Több mint egy évtizede nyitották meg újra az Egyházaskér és Valkány közötti szerb–román határátkelőt, amely bár kisebb kerülőt jelent, forgalmasabb hétvégéken mégis gyorsabb alternatívát kínál Magyarország felé vagy onnan vissza. Nemrég, amikor erre jártam, a szerb határőr – annak ellenére, hogy jeleztem, ismerem a környéket – részletesen elmondta, mely településeken és jellegzetességeken keresztül jutok el Csókára. Külön felhívta a figyelmemet a Kilenclyukú hídra, amely valóban jellegzetes tájékozódási pont errefelé.
Folyója, az Aranka Romániában, Arad közelében ered, és majdnem 120 kilométeres útja végén Padénál torkollik a Tiszába. A felette épült Kilenclyukú híd a szerbiai R112-es úthálózatnak része, 84 méter hosszú és 4 méter magas, legutóbb 2010-ben esett át nagyobb felújításon. Áthaladó forgalmának jelentős részét a Nagykikinda és Csóka község közötti személyautó-forgalom teszi ki, a közlekedés mellett ugyanakkor helyi kulturális emlékezeti szempontból is jelentős, hiszen szorosan kapcsolódik a térség, különösképpen a négy környező település, Kanizsamonostor, Feketetó, Egyházaskér, valamint Homokrév (Mokrin) múltjához.
AHOL VALAHA VÍZ HÖMPÖLYGÖTT
A híd története a régmúltba vész, és ez ad neki némi romantikát, historizálásra való okot. Annyi biztos, hogy az eredeti alapok építése még jóval a 19–20. századi folyószabályzások és csatornázások előtt történt. Erre A Pallas nagy lexikonában található bejegyzés is utal: [Aranka], folyó, a Maros baloldali ága, mely Temesmegyében Fönlak és Kis-Bezdin közt belőle kiszakad s eleintén az anyafolyóval párhuzamosan folyik, Szent-Miklósnál azonban DNy felé fordul s Adával szemben, a Pádé körül levő mocsarakban a Tiszába ömlik. Az Aranka, Maros és Tisza közt elterülő háromszögalaku terület nagyon posványos; 1883-ben lecsapolására az Aranka-vidéki belvízvéd- és levezetési társulat alakult, oly célból, hogy […] az Aranka kiöntéseinek kitett területek átmentesíttessenek. Vagyis nemhiába kerekítettek rajta kilenc lyukat, nagyon is indokolt volt az Arankaköz egykori lápos természeti adottsága miatt. Ehhez képest, aki mostanában az építmény alá téved, annak métereket kell gyalogolnia a bogáncsos, szikes talajon ahhoz, hogy a középső ívek egyike alatt felfedezze a nádas között keskeny sávban csordogáló vizet. Napjainkra teljesen megszűnt az összeköttetése a Marossal, amelyből egykoron a bőséges vízmennyiség miatt kiszakadt, így már régóta nem vesz részt az onnan eredő áradások levezetésében. Jelenleg az észak-bánsági síkság területén összegyűlő vizeket vezeti le szabályozott, mesterséges mederben a Tiszáig. Vízhozama tehát erősen függ a csapadéktól, a földfelszíni és felszín alatti vizektől, ezért egyes szakaszain időszakosan jelentősen csökken vagy teljesen meg is szűnik a folyása. Mondani sem kell, hogy a jelenleg zajló klímaváltozás komoly veszélyt jelent a folyóra és annak élővilágára is.
Alatta az Aranka folyó ma már alig észrevehető (Balázs Andrea felvétele)
A HÍD TITKAI: LEGENDÁK, NÉPHIEDELMEK
A szebb időket is megélt híd jelentőségét mutatja, hogy bekerült a Vajdasági Értéktárba, azon belül is a települési értéktárba, épített környezet kategóriában. Az értéktár weboldalán található leírás részletesen, hivatkozásokkal ellátva foglalkozik vele. Egyebek között olvashatunk arról, hogy a Kilenclyukú híd eredetéről eltérő álláspontok léteznek: egyesek szerint a 18. század végén épült, mások viszont még a török időkre datálják. A hagyomány Szokoli Mehmed pasát, a híres nagyvezírt tartja építtetőjének. A török vonalat valószínűleg az is táplálta, hogy a híd hasonlít a boszniai Visegrádban található, az említett pasa által épített Drina-hídra, amely egyébként Ivo Andrić híres regényében is szerepel. S ha már a hasonlóságokról beszélhetünk, nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem, hogy ez az építmény szinte mása a hortobágyi Kilenclyukú hídnak. Az ívek száma és a kőszerkezet ugyan tipológiailag összeköti őket, mégis az Alföld hídja az, amelynek története kellően dokumentált, a magyar nemzeti emlékezet meghatározó építménye, sőt az UNESCO-világörökség része is. A bánáti kilenclyukú híd ezzel szemben még a délvidéki magyarság körében is kevéssé ismert, holott történelmi jelentősége és építészeti értéke méltóvá tenné arra, hogy nagyobb figyelmet kapjon. Sajnos, hiteles forrással nem rendelkezünk a korai történetéről, ám amint azt a Vajdasági Értéktárban is megjegyzik, az Aranka hídja a 18. században fellendülő kereskedelmi kapcsolatok miatt vált egyre fontosabbá, különösen a Pest, Szeged és Temesvár közötti postautak kiépítésének idején. Ebből az időszakból már tudjuk, a kilenc boltíves, téglából épült szerkezet Müller József vállalkozó munkája.
A hídhoz gazdag néphagyomány is kapcsolódik, például az a hiedelem, hogy a hajadon lányok, ha rajta alszanak, hamarabb férjhez mennek. Az Aranka folyóhoz pedig mesés elemek társulnak, mint hogy hajdan arannyal volt teli, és itt is sejtették már Attila hun vezér titokzatos sírját, sőt arról is születtek mesék, hogy tündérek fürödtek benne nyári éjjeleken. Egy helyi legenda szerint egy fiú találkozott ilyen tündérekkel, majd a testét később rejtélyes módon találták meg, kezében arany hajszálakkal és csillogó homokkal.
Gergely József, lapunk nyugalmazott munkatársa több alkalommal is foglalkozott már a Kilenclyukú híddal, valamint az Arankaköz természeti és szociográfiai sajátosságaival. Néhány évvel ezelőtt mesélték el neki, hogy a térségben Rózsa Sándor alakjához fűződő legendák is élnek. A történet szerint a betyárnak több szeretője is volt a pusztákon, köztük a kanizsamonostori csárda özvegye, Mariska. Egy alkalommal, amikor lopott marhákat hajtottak a szegedi vásárra, Rózsa Sándor megállt a csárdában, míg betyártársa, Veszelka Imre a jószágra vigyázott. A csendőrök közben csapdát állítottak neki a Kilenclyukú hídon, ám ő a híd közepéről lóval a folyóba ugratott, így megmenekült. A történet szerint Rózsa Sándor mindig kancán lovagolt, mert az hűségesebb a gazdájához.
Szerkezetét a terület egykori lápos természeti adottságai indokolták (Gergely József felvétele)
A Kilenclyukú híd legutóbb 2010-ben esett át jelentős felújításon (Gergely József felvétele)
A „NAGY TÖRTÉNELEM” RÉSZÉVÉ VÁLNI
Az Arankaköz értékeinek kutatására, feltárására és népszerűsítésére alakult meg a Banaticum Egyesület, amely egyebek között olyan kerékpártúrát is szervezett, amely a magyar–román–szerb hármas határnál álló Triplex Confinium emlékműtől indult, és a Kilenclyukú hídnál ért véget. A túra útvonala az Aranka folyó mentén haladt, érintve azokat a kis dél-bánsági településeket, ahol a magyar közösségek máig őrzik nyelvüket, kultúrájukat és hagyományaikat. Ahogyan az egyesület a túra célját megfogalmazta, nem csupán a táj és az épített környezet megismertetésére, hanem a bánsági magyar lakosság együvé tartozásának felelevenítésére is törekedtek a közös múlt, a táj és a kulturális örökség mentén. A végpontként szolgáló Kilenclyukú híd pedig ebben a kontextusban nem csupán mérnöki emlék, hanem szimbólum is.
Fehér Viktor néprajzkutató, a Banaticum Egyesület elnöke a táj szülöttjeként különösen elkötelezett annak kulturális öröksége iránt. Az ő munkájának gyümölcse a Vajdasági Értéktárban található leírás is. Elmondta, hogy saját kutatásai nyomán első találkozása a híddal Ferenczi Imre betyárkutatásaihoz kapcsolódott, ugyanis ő írt arról, hogy a szegedi néphagyomány részeként, Észak-Bánságban a menekülő Rózsa Sándor erről a hídról ugratott a folyóba. Megismerve ezt a történetet, úgy gondolja, virtussal vegyült büszke helytörténeti múlt képe rajzolódik ki belőle.
– Mindezeknek szerepük van a helyi identitás, az észak-bánáti identitás erősítésében, és egyfajta orientációs pont is a híd meg a hozzá kapcsolódó történetek. Izgalmas volt számomra annak a feltárása, hogy különböző etnikai csoportok más-más narratívákat fogalmaznak meg a hídról, illetve a folyóról. Miközben az Arankához mindenféle történetek kapcsolódnak a magyar népi kultúrában, a szerbben népdal jelenik meg nem az Arankáról, hanem a mellette, keresztirányba folyó Đukošin folyóról. Megítélésem szerint a híd egy olyan pont, ami az Arankaköz történeti-néprajzi kistáj egyik határát és szimbólumát képezi. Másik ilyen a Triplex Confinium emlékmű. Valójában a kettő közötti terület képezi az említett kistáj központi részét. Ehhez kapcsolódik a Banaticum Egyesület keretében létrejött Aranka Menti Tájegységi Értéktár, amelyben regionális jelentőséget tulajdonított a hídnak az értéktárbizottság – magyarázta Fehér Viktor.
A néprajzkutató az értéktárban megjelent munkájában, a híd építésének eredetét övező különböző álláspontok kapcsán megfogalmazza, hogy a kutatás szempontjából nem feltétlenül a „valóság” feltárása a legfontosabb. Ebből adódik a kérdés, hogy ha a történelem hitelesen nem is követhető nyomon a híd kapcsán, miben rejlik a vissza-visszatérő történetek és narratívák jelentősége.
– Amikor a hídra és az Arankára gondolok, gyakran eszembe jut egyik kedves néprajzkutató tanáromnak, Keszeg Vilmosnak az a megközelítése, mely szerint a helyi társadalom és lakosság mindig arra törekszik, hogy a „nagy történelmet” helyi szinten is láthatóvá tegye, és ebben a kontextusban izgalmas az, ahogyan történeti mondaként akár Attila temetése megjelenik itt, a híd környékén úgy, ahogy más területein is a Kárpát-medencének. Ilyenkor a helyi társadalom a részesévé kíván válni annak a magyar történelemnek, amivel együtt meg is határozza az etnikai identitását. Ugyanerre a gondolatszálra vezethető vissza a Rózsa Sándor-narratíva is. Ezekkel együtt mi is a sajátunknak érezzük azokat a mondákat, amelyek itt, a Kilenclyukú hídon és az Aranka folyón keresztül válnak „fizikailag megfoghatóvá” – összegezte gondolatait Fehér Viktor.
Nyitókép: Az észak-bánáti híd szembetűnő hasonlóságot mutat a hortobágyival (Balázs Andrea felvétele)
