lehet élvezetes a koncert.

 Vannak saját dalaitok is vagy meglévő dalokat dolgoztok fel?

– Mi elsősorban meglévő dalokat játszunk, vannak olyanok, amelyeket az eredeti formájukban adunk elő és vannak, amelyeknek új hangzást adunk. Például, ha találunk egy jó számot, ami eredetileg lassú és lírikus, akkor előfordul, hogy dobbal kitöltjük, új ritmusban játsszuk el, ami azonnal más karaktert kölcsönöz a zenének. Így a vontatott, lassú eredetiből egy pörgősebb, élvezetesebb változat születhet. Egy ideig nem is gondolkodtunk saját dalokon, az út során azonban felmerült annak az ötlete, hogy ezen a területen is kipróbáljuk magunkat. Jelenleg két saját dalon dolgozunk, és éppen a demó változataikat rögzítjük.

A céljuk az, hogy a zenekart még ismertebbé tegyék Vajdaságban (Fotó: AcoustrinX Archív)

A céljuk az, hogy a zenekart még ismertebbé tegyék Vajdaságban (Fotó: AcoustrinX Archív)

 Milyen fellépéseket tudhattok eddig magatok mögött?

– A zenekar megalakulása óta folyamatosan vállalunk fellépéseket, és nem válogatunk, ha az időnk engedi, bárhová elmegyünk, ahova meghívnak bennünket. Játszottunk már kisebb és nagyobb fesztiválokon is. Többször felléptünk a Topolyai Szármafesztiválon, valamint motorostalálkozókon, majálisokon és falunapi rendezvényeken is. Megfordultunk több vajdasági településen, hogy néhányat említsünk: Temerinben, Szenttamáson, Zentán, Magyarkanizsán, Adán, Horgoson, sőt Oromra, Bajsára, Bácskossuthfalvára, Bácsföldvárra is eljutottunk már. Volt, hogy rendszeresen meghívott minket a TSC focicsapat topolyai szurkolótábora is. Emellett többször kaptunk felkérést születésnapokra is. Összességében próbáljuk minden helyzetből a legtöbbet kihozni, és örömmel megyünk mindenhová, ahol értékelik és szeretik azt, amit csinálunk.

 Vajdaság egy kis közeg, milyen érzés, hogy sokan felismernek benneteket, amikor egy-egy rendezvény alkalmával a színpadra léptek?

– Elsősorban az tölt el igazán jó érzéssel bennünket, hogy sokfelé hívnak minket. Az év első fele kifejezetten mozgalmas volt: előfordult, hogy egy napon több koncertfelkérést is kaptunk, és nem ritkán olyan hétvégék is akadtak, amikor pénteken és szombaton is színpadra álltunk. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy ha névről nem is mindannyiunkat, látásból azonban felismernek minket, vagy a zenekar nevét említik. Jó érzés hallani, amikor valaki azt mondja: „Ismerlek titeket, láttalak benneteket játszani itt és itt…”. Ezek a visszajelzések, a mosolyok, a taps vagy akár egy-egy kedves szó a koncert után mind-mind feltöltenek minket, újabb lendületet adnak a további munkához, illetve megerősítenek bennünket abban, hogy jó úton haladunk, és van értelme annak, amit csinálunk.

 Mit jelent számotokra a zene és maga az együttes?

– A zene mindig is jelen volt az életünkben, már egészen fiatal korunk óta. Rengeteg szép és emlékezetes pillanat kötődik ahhoz, amikor egy-egy koncertre látogatva figyeltük más zenekarok játékát, és átadtuk magunkat az élménynek. Fiatalságunk egy részét a színpad előtt töltöttük, most pedig – és már egy ideje – magunk is a színpadon állhatunk, és átadhatjuk azt az élményt, amit valaha mi is megéltünk. Számunkra az együttes nemcsak a zenélésről szól, hanem arról is, hogy azt másokkal is megoszthatjuk.

 Kik a példaképeitek, akiktől szívesen tanulnátok szakmailag?
– Úgy gondoljuk, hogy mindenkitől lehet tanulni valamit. Vajdaságban is számos kiváló zenész van, akik sokat hozzá tudnának adni a tudásunkhoz vagy a zenei látásmódunkhoz. Érdemes más zenekarok fellépéseire is ellátogatni, mert mindig el lehet lesni valamit, legyen az játéktechnika, színpadi mozgás, vagy akár az, hogy miként teremtenek kapcsolatot a közönséggel. Ha pedig szerencsénk van, akkor ezekkel a zenészekkel személyesen is tudunk beszélgetni, ami mindig inspiráló számunkra. Általánosságban elmondható, hogy azok a zenekarok, vagy zenekari tagok inspirálnak bennünket a legjobban, akiktől mi is szívesen játszunk dalokat, illetve akiknek a dalai a repertoárunk részét képezik, ilyen például az Edda, a Bikini és még sokan mások.

 Milyen sikereket szeretnétek elérni a jövőben?

– A célunk, hogy a zenekart még ismertebbé tegyük Vajdaságban, és minél szélesebb körben képviselhessük azt a színvonalat és azt a hangulatot, amit a koncertjeinken igyekszünk nyújtani. Bár még nem saját dalokat játszunk, szeretnénk, ha a közönség nemcsak a zenét, hanem minket, mint zenekart is megismerne és megjegyezne. Úgy érezzük, hogy eddig Szabadka és környéke egy kicsit kimaradt, ezért a jövőben szeretnénk ezen változtatni, és ott is aktívabban jelen lenni. Fontos számunkra, hogy élőben adhassuk át azt az energiát és örömöt, amit a zenélés jelent számunkra. Hosszabb távon pedig az a célunk, hogy Vajdaság határain túl is megjelenhessünk, és olyan rendezvényeken is szerepelhessünk, ahol igazán értékelik az élő zene varázsát.

Magyar ember Magyar Szót érdemel

Nyitókép: Az együttes alapító tagjai kishegyesiek, vagy kishegyesi gyökerekkel rendelkeznek (Fotó: AcoustrinX Archív)