2024. július 15., hétfő

Örökre szól!

Harmincéves a temerini cserkészmozgalom

A cserkészet életforma, amely szabályok betartásán alapszik és a közösségi értékek megőrzésében teljesedik ki: szélsőségesen liberalizálódó világunkban sokak számára idegennek vagy elavultnak tűnhet egy ilyen mozgalom. A temerini gyerekek és ifjak körében mégsem érezzük tehernek a törvényeik betartását. A foglalkozásokon boldogan jelentkező önkénteseket látok, akik szívesen vállalnak munkát. Magukkal hívják a barátaikat, és játékkal jutalmazzák egymást az elvégzett feladatok után. Tisztelet csillog a szemükben, amikor megszólal az őrsvezető, aki hol dicséri, hol megdorgálja a csapatát. Mégsem érzi senki rosszul magát: mosolyogva segítenek inkább egymáson. Együtt vesznek részt a szentmiséken, közösen kaszálják a füvet a templomudvarban, és főznek ebédet a csapatnak. A kényszer ebben a közegben ismeretlen fogalom: egymást segítik át azokon a fokozatokon is, amelyek révén kiérdemelhetik a kendőiket. Ilyenkor pedig büszkék magukra és egymásra is. Feltétel nélkül, családként.

Mert valóban azok, immár 30 éve. Idén is apák keresték elő a félretett kendőiket a lányaik avatásának tiszteletére, anyák sorakoztak barna kendőkben a zöld kendős fiaik mellett. A nemzedékek éppoly büszkén viselték egyenruhájukat az április végén megünnepelt évfordulón, ahogyan a cserkészavatón is tették a múlt héten.

A közös nyársalásra is közösen készítik a tűzhelyet a cserkészek (A temerini cserkészek archívuma)

A közös nyársalásra is közösen készítik a tűzhelyet a cserkészek (A temerini cserkészek archívuma)

Szent Illés zászlaja alatt tettek fogadalmat a temerini cserkészcsapat tagjai idén is. A közösség előtt tettek tanúbizonyságot a cserkésztörvények tiszteletéről, majd büszkén fogadták az őket megillető kendőket az avatótiszttől. A gubacsokat Teleki Ervin segédtiszt, a temerini 54-es Szent Illés Cserkészcsapat parancsnoka igazította a kendőkre.

Az avatottak csillogó tekintetéből sugárzott a csapatparancsnokuk iránt érzett csodálat. Okkal, hisz Ervinnek meghatározó szerepe volt a temerini cserkészmozgalom megalakulásában. Harminc évvel ezelőtt ugyanis a között a három temerini ifjú között volt, akik segédtiszti képzést végeztek annak érdekében, hogy csapatot tudjanak vezetni.

– Nagy kihívás volt ez számunkra, hisz azok nélkül a lépcsőfokok nélkül kellett teljesíteni a kiképzést, amelyekre egyébként nagy hangsúlyt fektetünk a cserkészmozgalmon belül. A mai napig érzem a folyamatos fejlődés hiányát. A kendők megszerzése által ugyanis a gyerekek fokozatosan gyarapítják a tudásukat, érnek, és teljes élményben lehet részük. Esetemben ez a folyamat kimaradt, hisz segédtisztek kellettek a helyi mozgalom megalapításához. Azóta is próbálok a gyerekek mellett tanulni, és tartani a lépést velük – mesélte alázatos mosollyal Ervin. Elmondta azt is, hogy a temerini cserkészmozgalom két csapattal indult: a 13-as számú csapat Árpád-házi Szent Erzsébet nevét vette fel, a 14-es pedig Szent Imre herceg tiszteletére tett fogadalmat.

Az első toborzásra Magyar Dániel cserkésztiszt, a Dél-bácskai Szerémségi Cserkészkörzet elnöke is szívesen emlékezett vissza, hisz a között a több mint 60 gyerek között volt, akiket először avattak cserkésszé Temerinben.

– A templomudvarban gyűltünk össze, a szülők is elkísértek bennünket a toborzóra. Akkoriban dúlt a délszláv háború, a felnőttek kételkedtek egy olyan keresztény és nemzetileg elkötelezett mozgalom létjogosultságában, mint a cserkészet. Az iskolában is elég kifejezett volt az ellenkampány. Ennek ellenére sokan összejöttünk, és a játékos délután után még többen jöttek el az első portyára. Számomra emlékezetes maradt a kerékpártúra, mert kilyukadt a hátsó gumim, és hazafelé tolnom kellett a biciklit. De a barátaimmal együtt ez sem volt nehéz. A mi kiscserkész őrsünk négyfős volt, a fiúk egy évvel idősebbek voltak nálam. Ők már tudtak írni-olvasni, én viszont még óvodás voltam. Az őrsvezetőnk nagyon türelmes volt, helyettem körmölt, hogy nekem is meglegyen a cserkészinduló vagy a népdal, amit a foglalkozáson tanultunk. Nagyon jó kis közösségünk volt, sokat táboroztunk is együtt. Az első alkalommal csak egy éjszakát aludtunk kint, de az emlékezetes volt. Egy kétszemélyes sátorban kellett ugyanis elférnünk mindannyiunknak: egy felnőttnek és négy kiscserkésznek. A próbákat kiálltuk, így egy kis idő elteltével megkaptuk a kék kendőt – emlékezett vissza a kezdetekre Dániel.

OTTHONT TEREMTENI!

A temerini cserkészmozgalmat a kezdetektől a halála napjáig támogatta Szungyi László főesperes-plébános. A helyi lelkipásztor a telepi templom megépítését követően a mellette levő imaház használatát is felajánlotta a cserkészcsapatoknak. Ez hatalmas löketet adott a temerini mozgalomnak, amely a telepi templom építéséből is kivette a részét – hangsúlyozta a temerini cserkésztiszt.

– Az 1996-os évre is szívesen emlékszek vissza: akkoriban nagyon sokat dolgoztunk együtt azon, hogy a cserepek felkerüljenek a templomtetőre. Egyértelmű volt, hogy augusztusban itt kapjuk meg a zöld kendőket, még akkor is, ha ablakok és ajtók még nem voltak a templomon. A következő évtől azonban már az új templomban tartották a miséket, így felszabadult az imaház. A templomnak nagy kertje és hátsó udvara van, így felmerült, hogy ideális helyszínt nyújthat a cserkészfoglalkozásokhoz. Szungyi László atya támogatta az ötletet, és felajánlotta az imaházat a mozgalomnak. Ennyi év távlatából is hálásak vagyunk neki, hisz a temerinin kívül egyik vajdasági cserkészcsapatnak sincs saját otthona. Kivételes feltételek között dolgozhatunk azóta is. Az eredeti megegyezés szerint az egyházközösség fedezte a rezsiköltségeket, a cserkészek pedig biztosították a fenntartást, és karbantartották a templomkertet. Később egyre több pályázati lehetőség nyílt: a kapott eszközökből jól felszerelt konyhát alakítottunk ki, és felújítottuk az imaházat. Így az épületet a közösség más csoportosulásai is használni tudják: hittantábort, ministránstalálkozókat is lehet szervezni – mutatott rá Dániel.

Teleki Ervin csapatparancsnok helyezte fel a gubacsot a zöld kendőkre az idei cserkészavatáson (A temerini cserkészek archívuma)

Teleki Ervin csapatparancsnok helyezte fel a gubacsot a zöld kendőkre az idei cserkészavatáson (A temerini cserkészek archívuma)

BÁTRAN VÁLLALNI A KIHÍVÁSOKAT!

Idén az első cserkészavató 30 éves jubileumát ünnepelték a temerini cserkészek április 27-én. A jubileumi ünnepség hálaadó szentmisével kezdődött, amelyre a temerini mozgalom egykori és jelenleg is aktív tagjai is eljöttek. A közösség a színházteremben folytatta az ünneplést gálaműsorral és kiállításmegnyitóval. A tárlatra igyekeztek összegyűjteni mindazokat a fotókat, amelyekkel megörökítették az elmúlt 30 év jelentős pillanatait. A fotósorozatokon sokan meghatódtak: érzelmileg feltöltődve érkeztek a mozgalom tagjai az Ifjúsági Otthonban megszervezett ebédre és közös barátkozásra. Dániel a visszaemlékezés hangulatában is a jövőre gondolt.

– Továbbra is őriznünk kell azokat az értékeket, amelyeket képviselünk. Ugyanakkor az új kihívásokkal is lépést kell tartani. A cserkészmozgalom folyamatosan dolgozik a fiatalok képzésén annak érdekében, hogy jó vezetőket biztosítson a csapatoknak. Temerinben van érdeklődés, összeszokott a közösség, és mint említettem, a feltételek is ideálisak a munkához. Ilyen értelemben a helyi cserkészcsapat Vajdaság-szinten is húzóerőnek számít – válaszolta a Dél-bácskai Szerémségi Cserkészkörzet temerini elnöke érdeklődésünkre.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy Ervin hogyan élte meg a három évtizedes fennállás ünnepi pillanatait.

– A temerini mozgalom mindig is az életem része volt. Akkor is, amikor az élet úgy hozta, hogy kevésbé lehettem aktív. Sokszor ugyanis olyan érzésem van, hogy egy ekkora működő csapatban sohasem tud eléggé jelen lenni az ember. Valahogy mindig kevésnek érzem magam. Nehezen tudtam megfogalmazni ezeket az érzéseket a jubileumi ünnepségen is. Egy biztos: határtalan büszkeséget éreztem. Ugyanakkor megerősödött bennem, hogy amíg csak tudom, támogatni és segíteni szeretném a csapat munkáját – próbálta szavakba önteni azt a ragaszkodást Ervin, amelyet tettekkel folyamatosan bizonyít.

Fát ültetnek a kiscserkészek (A temerini cserkészek archívuma)

Fát ültetnek a kiscserkészek (A temerini cserkészek archívuma)

NEMZEDÉKEKET ÖSSZEKÖTŐ ÉRTÉKEK

Majd hozzátette: a cserkészet életforma, amely családon belül is biztos alapot nyújt a fejlődéshez. Édesapját legfiatalabb gyermeke, Teleki Viktória is megerősíti: elmeséli, hogy már piciként felnézett a bátyókra, akik táborról táborra jártak, élményekkel és rangokkal tértek haza.

– Boldog voltam, amikor anyukám végre elvitt magával. Kicsi voltam, így többnyire neki segítettem. Nagyon örültem, amikor egy-egy csapatmunkában részt vehettem. Pár év múlva már én is szerettem volna kendőt. Vajdaságban azonban nincsenek iskoláskor előtti csapatok, így nincs a korosztálynak megfelelő fokozatú kendő sem. De én olyan kitartóan küzdöttem a becsületért, hogy a csapatvezetők úgy döntöttek, Erdélyből hozatnak nekem egy sárga kendőt. Így négyéves koromban felavattak. A kék kendőt hétéves koromban érdemeltem ki, 2021-ben a zöldért is megharcoltam. Mindvégig példaképeim maradtak a szüleim és a testvéreim. Ez motivált arra is, hogy nemrégiben befejezzem a segédőrsvezetői képzést. Végre átélhettem én is azt a megtiszteltetést és boldogságot, amelyet a családtagjaim – vallotta a 14 éves Viktória.

A temerini cserkészcsapatok 2020-ban egyesültek: az 54-es Számú Szent Illés Cserkészcsapat jelenleg 56 aktív tagot számlál. Szívvel-lélekkel képviseli a cserkészet értékeit Győri Csenge is. A 11 éves lány öt éve csatlakozott a mozgalomhoz.

– A bátyám másodikos volt, amikor az osztálytársa mesélt neki a cserkészetről. Boti elkezdett otthon nyafogni, hogy ő is szeretne csatlakozni. Nekem is kedvem támadt, így egyszerre jelentkeztünk. A vezetők mindig örömmel vártak bennünket, és hamar megtapasztaltuk, hogy ez egy megértő közösség. Nagyon élvezem, amikor a természetben vagyunk, maguknak kell tűzifát keresnünk, mi készítjük elő a helyet, és saját magunk gyújtjuk meg a tüzet a nyársaláshoz. Olyankor is jól érzem magam, amikor ünnepekre készülünk: különösen az tetszett, amikor viasszal festettük a tojásokat. Nagyon büszke voltam, amikor kiérdemeltem a zöld kendőt. Apum is boldog volt, hisz ő régen cserkészkedett, és ma is nagyon bánja, hogy abbahagyta. Én nem szeretném abbahagyni. Úgy érzem, hogy ez örökre szól – mutatott rá Csenge gyermeki egyszerűséggel a mozgalom éltető erejére.

Kívánunk hát mi is kitartást a 30 éves temerini cserkészmozgalomnak ahhoz, hogy örökre szóljon!

 

Nyitókép: Népes a temerini cserkészmozgalom a kezdetektől napjainkig (A temerini cserkészek archívuma)