Gyakran találkozunk olyan véleményekkel, hogy Szerbia és a hozzá hasonló ismérvekkel rendelkező országok gazdasága a magasabb hozzáadott érték növelésével tud csak előrelépni. Azt azonban tudni kell, Szerbia gazdaságának fejlődése – vagyis a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek irányába való elmozdulás – nem egyetlen döntésen múlik, hanem több, egymást erősítő terület összehangolt fejlesztésén. Azzal nehezen lehet vitatkozni, hogy a jövőben nem a munkaerő olcsóságára, hanem a tudásra, a technológiára, a saját márkákra kell építeni a gazdaság fejlesztését. Szerbia jelenleg sok esetben beszállítói, összeszerelő szerepben van, elsősorban az autóipar, valamint az elektronika területén. Rövid távon ez pozitív abból a szempontból, hogy munkahelyek létesültek. Hosszú távon azonban a fejlődés gátja lehet, hogy alacsony hozzáadott értéket termel. A következő lépcső lehetne a saját fejlesztés erősítése, a hazai beszállítók technológiai fejlettségét javító intézkedések bevezetésével. A munkaerő mindig kulcstényező, hiszen a magas hozzáadott érték alapja a képzett munkaerő, amit viszont az oktatás színvonalának növelésével lehet elérni. Szerbia lehetőségei az IT-szektor fejlesztésében is megmutatkozhatnának, bár az utóbbi időben a szektor felfelé ívelő trendje megtörni látszik. Nemcsak szolgáltatásként, hanem a termékfejlesztés területén is komoly lehetőségek rejlenek az IT-szektorban.
Termelékenység nélkül nincs javulás
Más országok sikeres fejlesztési modelljei igazolják, hogy a hazai vállalatok erősítése milyen fontos tényező lehet. A külföldi működő tőke is fontos, de önmagában nem elég. Ha nincs erős hazai vállalati réteg, akkor a profit és a tudás is külföldi érdekeket szolgál. A termelékenység növelése elengedhetetlen feltétele az előrelépésnek, anélkül nincs magasabb hozzáadott érték. Ez különösen fontos a hagyományos ágazatokban, mint a mezőgazdaság és a feldolgozóipar. Az agrárszektor modernizálásában is komoly lehetőségek rejlenek. Szerbia jó lehetőségekkel és a gondok ellenére lényegében erős mezőgazdasággal rendelkezik, de főleg alapanyagokat exportál. A feldolgozott termékek arányának növelése, a márkaépítés és az exportpiacok erősítése fontos feladat. Nem utolsósorban az intézményi és üzleti környezet javítása is kulcsfontosságú.
Ez sokszor alulértékelt, pedig a jogbiztonság és a kiszámítható szabályozás, valamint a szürkegazdaság részarányának és a korrupciónak a csökkentése is feltételnek számít. A külföldi befektetők és a hazai cégek is akkor fejlesztenek, ha tervezni tudnak. Szerbia helyzeti előnye lehet, hogy hídként működhetne a Kelet és Nyugat között.
Van hely a Nap alatt
Közhelyes, de tagadhatatlan, hogy ahogyan fejlődik a civilizáció, úgy sokasodnak a megoldásra váró problémák is. Rövid távon esetenként látszólagos haszonnal járnak a természetes folyamatokba történő beavatkozások, viszont egy idő után rá kell döbbenni, hogy nem kívánatos következményekkel járnak. Nagy kérdés, hogy az emberiség valójában rendelkezik-e hatékony megoldásokkal a globális problémák kezelésére. Az viszont biztos, hogy egyedül, elszigetelten egyetlen kormány, egyetlen ország, egyetlen vállalat sem érhet el tartós sikereket. Egyre gyorsabban változnak a világgazdaság kihívásai. A legerősebbek – Kína és az USA – gyorsan alkalmazkodnak az új feltételekhez. Mindkét ország lényegében minden eszközzel támogatja saját gazdaságának megerősítését, még ha ezt nem is mindig hangoztatja. Az Európai Unió a maga bürokratikus hozzáállásával a jelek szerint lemarad az új iparágakban, lassan reagál az új tendenciákra is. Ez persze még visszafordítható lenne, kérdés azonban, hogyan alakulnak a politikai erőviszonyok kontinensünkön. Országunk gazdaságilag az uniós tagállamokhoz kötődik elsősorban, de közben sikerült egyfajta gazdasági semlegesség megtartása vagy kialakítása. A világgazdaságban új erőközpontok rajzolódnak ki. A korábban egycentrumú, a Nyugat dominanciájára épülő világgazdaságot a többpólusú, blokkosodott világgazdaság válthatja fel, amennyiben a jelenlegi tendenciák folytatódnak. Az olyan kis nyitott gazdaságoknak, mint a miénk, igazodniuk kell a külső körülmények változásához. A technológiai hátrány leküzdése a különböző erőközpontok segítségével, sokkal gyorsabban megvalósítható, mint eddig valaha a történelem során. A liberalizált kereskedelem azonban gazdasági függőséget okozhat. A gazdasági semlegesség a körülményektől függően akár hasznos is lehet, egyes időszakokban viszont hátrányt jelenthet. Nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a kevésbé fejlett vagy periférikus nemzetgazdaságok – a gazdasági növekedés szempontjából, a technológiai újdonságok alkalmazása, a beruházások és a kereskedelem tekintetében – nagymértékben a fejlettebb, úgynevezett centrumországoktól függnek.
