A szabadkai Városháza a magyar szecesszió egyik gyöngyszeme. Nem csupán egy épület, hanem az egész régió kiemelkedő kulturális és történelmi jelképe, a magyar szecessziós építészet egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. Az épület mai napig tartó töretlen népszerűségét és jelentőségét látva, lapunk ezen sorozatában a Városháza megépítésének főbb momentumait, a hozzá kapcsolódó meghatározó személyeket, egyes elemeit, illetve a felújítási munkálatokat mutatjuk be részletesen. Célunk, hogy olvasóink közelebb kerüljenek ehhez az építészeti remekműhöz, és megismerjék azokat a részleteket is, amelyek felett a mindennapi rohanásban gyakran elsiklunk. A sorozatunk tizenkettedik részében a Zsolnay kerámia alkalmazását mutatjuk be a szabadkai Városháza belső tereiben.
A Zsolnay kerámia a szabadkai Városháza mind külső, mind belső szerkezetében gazdagon jelen van. A szabadkai Városháza reprezentatív tereiben, például a díszelőcsarnokban és az északi bejárat lépcsőházában a Zsolnay kerámia hangsúlyos szerepet kap. Az épületbelső ezen részein a kerámia dekoráció vízszintes és függőleges szegélydíszek, falburkoló lapok, figuratív domborművek, valamint két háromdimenziós madár formájában jelenik meg. A díszelőcsarnok kerámiadekorációját meghatározott motívumvilág és színhasználat jellemzi. A domináns szín a türkiz. A kompozíció központi eleme a kerek virágú, hosszú szárú tulipánmotívum, amelynek elrendezése a virágok között szív alakot formáz. A függőleges szegélydíszek esetében a vörös szín az uralkodó. A díszítés a népművészeti eredetű kosszarv motívumot alkalmazza, amelyet fekete kontúrvonalak emelnek ki.
A díszlépcső terében a kerámia csupán a falat szegélyező keretként van jelen. A lépcsőház falait az alsó szinttől a legfelsőig fényes, sötétzöld-türkiz tónusú kerámialapok borítják. A falburkolatot a felső részen eozinmázas, domborműves kerámialapokból álló szegélydísz zárja le. Mint azt a 2012-ben megjelent Városháza – Szabadka című tanulmánykötet bemutatja, ezeken a lapokon látható medalionok figuratív ábrázolásban mutatják be a helyi kézműves mesterségeket (bognár, kovács, lakatos, csizmadia, papucsos, asztalos, kalapos, szabó), a mezőgazdaságot (arató, vető, kukorica, búza, szőlő), agronómiát (pulykakakas, bika, kacsa, kakas, kos, szamár, disznó), a halászatot (halász), a kereskedelmet (perecárus, disznókereskedő, a kereskedelem szimbóluma), a társadalmi szerkezetet (férfi és nő népviseletben) és a történelemre (vitéz, nemes, a város szimbóluma) az egyes szimbólumokon keresztül.
A lépcsőforduló elágazásánál két Zsolnay kerámia díszíti a falat, egy barna színű turulmadár, amely a honfoglalás jelképe, valamint egy sötétkék, csőrében gyűrűt tartó holló, a Hunyadi család szimbóluma. Annak ellenére, hogy két különböző motívumról van szó, a gyár eredeti számláján mindkét alkotás „turulként” szerepel. A madarak, valamint a lámpák alatti pilléreket díszítő stilizált virágok egyaránt eozinmázzal készültek. A szabadkai Városháza egyes dekoratív kerámiaelemeinek tervei a pécsi Zsolnay-archívumban maradtak fenn. A vázlatok két, „Terracotta” elnevezésű fazonkönyvben kaptak helyet, ahol egyedi sorszámmal azonosíthatóak. A szabadkai Városháza belső díszítésének jelentős részét a pécsi Zsolnay gyár készítette. Bela Duranci 1986-os kutatásai megerősítették, hogy a belső tér hangsúlyos elemeit, köztük a medalionokat, a lépcsőházi kakasfigurákat és az eozin domborműveket Nikelszky Géza tervezte.
Nyitókép: Zsolnay madarak a díszlépcsőház fordulójában / Fotó: Molnár Edvárd
