Újabb vendéggel szeli az utakat a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós műsorának legújabb évada számos újítással tért vissza mind az online felületekre, mind pedig az újság hasábjaira. A volán mögött két új riporterrel is találkozhatnak, hiszen Kállai Göblös Nikoletta mellett ezentúl Gulyás Réka és Dér Dianna, napilapunk topolyai és szabadkai újságírói is feltűnnek. Az anyósülésre is új vendégek ülnek be. Műsorainkban továbbra is bemutatjuk a vajdasági közélet szereplőit, valamint olyan személyeket is, akik a háttérben végeznek fontos munkát. Új lendülettel és tartalmas beszélgetésekkel várja Önöket minden pénteken 18 órakor a Taxi a Magyar Szó Facebook-oldalán, YouTube-csatornáján és az online felületén, a szerkesztett interjút pedig hétvégi lapszámunkban olvashatják.
A kishegyesi Patyerek Csaba képregényrajzoló, a Vajdasági Magyar Képregény Társaság elnöke, valamint a vajdasági magyar képregényélet egyik meghatározó alakja már gyermekkora óta rajong a képregények világáért. Bár ő maga öt évvel ezelőtt kezdett el aktívan rajzolni, kollégáival, Linka Csabával és Linka Szabolccsal együtt hamar megszületett benne az elhatározás, hogy Vajdaságban is népszerűsíteni fogják ezt a műfajt. Ennek jegyében elindították saját képregénysorozatukat Black Village Comics néven. Azóta munkájukat számos siker kíséri, miközben fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy a képregények szeretetét közelebb vigyék mind a fiatalabb, mind az idősebb generációhoz.
Mitől válik ma egy képregény kultikussá?
– Minden képregény megtalálja a maga közönségét, hiszen mindegyik egyedi történetet hordoz. A vizuális megjelenés legalább annyira meghatározó, mint maga a történetmesélés. Az ideális az, amikor egy erős, jól felépített sztori igényes és ízléses rajzokkal társul. Előfordul azonban, hogy a rajzvilág kevésbé kifinomult, mégis annyira magával ragadó a történet, hogy ez semmit sem von le az élvezetből. Számomra az egyensúly a kulcs a kép és a történet között. Az én szívemhez a retró áll a legközelebb, különösen a ’70-es évek végétől a ’80-as és ’90-es évekig tartó időszak történetmesélése és vizuális világa.
A Black Village Comics alkotócsapatának egyik projektje a 2080 című mini-képregénysorozat. Hogyan alakult a történet?
– Az alapötlet több mint 13 évvel ezelőtt született meg, de sokáig nem jutottunk el a megvalósításig. A Covid ideje alatt készültek el az első rajzolt oldalak. A munkába bevontam Linka Szabolcs kollégámat, aki a színezésért felelt. A történetünk 4 füzetből áll össze, s ezek egy gyűjteményes kötetben is napvilágot láttak. A történet tavaly novemberben folytatódott, akkor készült el az Inferno című, mintegy 60 oldalas kiadvány, amely önállóan is megállja a helyét. Jelenleg ez a legfrissebb munkánk, de már egy új projekten is dolgozunk.
Mi a célja, és milyen tevékenységet folytat a Vajdasági Magyar Képregény Társaság?
– A civil szervezet célja, hogy megszólítsa a fiatal és az idősebb generációt, valamint újraélessze azt a képregényes kultúrát, amely korábban hosszú ideig jelen volt. Tevékenységünk elsősorban rendezvények, kiállítások, valamint különféle pályázatok – például rajzversenyek – szervezésére épül. Ezeken keresztül szeretnénk felhívni az iskolák és a különböző intézmények figyelmét, valamint eljuttatni hozzájuk azokat a programokat, amelyek élményszerű módon hozzák közelebb a képregény világát a fiatalokhoz. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, jó úton járunk, mert az érdeklődés, ha nem is rohamosan, nő a képregény iránt.
Mely korosztályt szólítja ma meg leginkább a képregény?
– A képregényt gyakran „lekiskorúsított” műfajként emlegetik, sokan még mindig úgy gondolják, hogy elsősorban gyerekeknek szól. A történelmi és horror műfajoktól kezdve a science fictionön és szuperhős-történeteken át egészen a mangáig számtalan stílust és témát ölel fel. Éppen ezért mi tudatosan próbálunk fellépni az ellen a szemlélet ellen, hogy a képregény kizárólag gyerekeknek való. Meggyőződésünk, hogy a felnőtteket is legalább annyira képes lekötni. Ennek jegyében például workshopokat szervezünk, kifejezetten felnőttek számára. Egy ilyen alkalomra meghívtuk Farkas Lajos nemzetközileg elismert képregényalkotót, valamint Kertész Sándor képregénykutatót, művésztanárt, akik olyan technikai és szakmai tudást adtak át, ami egy kezdő alkotónak óriási segítség. Ráadásul egy ilyen tapasztalt szakemberektől tanulni, a kulisszatitkokba betekintést nyerni önmagában is különleges élmény. Természetesen egy-egy rendezvény nem hoz hatalmas áttörést, de hisszük, hogy kitartó munkával lehet eredményt elérni. Az a célunk, hogy ne csak a gyerekekhez jusson el a képregény világa, hanem a fiatalok és a felnőttek is felfedezzék benne a lehetőséget és az élményt. Ebben nagy szerepe lehet annak is, hogy ötvözzük az analóg és a digitális technikákat, ez ugyanis kifejezetten izgalmas és vonzó irány, amely új közönséget is megszólíthat.
Szerinted a mesterséges intelligencia segíti vagy inkább veszélyezteti a képregényrajzolók munkáját?
– A különböző fórumokon és a képregényes csoportokban ez örökös téma. Megoszlanak a vélemények. A többség elítéli, hiszen jelentős különbség van aközött, hogy valaki mesterséges intelligencia segítségével két óra alatt létrehoz valamit, vagy hagyományos módon, egy éven át dolgozva rajzol meg hatvan oldalt. A képregényalkotás hagyományos formáit mindenképpen előtérbe kell helyezni.
Mekkora ma a képregények vásárlóközönsége, illetve meg lehet-e ebből élni?
– Nem tudunk ebből megélni, de nem is ez motivál bennünket. Számunkra a képregénykészítés elsősorban feltöltődés, kikapcsolódás és önmegvalósítás. Öröm alkotni, és ugyanilyen jó élmény részt venni a különböző fórumokon, rendezvényeken, amelyeken hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatunk, és kapcsolatokat építhetünk.
Szerinted merre fejlődhet a következő években a vajdasági magyar képregénykultúra?
– Bízom benne, hogy jó irányba. Az elmúlt időszak rajzpályázatainak köszönhetően több tehetséges fiatal alkotót is sikerült felfedeznünk. Velük azóta is tartjuk a kapcsolatot, és igyekszünk lehetőséget biztosítani számukra a bemutatkozásra. Hosszabb távú célunk, hogy egy antológiajellegű kiadványt hozzunk létre, amelyben helyet kapnának mindazok az amatőr alkotások, amelyek az elmúlt hét év alatt hozzánk kerültek. Egy ilyen gyűjteményes kötet nemcsak bemutatkozási lehetőséget adna az alkotóknak, hanem azt is megmutatná, hogy a vajdasági magyar képregényes közeg igenis létezik és fejlődik.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
