A természet legjavát kínálják

Magyarkanizsa község egyik legkisebb és egyik legszerethetőbb települése Kishomok, ahol talán százan, ha élnek. A régi értékeket őrző faluban szinte mindenki földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, ki kisebb, ki nagyobb mértékben. Mindössze egyetlen utcáról van szó és néhány tanyáról, amelyek szinte körül ölelik a falut, mégis, vagy talán éppen ezért, annyira otthon érezheti magát bárki, aki ide betér, amennyire csak kevés helyen a nagyvilágban. Itt látni még, hogy milyen lehetett az élet egykor, amikor még nem rohantunk egy tejfölért vagy bármilyen más apróságért a boltba, hiszen Kishomokon se bolt, se intézmény nincs. Kevesebben vannak, mint amennyien évtizedekkel ezelőtt voltak, ám azok, akik itt maradtak, tovább viszik az őseiktől tanult szokásokat, hagyományokat, művelik a rájuk hagyott földeket és fenntartják a gazdaságokat. Megtanulták megbecsülni azt, amijük van, és csavaros észjárással meg kemény munkával igyekeznek tovább is fejleszteni azt. Ékes példája a korral való haladásnak, a fejlődni akarásnak Sors Kornél, aki beleszületett a munkába, ugyanakkor mindig is törekedett arra, hogy valami újat hozzon létre a meglévőből, úgy, hogy közben ne távolodjon el őseink hagyatékától sem.

A Sors Farmon közel hetven szarvasmarha vár minden egyes nap ellátásra, itt nincs se vasárnap, se ünnepnap. Etetni, fejni, majd sajtot kell készíteni – ezt ötlötte ki a fiatalember, aki a családi gazdaságot továbbgondolta, és új lendületet is adott neki.

Sors Kornél fiatalos lendületet és állandóan mosolygós jókedvet csempészett a magyarkanizsai piacra is, ahol a sajtokat és a joghurtot lehet nála megvásárolni. Talán még az olaszországi piacokon is megállná a helyét az a látvány, ahogyan a hatalmas, friss, kishomoki kerek sajttömbből a helyszínen vág annyit, amennyit a vásárló kér. De ne menjünk olyan messzire! Minek is mennénk Olaszországig, amikor helyben is karnyújtásnyira van a kézműves termék, ami garantáltan friss, házi tejből készül, szeretettel és szakértelemmel? A kész termékig azonban hosszú út vezet, amely számtalan dolgos kéz munkáját öleli fel, hajnali ébredéseket és megannyi verejtékcseppet. Az ugyanis, hogy az asztalra kerüljön a kishomoki termék, korántsem olyan egyszerű folyamat és korántsem olyan könnyű munka eredménye. Ebben benne van a föld szagától az őseink leheletéig minden, csakúgy, mint a ma emberének kétkezi munkája. Vagyis minden, ami évtizedekre, sőt még annál is messzebbre nyúlik vissza, összekapcsolva a régmúltat a mával, mindeközben táplálva a jövőt is.

A kishomoki farmon akkor fogadott minket Kornél, amikor a reggeli munkákon már túl voltak, édesanyja azonban még a jószágok körül tevékenykedett, édesapja és bátyja pedig már a földeken dolgozott. A nyugtató tájban úgy pezsgett az élet kora reggel, hogy attól mindenki kedvet kapna a munkához, csakúgy, mint a lágy kenyérhez meg a friss sajthoz. Mi pedig meghallhattuk a történetet, ami a sajtkészítésig vezetett.

– Öt éve a Prosperitati Alapítvány start up pályázata adta meg a lendületet ahhoz, hogy nagyobb méretekben és hivatalosan is bele merjek vágni a sajtgyártásba, nem csak a család számára. Előtte már voltak próbálkozásaim, egyrészt azért, mert régóta érdekelt a dolog, másrészt azért, mert volt olyan időszak, amikor a tejgyár nem vette meg a tejet, nálunk viszont volt belőle bőven, így kezdeni kellett vele valamit – mesélte Kornél.

– Akkoriban az egyik ismerősöm, aki sajtgyártással foglalkozott, elárult néhány fortélyt, megmutatta, hogy ő hogy csinálja. Az kačkavalj jellegű sajt volt, aminek készítését el is sajátítottam, igaz, az sem volt éppen mindig zökkenőmentes. Volt, ami kinn landolt, aztán volt, ami már nem. Nagyjából fél évig tartott ez az időszak, majd a tejgyár ismét elkezdte felvásárolni a tejet, én azonban már annyira kedvet kaptam a sajtkészítéshez, hogy itthon, a család részére készítgettem ilyet-olyat, folyamatosan kísérletezgettem, tökéletesítgettem a sajtjaimat – avatott be minket a kezdetek kezdetébe Kornél, aki azért azt sem rejtette véka alá, hogy a kezdeti időszak nem volt mindig zökkenőmentes, azonban ez nem nagyon érdekelte, szeretett volna valami jót létrehozni a családnak, amiről tudta, hogy kiváló minőségű, természetes alapanyagból készül. Az ő házi tejükből az ő házi sajtjukat, ami aztán olyan jól sikerült, természetesen sok munka és kísérletezés árán, hogy onnan már nem volt visszaút.

– Amikor láttam a pályázatot, úgy éreztem, hogy itt az alkalom, amikor a sajtkészítésnek hivatalos formát is adhatunk és megpróbálhatjuk mások számára is elérhetővé tenni a termékeinket. Ehhez persze az is fontos volt, hogy a nagyszüleim, majd a szüleim is állattenyésztéssel foglalkoztak, hiszen ezáltal megalapozták számomra ezt az utat, és természetesen sokkal könnyebb is volt így, hogy a saját teheneink tejét szerettük volna feldolgozni. Az sem volt mellékes, hogy szerettem volna találni egy biztos pontot, hogy amennyiben a tejgyár ismét úgy döntene, hogy nem vásárolja fel a tejet, semmiképpen ne vesszen kárba – fejtette ki Kornél, akinek életében a sajtgyártás egyre nagyobb szerepet kapott. A tej egy részét még mindig eladják, ám jelentős részéből ma már kézműves sajt készül, a vásárlók legnagyobb örömére. Ő pedig végérvényesen itthon képzeli el a jövőt.

– A középiskolát Magyarkanizsán végeztem, nem titkolom azonban, hogy sokakhoz hasonlóan nekem is megfordult a fejemben, hogy talán külföldön kellene szerencsét próbálni. Ugyanakkor arra is gondoltam, hogy ha egy láncszem kiesne a családi gazdaságból, akkor az nagyon összeszűkítené a kört. Nem szerettem volna, hogy valakit be kelljen vonni a munkába, így inkább azon kezdtem gondolkodni, hogy mi lehetne az, amit megtehetnék annak érdekében, hogy az itthonlét jobb legyen – magyarázta Kornél, hozzátéve, a gazdaságukban jelenleg 70 szarvasmarha van, ebből 45 fejőstehén, és a családban mindenkinek megvan a maga feladata.

– A bátyámék leginkább földműveléssel foglalkoznak, amibe szüleim is besegítenek, emellett az állatokat is gondozzák, amibe pedig én segítek be, illetve a sajtkészítést is én végzem – hangsúlyozta a fiatalember, aki kérdésünkre, hogy ő-e a sajtmester, széles mosollyal és szerényen vállalta magára a titulust, majd azt is elmesélte, hogy miként alakult ki a mostani sajtkínálat és a különféle sajtok készítésének módja.

– Hosszas tanulási folyamat és rengeteg gyakorolgatás során saját receptúrát alakítottam ki. Amikor kifejjük a friss tejet, hozzáadom a kultúrát, az oltókat, várok vele egy kicsit, majd jöhet a nyújtási folyamat a mozarella jellegűeknél, a préselés a trappista jellegűeknél, ahol ezt követően háromhetes érlelés következik. Mindegyiknek megvan a saját fortélya – hangsúlyozta, az igazi titkokról azonban természetesen nem ránthattuk le a leplet, talán nem is kell, elég az a különleges ízvilág, amit a Sors-sajtok kóstolásakor élvezhetünk. A sajtok mellett kiváló joghurtot is készítenek, aminek az ízvilága semmiben sem fogható bolti társaiéhoz.

– A mi joghurtunkon érződik, hogy valóban tejből készül, a sűrűsége szinte már a tarhóéhoz közelít. A sajtok közül az ízesítettek is igen közkedveltek. Én is nagyon szeretem, ha valami újdonságot is tudok kínálni, olyat, ami még a mi tájékunkhoz közeli. Ilyenek például a füstölt, a fokhagymás, a kapros, vagy éppen a lilahagymás sajt. A füstölés eredeti füsttel történik. Az ízeket pedig én találom ki, és a család meg a barátok tesztelik – magyarázta a sajtmester, akinek elmeséltem, hogy egykor mi is próbálkoztunk otthon sajtkészítéssel, igaz, mindössze néhány liter tejből, ráadásul egészen hajmeresztő receptek alapján, amelyek között például olyan is akadt, amiben margarin szerepelt. Ezen jót derült és csak annyit mondott, hogy a jó sajthoz jó, zsíros tej kell! Nyilvánvalóan jó kishomoki tej, mert abból készül a jó kishomoki sajt: a Sors-sajt. A kishomoki tej ugyanis jó, zsíros tej, ezért is olyan jellegzetes és finom a Sors-sajtok mindegyike.

Kornélék nemcsak a piacon értékesítik a termékeiket, hanem éttermeknek is szállítanak, illetve nagyon szereti a fesztiválokat és az egyéb rendezvényeket is, ahol találkozhat és elbeszélgethet a vásárlókkal, akik mind a közvetlenségüket, mind a termékeiket igen nagyra értékelik. Kornél szerint az egyediségük abban áll, hogy a házias íz és a kézműves termék találkozik náluk, sőt mostanában azt tapasztalja, hogy a vásárlók is előnyben részesítik azokat a termékeket, amelyekről tudják, hogy honnan származik és miből készül. Kornél hetente körülbelül ötven kiló sajtot készít, és azokat is szívesen látja, akik Kishomokra érkeznek vásárolni.

– Szeretek főzni is, mivel ott is kísérletezhetek. A sajtkészítés is hasonló, hiszen itt is teljesen szabad kezem van abban, hogy újabb ízeket alkossak, ugyanakkor a piacra és a fesztiválokra járást is élvezem, mert fontosnak tartom a valódi emberi kapcsolatokat. Mindig próbálok valami újat kitalálni, a joghurtunkat is szeretném még több helyre eljuttatni. A terveim között szerepel, hogy a jövőben a teljes tejmennyiséget mi dolgozzuk fel itthon, ugyanakkor azt sem tartom rossz ötletnek, hogy még ennél is többet, hiszen az egész községben itt, Kishomokon van a legtöbb tej és a legnagyobb szarvasmarha-állomány, ami óriási lehetőségeket rejt magában. A városok is pár percre vannak autóval, tehát ez a legideálisabb környezet számomra. Itt van minden, ami az élethez kell! – szögezte le a kishomoki sajtmester.