Tavaszba öltözött fa

Kishegyesen nagy hagyománya volt a májusfa állításnak, de idővel feledésbe merült. A hagyományt a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület négy évvel ezelőtt újította fel, azóta a szervezet székháza melletti portán minden év április 30-án élő zene mellett, vidám hangulatban feldíszítik, majd felállítják a májusfát. A falubeliek fontosnak érzik a hagyományok éltetését, és igyekeznek a fiatalokhoz, gyerekekhez is közelebb vinni az egykori szokásokat.
‒ Itt vannak a kis tűzoltók, akik a lombokat szalagokkal díszítik, de a hagyományhoz csatlakozott több helyi civil szervezet is: a Possession Hagyományőrző Szervezet, a VMSZ Női Fórum, a Vöröskereszt helyi szervezete és még sokan mások. A májusfa a hagyomány szerint pünkösdig áll, utána a fiatalok kitáncolják, azaz ledöntik – mondta Kurin Ákos, a kishegyesi Maronka Károly Önkéntes Tűzoltótestület elnöke.

A májusfáról és az egykori kishegyesi majálisokról szólva dr. Szőke Anna néprajzkutató elmondta, a májusfának két szimbóluma van, az egyik vallási, a jakabfa, amelyet a legények állítottak anno, a természet megújhodásának szimbóluma. Nemcsak a tavaszi örömnek, de a fiatalság ébredező szerelmének is kifejezője. A másik viszont 1886-ra, az első nagy tüntetésekre vezethető vissza, Chicagóban akkor indul meg a nagy, akkor még munkásokból álló tömeg. Innen ered a munka és a munkások ünnepe kifejezés. 
‒ A munka ünnepe később, az 50-es években változik, ekkor jön be a szocializmusból a dolgozók elnevezés. A 60-as évektől május 1-je a dolgozók ünnepe lett. A dátumhoz kapcsolódó ünnepségek célja az volt, hogy összehozzák a dolgozókat. Az 50-es évektől nagy tömeget szerveztek Kishegyesen is, és a főutcán keresztül vonultak ki a focipályára. Köztük voltak a tűzoltók, akik közül majdnem mindenki tudott hangszeren is játszani, és a kendergyártól a futballpályáig vonultak. Itt két nagy sátor állt, szólt a zene, ezzel szemben pedig a Žitopromet, ahol kotlákban főzték a finom üszőpaprikást, és ebből minden dolgozó ingyen kapott. Akik nem voltak dolgozók vagy gyári munkások, azoknak szimbolikus összegért árulták, és a sátorban, vidám zeneszó mellett elfogyasztották. Ez az, amit mi már sajnos nem tudunk létrehozni, hogy ilyen nagy tömeget ünneplésre késztessünk. A majális(ok) jelentősége a 80-as években fokozatosan elveszett – mondta Szőke Anna.
Hozzátette, a futballpályán különböző sportjátékokat is szerveztek, a gyerekek számára különböző labdajátékokat, zsákba ugrálást, a felnőttek pedig fociztak. Mai szóhasználattal élve ez akkor valódi közösségépítés volt.
A kérdésre, hogy mi minden került egykor a májusfára, Szőke Anna elmondta, a dolgozók nagyon ügyesen sörösüvegeket kötöttek rá, továbbá sokszínű szalaggal díszítették. Egyidőben nemzeti színű szalagok is kerültek az ágakra, ezt később a jugoszláv társadalom megcserélte.
A rendezvény a közösség összetartó erejét hivatott szolgálni, egyfelől az állításakor, másfelől pünkösd napján, amikor is kitáncolják a helyéről a felállított fát. Ma már elővigyázatosságból nem akasztanak sörösüveget vagy édességet a májusfákra, mert féltik a vakmerő fiatalságot, inkább a májusfa alatt elhelyezett asztalokra teszik a sok finomságot.